„Neked mi segített meggyógyulni?” Ezt kérdeztük tőletek novemberben, amikor is az EGÉSZSÉG vs BETEGSÉG témáját jártuk körül a Pszichoforyou cikkeiben. „Csend”, „türelem”, „akaraterő”, „megosztás”. Ha kulcsszavakban kellene összefoglalnunk a kérdésre érkezett – ezúttal is nagyon értékes – válaszokat, akkor ez a négy szó biztosan helyet kapna a címkefelhőben. De szerencsére ennél nagyobb terjedelemben is van lehetőségünk megosztani a mi drága és bölcs olvasóink gondolatait, amelyek remélhetőleg terjednek majd szépen tovább. Elvégre ez lenne a célja a VELETEK közösen írt cikkeknek: megosztani egymással sok-sok hasznos és értékes gondolatot, hogy aztán ezek segítsenek másoknak is. Például gyógyulni… Lássuk, mi segített nektek!

„Tudd, hogy mit akarsz, ha kell, kérj segítséget!” (Tamás)

Nekem egy kiváló terapeuta segített a gyógyulásban – és az, hogy végig elhittem, sikerülni fog. Le akartam szokni, eldöntöttem, kértem segítséget. Bíztam benne és a tudásában. Nem volt sétagalopp. Amit kiemelnék, az a hit és a bizalom a terapeutám irányába.

Nem volt kétségem hogy sikerül. És ez hatalmas erő.

Írta nekünk Tamás, aki már egy éve és három hónapja (talán most már négy is megvan, mert a levelet november első felében kaptuk – a szerk.) nem iszik. Alkoholista volt, és a gyógyulás kulcsát – az önmagába és a terapeutájába vetett hit mellett – abban látja, hogy tudott, és mert segítséget kérni, nem sajnálta a terápiás munkára szánt energiát…

Ha igazán szeretne valaki változást elérni, meg tudja csinálni. Tudd, hogy mit akarsz, ha kell, kérj segítséget, és tedd bele a munkát keményen

 – tanácsolja másoknak is Tamás, akinek ezúton is hálásan köszönjük, hogy megosztotta velünk a történetét és a gyógyulása tanulságait.

„Már egészen pici csöndektől is jobban leszek” (Eszter)

Nekem a csönd, a radikális csöndbenmaradás segít. Legutóbb egy majdhogynem némasági fogadalommal járó lelkigyakorlat formájában érkezett ez el, de minden alkalommal már egészen pici csöndektől is jobban leszek testileg-lelkileg. Ilyenekre gondolok, hogy nem teremben, zenére jógázom, hanem otthon, csendben, vagy ha úgy megyek sétálni, hogy otthon hagyom a telefonomat, zenét/fülest sem viszek; vagy amikor még az imádságra sem úgy tekintek, hogy “én most beszélek Istenhez, és ő meghallgat”, hanem fordítva: Isten beszél hozzám, és én hallgatom.

Panaszkodás helyett inkább kérdezni kezdek valaki mástól, mert ott éppen többet segít rajtam a hallgatás, mint a megosztás. Ilyen a szándékos nemolvasás, nemzenélés, nembeszélés, nemcsetelés, nemposztolás stb.

írta nekünk Eszter, aki bölcs gondolatai mellett a kedvenc idézetét és megosztotta velünk, amit jó szívvel osztunk tovább mi is, hiszen rengeteg erőt adhat akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van:

„A múló fájdalmak vádolják és káromolják az eget. A nagy fájdalmak nem vádolják és nem káromolják: hallgatják”.

„Képessé váltam a változásra” (Ari)

Nem hittem, hogy a beszélgetés bármit is megoldana. Ugyanazok a körök jöttek újra és újra. Szkeptikus voltam mikor mondták, hogy ez egy lassú folyamat. Ne várjak azonnali hatást – írta nekünk Ari, aki egy érzékelésbeli hallucinációkat okozó pszichés betegségből hosszú éveken keresztül gyógyult.

Valóban évek voltak, de az által, hogy volt kivel – itt a pszichológusra gondolok – beszélgetni a gondolatokról, amelyek körül forogtam, lassan előjöttek az érzések is, és elindult a változás/gyógyulás. Be tudtam engedni a másik gondolatait is, és elkezdtem megérteni, hogy nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy én gondolom

 – írta levelében Ari, aki bevallása szerint ma már mások nézőpontjából is látja a problémákat és ennek köszönheti, hogy a gyógyulás útjára lépett és azon halad – ahogy fogalmazott: „Képessé vált a változásra”.

Volt egy pont, amikor beérett a befektetett idő. Szinte hónapról hónapra újabb falak omlottak le. Sírások, dühök és örömök megélésével. Most már ki merem jelenteni, hogy napról napra alakulok. Beépítettem a mindennapokba ezt a felfogást.  

Sosem hittem volna, hogy az, ha megosztjuk egymás között az érzéseket, gondolatokat, és azokkal elgondolkodtatjuk egymást, ekkora változást hozhat az emberben, bennem

 – fogalmazta meg érzéseit Ari, aki a betegségét egy elbonthatatlan hegyhez hasonlította, amelyről a beszélgetések apránként ütötték le a darabkákat, aminek köszönhetően ma már időben fülön tudja csípni a negatív irányba induló gondolatait. Ezért hálás a vele foglalkozó szakembereknek, a betegsége alatt mellette álló családjának, és – sok már levélíróhoz hasonlóan – saját magának is:

A gyógyulás végeredményben rajtunk múlik, és azon, hogy képes vagyunk-e vállalni a ránk eső részt, a lelki munkát. Ezt volt a legnehezebb belátni.

„Azt keresni állandóan, mit tennénk szívesebben” (Eszter)

A nagyon nagy türelem, amit muszáj magunkra kényszeríteni, és azzal viselni a fájdalmat, közben nagyon nagy akarattal azt keresni állandóan, mit tennénk szívesebben. Így egyszer csak engedni kezd az a nagy szorítás, ami hatalmába kerített, és akkor egyszer csak pislákolni kezd a fény az alagút végén

– fogalmazta meg betegségével kapcsolatos érzéseit Eszter, aki az állandósult depresszív hangulatból kereste a kiutat, amit ennek a szemléletnek köszönhetően meg is talál:

Ma már képes vagyok úgy élni az életem, hogy borús időben is napsütést érzek. Kívánom mindenkinek, hogy hasonló helyzetben képes legyen erre, mert az életünknek nagy kincse, ha képesek vagyunk megélni a jót!

„Csak a most az enyém” (Erzsi)

A jelen pillanat megélésére biztat Erzsi is, aki azt írta nekünk, hogy számára a versírás segít a gyógyulásban. Az ő soraival zárjuk a novemberi közös cikket.

Csak a most az enyém,

ez a pillanat,

ezzel rendelkezhetek,

ezt alakíthatom,

ezt megélhetem,

mosolyoghatok,

nevethetek,

ölelhetek,

szerethetek…

…mennyi mindent megtehetek,

egy pillanat alatt…

…élhetek!

Elvégre ez az, amire a leginkább koncentrálni kell a gyógyulásban – mert, ha a jelenben tudunk maradni, akkor a kontroll is a mi kezünkben van, akkor mi irányítunk, nem pedig a jövővel kapcsolatos félelmeink.

Mindenkinek hálásan köszönjük, aki gondolataival és a kérdésre adott válaszaival hozzájárult a cikk elkészítéséhez. Ha szívesen részt vennétek a közös gondolkodásban és a tudásmegosztásban, iratkozzatok fel hírlevelünkre, ahol a héten megjelent cikkek mellett, az adott hónap aktuális kérdését is elküldjük nektek.

Szólj hozzá!

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest