Mindig az övé az utolsó szó – 5 dolog, ami a mindenáron győzni akarás hátterében állhat

Szerző: | 2018. 10. 07. | Én&Te | Olvasási idő: 8 perc

Vannak emberek, akiknek a képzeletében minden apró-cseprő konfliktus, akár egy vita arról, hogy ki viszi le a szemetet, körülbelül úgy néz ki, mint Rocky barátja haláláért vívott bosszúmeccse az orosz óriással, Ivan Dragoval. Tudják, hogy nehéz lesz, hogy egy kicsit belehalnak majd, de a végén bucira dagadt arccal, majd’ összeesve a fáradtságtól is győztesen keverednek majd ki a ringből. Mert győzniük KELL.

Miközben azonban az ő fejükben felharsan az Eye of the Tiger, és bemelegítésként összeütögetik néhányszor bokszkesztyűbe bújtatott kezüket, a másik sarokban kissé értetlenül pislog az ellenfél, aki mindössze annyit szeretett volna javasolni, legyen egyik héten ő, a másik héten a másik a soros a szemétlevitelben. Ám már késő, a csengő megszólalt, a mérkőzés elkezdődött.

Mindig. Neki. Van. Igaza. Pont.

„Ha olyasvalakivel élünk párkapcsolatban, akinek mindig minden vitát meg kell nyernie, biztosan ismerős számunkra az a gyomorgörcs, ami akár a legapróbb konfliktust is megelőzi ilyenkor” – mondja Randi Gunther klinikai pszichológus, házassági tanácsadó.

„Akárhogyan, akármilyen problémával közelítünk feléjük, ők rögtön harcra készek, felveszik a támadóállást, és elszántan vívnak az igazukért.”

A szakértő szerint ha újra meg újra azt tapasztaljuk, hogy a partnerünk számára mindennél fontosabb az, hogy minden vitából győztesen kerüljön ki, valószínűleg hajlamosak vagyunk kétszer (vagy inkább tízszer) is meggondolni, vállaljuk-e konfliktust. Az is felmerülhet bennünk: vajon mi csinálunk valamit rosszul? Mást, másként kellene mondanunk? Randi Gunther szerint nem erről van szó. A folyton győzni akaró partnerrel szemben nincs helyes „stratégia” – ez a meccs ugyanis nem rólunk szól.

Miért csinálja?

Ahogyan az amerikai pszichológusnő is hangsúlyozza: egy ilyen párkapcsolatot fenntartani embert próbáló feladat, hiszen fel kell készülnünk arra, hogy bármit is próbálunk megbeszélni, a beszélgetésből vita, a vitából veszekedés lehet, aminek a végén biztosan nem nyerhetünk. A szakértő szerint hasonló helyzetben ahelyett, hogy a partnerünk személyiségének megváltoztatására kezdenénk törekedni (aminek a sikerére igen kicsi az esély), érdemes többet megtudnunk arról, milyen okok állhatnak a mindenáron győzni akarás hátterében, hogy aztán tudatosan, felkészülten dönthessünk, szeretnénk-e a kapcsolatban maradni.

Randi Gunther öt, a győzelemért vívott élet-halál harc mögött álló okot különböztet meg.

1. Fél az elnyomástól

Sokan úgy érzik, semmilyen vitában nem nyerhetnek, hacsak nem rendezkednek be eleve önvédelemre, már a konfliktus kezdetén. Bármi legyen is a téma, ők mindenáron védik a saját igazukat, gyakran észre sem véve, hogy ezzel mintegy érvénytelenítik a miénket – a klasszikus példánál maradva, a szemét ugyan nem jut le a kukába, de hosszan hallgathatjuk, hogy mit problémázunk, ő úgyis levitte volna, különben is, a múlt héten elmosogatott.

Randi Gunther szerint ezekben az esetekben az elnyomástól való félelem dolgozik ennek az (mondjuk ki) idegesítő viselkedésnek a hátterében. Ha úgy látjuk, a heves önvédelemhez kissé ijedt arckifejezés és hangszín társul, biztosak lehetünk benne, hogy a partnerünk úgy érzi, a túlélésért küzd – mintha egy „elvesztett” vita, egy elrendezett konfliktus érzelmileg eltörölné, alárendelt helyzetbe kényszerítené őt.

2. Hatalomra vágyik

Ebben az esetben a lényeg a domináns pozíció megtartása: egyszerűen nem bírja elviselni, hogy másnak is igaza lehet. A szakértő szerint ha egy hasonló típusú partnerrel élünk már egy ideje, könnyen lehet, hogy észre sem veszünk, hány és hány dologban erőltette már ránk a véleményét – hiszen ő soha nem tévedhet.

Ha mégis megpróbálunk vitába szállni vele, a szemében mi magunk válunk a problémává; nem tudunk olyan érvet, új információt felvetni, amit ne lenne képes cáfolni. Ehelyett rögtön hatalmi pozícióba helyezkedik, és vagy oda sem hallgat arra, amit mondani próbálunk, vagy mindent megtesz, hogy bebizonyítsa: rajta kívül itt senki másnak nem lehet igaza.

3. Imádja a „játékot”

A veszekedés, a konfliktus a mindene, egyszerűen imádja azokat a helyzeteket, amikor vitázhat – és győzhet. Mert győzni fog, hiszen – ahogy a szakértő is figyelmeztet – mindig a saját szabályai szerint játszik, és nem fél azokat a saját érdekében itt-ott kicsit módosítani sem.

Ha a partnered esetében is hasonló, a győzni akarása hátterében meghúzódó okokra gyanakszol, biztosan megfigyelted, milyen könnyen túllép egy-egy vitás helyzeten.

Ugyanezt várja tőled is: nem érti, miért haragszol rá a konfliktusok után, miért veszed ennyire komolyan a helyzeteket, sőt, megsértődik, ha a szemébe mondod, hogy neki csak a győzelem a fontos.

Ez a viselkedés elég összezavaró lehet a másik fél számára, ráadásul a következmények tekintetében sem valami hatékony – a lelkesen vállalt viták ugyanis nem a megoldás kereséséről szólnak, hanem kizárólag a győzelemről.

4. Nem játszik tisztán, és nem csak a vitákban

Ő az, aki valóban mindent megtesz a saját győzelme érdekében, és bizony nem riad vissza az övön aluli ütésektől sem. A szakértő szerint ilyenkor gyakran úgy érezhetjük magunkat, mint egy préda, ami minden pillanatban a ragadozó támadását várja.

„Kiforgatja a szavaidat, beletapos mindenbe, ami számodra fontos, még azt is képes elhitetni veled, hogy te vagy az, aki őrült, hisztis, bonyolult”

– mondja Randi Gunther. „Ha belegabalyodtál egy ilyen kapcsolatba, négy választásod van: alárendelődsz, megpróbálod megkerülni őt a döntési helyzetekben, soha nem vállalsz semmiféle konfliktust, vagy egyszerűen: szakítasz.”

5. Rossz szülői mintát látott

Sokan úgy nőnek fel, hogy a szüleik kapcsolatának tanújaként egyetlen mintát hoznak magukkal: van egyvalaki, aki mindig keresztülviszi az akaratát, a másik pedig az áldozat, aki csendben behódol mindennek. Mivel valójában egyik szerepet sem szeretnék felnőttként, a saját kapcsolatukban vállalni, mindenáron kerülni igyekeznek a konfliktushelyzeteket. Ha azonban mégis belekényszerülnek, úgy érzik, az az egyetlen módja, hogy az áldozattá válást elkerüljék, ha ők lesznek azok, akik a végsőkig harcolnak a győzelemért.

Ők azok, akik valójában szenvednek a konfliktusoktól, és utólag bűntudatot éreznek, ha arra gondolnak, mit kellett tenniük vagy mondaniuk, hogy megnyerjék a vitát. Magukban ugyanakkor meg is tudják indokolni, miért muszáj győzniük: ha a partnerük az, aki „bevitte az első ütést”, nekik nem marad más választásuk, mint küzdeni – és nyerni.

Ki is veszít itt valójában?

Konfliktusok időről időre minden párkapcsolatban előfordulnak, és nagyon fontos, hogy ilyenkor egyenrangú felekként kölcsönösen törekedjünk a legjobb megoldás keresésére” – vallja Randi Gunther. „Ha egy mindenáron győzni akaró partnerrel vagyunk kapcsolatban, erre igen kicsi az esély – ahogy arra is, hogy elérjük, hogy valaha is megváltozzon. Előfordulhat, hogy nem marad más választásunk, mint véget vetni a kapcsolatnak, hogy végre valahára mi is győzhessünk.”

A szakértő szerint a változásra, a hatékonyabb konfliktuskezelésre akkor van igazán lehetőségünk, ha folyton győzelemre törekvő partnerünk is belátja, milyen okok húzódnak meg a viselkedése mögött. A meccs végét jelző csengő pedig akkor szólal meg, ha talál valami olyan motivációt a fejlődésre, ami fontosabb számára, mint a győzelem.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This