A nő, ha várandós – összetöri, elfelejti, megkívánja, de miért?

A várandósság kilenc hónapjában rengeteg, szemmel is látható testi-, és talán még több, a környezetünk által is észlelhető hormonális és viselkedéses változás következik be a női testben. De vajon milyen idegrendszeri folyamatok vezetnek a „kívánóssághoz”, a hangulatingadozásokhoz vagy épp a terhesség időszakát gyakran jellemző „ügyetlenséghez”?

Csetlés-botlás

A várandós nők sok esetben a kezdeti tünetek közé sorolják az ügyetlenséget. Rendszeresen előfordul, hogy elejtenek egy-egy poharat, melléöntik, vagy kiborítják a tejet, és még a saját lábukban is gyakrabban elbotlanak.  Olyannyira, hogy

az esések előfordulási aránya a 65 évesekével közel megegyező szintre emelkedik.

A terhesség későbbi szakaszában ez könnyen megmagyarázható: a magzat növekedésével a nők súlypontja egyre feljebb kerül. Így az egyensúly megtartásához és a megfelelő mozgáskoordináció kialakításához szükséges vizuális, vesztibuláris (egyensúly, tájolás) és szomatoszenzoriális (főként a tapintásra vonatkozó) információk integrálását végző fali lebeny fokozatos alkalmazkodásra kényszerül. Előfordul ilyenkor, hogy az információk értelmezéséhez, és a parancsok kialakításához való alkalmazkodás hosszabb időt vehet igénybe.

Azt azonban már nehezebb megválaszolni, hogy mi okozza az ügyetlenséget a terhesség korai szakaszában, mikor a magzat súlya még elenyésző. A válasz vélhetőleg a relaxin nevű hormonban keresendő, amelynek szintje a várandósság első heteiben meredeken emelkedik. Ez a hormon az ízületek, szalagok és izmok „ellazításában” játszik szerepet, ami a medence környékén rendkívül fontossá válik a 9. hónap végén, a szülés során. Noha direkt kapcsolatot még nem írtak le a szakirodalomban, de

egyes hipotézisek szerint a relaxin miatt a csuklóízület, illetve a kéz és az ujjak ízületeinek ellazulása vezet a gyengébb fogáshoz, ami miatt a várandós nők annyi mindent elejtenek.

Ráadásul ez megmagyarázná a gyakori gyomorégési panaszokat is. A relaxin ugyanis a nyelőcső izmaira is hatással van, amik így nincsenek eléggé megfeszülve ahhoz, hogy megakadályozzák a gyomorsav feltörését.

Savanyú uborka – Nutellával

Általában a szervezetünk tudja, mire van szüksége, és ha megkívánunk valamit, annak gyakran fiziológiai oka van: a sós ételek utáni vágy például utalhat az elektrolit-egyensúly felborulására, de akár folyadékhiányra is. Felmerül a kérdés, hogy a terhesség alatt a nők közel 60%-ánál jelentkező „kívánósság” is hasonló elven működik-e. Sajnos, annak ellenére, hogy egy gyakori jelenségről van szó, kevés szakcikket publikáltak a témában.

Ezek közül érdemes kiemelni a University of Connecticut kutatását, amely a kívánósságban bekövetkező változásokat követte végig 46 várandós és 41 nem áldott állapotban lévő alany esetében. Az eredmények alapján úgy tűnik, a 41 fős kontrollcsoport ízpreferenciájában bekövetkező ingadozások kevésbé voltak egységesek egyik alanyról a másikra, míg a várandós csoport tagjai között ez a variancia jóval kisebb volt, tehát a terhesség egyes szakaszaiban a várandós nőket hasonló ízek vonzották vagy épp taszították.

Csak keserűt ne!

Az első trimeszterben például a keserű ízektől való undorodás volt a legkiugróbb és a legtöbbekre jellemző változás, míg a második és harmadik trimesztert a sós és savanyú utáni vágyakozás jellemezte. Az azonban még vitatott, hogy mi okozza ezeket a változásokat. Egyesek szerint a sós ételek utáni vágyakozás azt is jelentheti, hogy a szervezetnek több nátriumra van szüksége a vérkeringés és az emésztés megfelelő működéséhez a megnövekedett igénybevétel mellett. Ami a keserű ízekkel szembeni ellenérzéseket illeti: a kutatók szerint a szervezet adaptív mechanizmusa is lehet, amely megakadályozza, hogy a leendő kismama mérgező ételeket fogyasszon (amelyeket gyakran jellemez a keserű íz).

Egyesek utóbbi, azaz a magzat fejlődését potenciálisan megzavaró anyagok fogyasztását meggátló mechanizmusok közé sorolják a reggeli rosszulléteket is, amely szintén a nők nagy részét érinti a terhesség korai szakaszában – noha, szerencsére, a 18. hét után ezek a tünetek általában megszűnnek. Az azonban, hogy miért jelentkeznek egyáltalán, a mai napig nem tisztázott.

Ami viszont tudható, hogy a rosszullétek gyakorisága, és a terhesség idején nagy mennyiségben termelődő humán chorion gonadotróp hormon (hCG) közt erős összefüggés áll fenn (tehát minél magasabb a hCG szint, annál gyakoribbak az émelygések és a rosszullét). Ezt magyarázhatja az a tény, hogy a hányást irányító nyúltagyi központban (area postrema) – amely érzékeli a potenciálisan mérgező anyagokat a véráramban és az agy-gerincvelői folyadékban – a kutatók hCG receptorokat találtak. Ez a hormon tehàt képes ingerelni ezt a központot, kiváltva a rosszullétet és azt, hogy ezek az anyagok hányás formájában távozzanak a szervezetből. S hogy ez miért lehet fontos?

Tudjuk, hogy a rosszullétekkel teletűzdelt periódusban, főként az első trimeszterben, formálódik a magzat idegrendszere, s e folyamatra nézve súlyos következményekkel járhatnak a toxinok, amelyek az anya véráramába kerülnek, ahogy azt egyes szerzők feltételezik. Ráadásul több bizonyíték is alátámasztja a „toxin elméletet”. Például, hogy a reggeli rosszullét gyakoribb a több „kockázatos ételt”(hal, bizonyos húsok és zöldségek) fogyasztó társadalmakban, és hogy

a súlyos reggeli rosszulléteket átélő nők között ritkábban fordul elő vetélés

– persze fontos hangsúlyozni, hogy mindez még nem igazolja száz százalékban az elméletet.

Azt is fontos megjegyezni, hogy az anyagok, amelyeket itt a toxinokhoz sorolnak a szerzők, egyáltalán nem károsak a nem várandós nőkre, viszont, mikor ezek a mechanizmusok kialakultak, őseink számára az olyan ételek, mint a hús, vagy a kesernyés zöldségek potenciális toxinforrást jelentettek, s ezen mechanizmusok a mai napig érvényesülnek.

Szóval lehet, hogy ez az érzékeny rendszer néhány hónapra még a szokásosnál is nehezebbé teszi a reggeleket, viszont rendkívül adaptív a magzat fejlődése és túlélése szempontjából.

Agyi rövidzárlat

Sok nő számol be arról, hogy a várandósság során ”minden kimegy a fejéből” ugyanakkor a kutatási eredmények nem feltétlenül tudják alátámasztani ezeket a feledékenységre vonatkozó szubjektív megfigyeléseket. Az azonban tény, hogy

egy 2008-as metaanalízis szerint a várandós nők esetenként valóban rosszabbul teljesítenek a rövid távú memóriát és a szabad felidézést érintő memóriateszteken. Egy 2014-es kutatásban pedig egy, a térbeli eligazodást vizsgáló emlékezetteszteken a terhesség minden egyes trimeszterével 11,7%-ot romlott az alanyok teljesítménye.

Egyesek szerint a feledékenység főként a kevés alvás, vagy a terhességhez kötődő stressz következménye, mások szerint pedig a „várandós aggyal” kapcsolatos szociális sztereotípiák miatt a nők egyszerűen sokkal jobban figyelnek a változásokra és a terhességnek tulajdonítják az amúgy is előforduló „agyi rövidzárlatokat”.

Érzelmi libikóka

Ha hormonok kerülnek szóba, a nők általában csak legyintenek, elvégre a ciklusuk révén hozzászoktak már az ezzel járó hangulatingadozásokhoz – vagy legalábbis azt hiszik… Pedig a terhesség során a fent felsoroltakon kívül még megannyi hormonális változás zúdul a szervezetükre, hogy beindítsa a magzat egészséges fejlődéséhez szükséges folyamatokat.

A terhesség első heteiben például az ösztrogén és a progeszteron hormon szintje emelkedik meg gyorsan, amelyet, a menstruációs ciklusnál megszokottól eltérően, nem csak a petefészkek, de a placenta is termel, így a hatodik hét környékén az ösztrogén szint közel háromszorosa a megszokottnak.

Márpedig az ösztrogén és a progeszteron bizonyítottan erős hatással vannak az agyműködésre, s nagy szerepet játszanak a hangulat befolyásolásában– mint ahogy azt a két hormont különböző arányokban tartalmazó, eltérő márkájú fogamzásgátló tablettákra adott eltérő reakciók is mutatják. A terhesség során hatásuk valamelyest enyhül a második trimeszter környékén, mikor az agy már hozzászokik fluktuációikhoz.

A helyzetet tovább nehezítik az olyan stresszorok, mint a fáradtság, a fájdalom, vagy a metabolizmusban beálló változások, amikhez a szülés közeledtével egyre nagyobb mértékben adódik hozzá a baba egészségéért való aggódás, a szüléstől való félelem, a gyermekneveléssel járó felelősség miatti feszültség, vagy épp az anyagi nehézségek miatti frusztráció.  Azonban úgy tűnik, ezeket tompíthatja a környezettől – partner, barátok, rokonok – kapott támogatás, amely javítja a várandós nő fizikai és mentális egészségét.

A statisztikák szerint  a szupportív közeg csökkenti a szülés során előforduló komplikációk előfordulásának, valamint a szülés utáni depresszió kialakulásának valószínűségét is.

Akárhogy is, a születés csodáját továbbra is rengeteg megoldatlan rejtély veszi körül. A leginkább bámulatos tény mind közül talán mégis az, hogy – többek között – a fent felsorolt változások nyomán, kilenc hónap múltán a szülők a kezükben tarthatják gyermeküket. És bár az eddig a pillanatig vezető út, nem mentes a cikkünkben felsorolt nehézségektől – azért mégiscsak egy csoda.

Fotó forrás: itt, itt, itt és itt

Via: THE CONVERSATION;