A nő, ha várandós – összetöri, elfelejti, megkívánja, de miért?

Szerző: | 2016. 03. 17. | Social&Smart | Olvasási idő: 10 perc

A várandósság kilenc hónapjában rengeteg, szemmel is látható testi-, és talán még több, a környezetünk által is észlelhető hormonális és viselkedéses változás következik be a női testben. De vajon milyen idegrendszeri folyamatok vezetnek a „kívánóssághoz”, a hangulatingadozásokhoz vagy épp a terhesség időszakát gyakran jellemző „ügyetlenséghez”?

terhes_agy3

Csetlés-botlás

A várandós nők sok esetben a kezdeti tünetek közé sorolják az ügyetlenséget. Rendszeresen előfordul, hogy elejtenek egy-egy poharat, melléöntik, vagy kiborítják a tejet, és még a saját lábukban is gyakrabban elbotlanak.  Olyannyira, hogy

az esések előfordulási aránya a 65 évesekével közel megegyező szintre emelkedik.

A terhesség későbbi szakaszában ez könnyen megmagyarázható: a magzat növekedésével a nők súlypontja egyre feljebb kerül. Így az egyensúly megtartásához és a megfelelő mozgáskoordináció kialakításához szükséges vizuális, vesztibuláris (egyensúly, tájolás) és szomatoszenzoriális (főként a tapintásra vonatkozó) információk integrálását végző fali lebeny fokozatos alkalmazkodásra kényszerül. Előfordul ilyenkor, hogy az információk értelmezéséhez, és a parancsok kialakításához való alkalmazkodás hosszabb időt vehet igénybe.

Azt azonban már nehezebb megválaszolni, hogy mi okozza az ügyetlenséget a terhesség korai szakaszában, mikor a magzat súlya még elenyésző. A válasz vélhetőleg a relaxin nevű hormonban keresendő, amelynek szintje a várandósság első heteiben meredeken emelkedik. Ez a hormon az ízületek, szalagok és izmok „ellazításában” játszik szerepet, ami a medence környékén rendkívül fontossá válik a 9. hónap végén, a szülés során. Noha direkt kapcsolatot még nem írtak le a szakirodalomban, de

egyes hipotézisek szerint a relaxin miatt a csuklóízület, illetve a kéz és az ujjak ízületeinek ellazulása vezet a gyengébb fogáshoz, ami miatt a várandós nők annyi mindent elejtenek.

terhes_agy2

Ráadásul ez megmagyarázná a gyakori gyomorégési panaszokat is. A relaxin ugyanis a nyelőcső izmaira is hatással van, amik így nincsenek eléggé megfeszülve ahhoz, hogy megakadályozzák a gyomorsav feltörését.

Savanyú uborka – Nutellával

Általában a szervezetünk tudja, mire van szüksége, és ha megkívánunk valamit, annak gyakran fiziológiai oka van: a sós ételek utáni vágy például utalhat az elektrolit-egyensúly felborulására, de akár folyadékhiányra is. Felmerül a kérdés, hogy a terhesség alatt a nők közel 60%-ánál jelentkező „kívánósság” is hasonló elven működik-e. Sajnos, annak ellenére, hogy egy gyakori jelenségről van szó, kevés szakcikket publikáltak a témában.

Ezek közül érdemes kiemelni a University of Connecticut kutatását, amely a kívánósságban bekövetkező változásokat követte végig 46 várandós és 41 nem áldott állapotban lévő alany esetében. Az eredmények alapján úgy tűnik, a 41 fős kontrollcsoport ízpreferenciájában bekövetkező ingadozások kevésbé voltak egységesek egyik alanyról a másikra, míg a várandós csoport tagjai között ez a variancia jóval kisebb volt, tehát a terhesség egyes szakaszaiban a várandós nőket hasonló ízek vonzották vagy épp taszították.

Csak keserűt ne!

Az első trimeszterben például a keserű ízektől való undorodás volt a legkiugróbb és a legtöbbekre jellemző változás, míg a második és harmadik trimesztert a sós és savanyú utáni vágyakozás jellemezte. Az azonban még vitatott, hogy mi okozza ezeket a változásokat. Egyesek szerint a sós ételek utáni vágyakozás azt is jelentheti, hogy a szervezetnek több nátriumra van szüksége a vérkeringés és az emésztés megfelelő működéséhez a megnövekedett igénybevétel mellett. Ami a keserű ízekkel szembeni ellenérzéseket illeti: a kutatók szerint a szervezet adaptív mechanizmusa is lehet, amely megakadályozza, hogy a leendő kismama mérgező ételeket fogyasszon (amelyeket gyakran jellemez a keserű íz).

terhes_agy

Egyesek utóbbi, azaz a magzat fejlődését potenciálisan megzavaró anyagok fogyasztását meggátló mechanizmusok közé sorolják a reggeli rosszulléteket is, amely szintén a nők nagy részét érinti a terhesség korai szakaszában – noha, szerencsére, a 18. hét után ezek a tünetek általában megszűnnek. Az azonban, hogy miért jelentkeznek egyáltalán, a mai napig nem tisztázott.

Ami viszont tudható, hogy a rosszullétek gyakorisága, és a terhesség idején nagy mennyiségben termelődő humán chorion gonadotróp hormon (hCG) közt erős összefüggés áll fenn (tehát minél magasabb a hCG szint, annál gyakoribbak az émelygések és a rosszullét). Ezt magyarázhatja az a tény, hogy a hányást irányító nyúltagyi központban (area postrema) – amely érzékeli a potenciálisan mérgező anyagokat a véráramban és az agy-gerincvelői folyadékban – a kutatók hCG receptorokat találtak. Ez a hormon tehàt képes ingerelni ezt a központot, kiváltva a rosszullétet és azt, hogy ezek az anyagok hányás formájában távozzanak a szervezetből. S hogy ez miért lehet fontos?

Tudjuk, hogy a rosszullétekkel teletűzdelt periódusban, főként az első trimeszterben, formálódik a magzat idegrendszere, s e folyamatra nézve súlyos következményekkel járhatnak a toxinok, amelyek az anya véráramába kerülnek, ahogy azt egyes szerzők feltételezik. Ráadásul több bizonyíték is alátámasztja a „toxin elméletet”. Például, hogy a reggeli rosszullét gyakoribb a több „kockázatos ételt”(hal, bizonyos húsok és zöldségek) fogyasztó társadalmakban, és hogy

a súlyos reggeli rosszulléteket átélő nők között ritkábban fordul elő vetélés

– persze fontos hangsúlyozni, hogy mindez még nem igazolja száz százalékban az elméletet.

Azt is fontos megjegyezni, hogy az anyagok, amelyeket itt a toxinokhoz sorolnak a szerzők, egyáltalán nem károsak a nem várandós nőkre, viszont, mikor ezek a mechanizmusok kialakultak, őseink számára az olyan ételek, mint a hús, vagy a kesernyés zöldségek potenciális toxinforrást jelentettek, s ezen mechanizmusok a mai napig érvényesülnek.

terhes_agy4

Szóval lehet, hogy ez az érzékeny rendszer néhány hónapra még a szokásosnál is nehezebbé teszi a reggeleket, viszont rendkívül adaptív a magzat fejlődése és túlélése szempontjából.

Agyi rövidzárlat

Sok nő számol be arról, hogy a várandósság során ”minden kimegy a fejéből” ugyanakkor a kutatási eredmények nem feltétlenül tudják alátámasztani ezeket a feledékenységre vonatkozó szubjektív megfigyeléseket. Az azonban tény, hogy

egy 2008-as metaanalízis szerint a várandós nők esetenként valóban rosszabbul teljesítenek a rövid távú memóriát és a szabad felidézést érintő memóriateszteken. Egy 2014-es kutatásban pedig egy, a térbeli eligazodást vizsgáló emlékezetteszteken a terhesség minden egyes trimeszterével 11,7%-ot romlott az alanyok teljesítménye.

Egyesek szerint a feledékenység főként a kevés alvás, vagy a terhességhez kötődő stressz következménye, mások szerint pedig a „várandós aggyal” kapcsolatos szociális sztereotípiák miatt a nők egyszerűen sokkal jobban figyelnek a változásokra és a terhességnek tulajdonítják az amúgy is előforduló „agyi rövidzárlatokat”.

Érzelmi libikóka

Ha hormonok kerülnek szóba, a nők általában csak legyintenek, elvégre a ciklusuk révén hozzászoktak már az ezzel járó hangulatingadozásokhoz – vagy legalábbis azt hiszik… Pedig a terhesség során a fent felsoroltakon kívül még megannyi hormonális változás zúdul a szervezetükre, hogy beindítsa a magzat egészséges fejlődéséhez szükséges folyamatokat.

A terhesség első heteiben például az ösztrogén és a progeszteron hormon szintje emelkedik meg gyorsan, amelyet, a menstruációs ciklusnál megszokottól eltérően, nem csak a petefészkek, de a placenta is termel, így a hatodik hét környékén az ösztrogén szint közel háromszorosa a megszokottnak.

Márpedig az ösztrogén és a progeszteron bizonyítottan erős hatással vannak az agyműködésre, s nagy szerepet játszanak a hangulat befolyásolásában– mint ahogy azt a két hormont különböző arányokban tartalmazó, eltérő márkájú fogamzásgátló tablettákra adott eltérő reakciók is mutatják. A terhesség során hatásuk valamelyest enyhül a második trimeszter környékén, mikor az agy már hozzászokik fluktuációikhoz.

A helyzetet tovább nehezítik az olyan stresszorok, mint a fáradtság, a fájdalom, vagy a metabolizmusban beálló változások, amikhez a szülés közeledtével egyre nagyobb mértékben adódik hozzá a baba egészségéért való aggódás, a szüléstől való félelem, a gyermekneveléssel járó felelősség miatti feszültség, vagy épp az anyagi nehézségek miatti frusztráció.  Azonban úgy tűnik, ezeket tompíthatja a környezettől – partner, barátok, rokonok – kapott támogatás, amely javítja a várandós nő fizikai és mentális egészségét.

A statisztikák szerint  a szupportív közeg csökkenti a szülés során előforduló komplikációk előfordulásának, valamint a szülés utáni depresszió kialakulásának valószínűségét is.

Akárhogy is, a születés csodáját továbbra is rengeteg megoldatlan rejtély veszi körül. A leginkább bámulatos tény mind közül talán mégis az, hogy – többek között – a fent felsorolt változások nyomán, kilenc hónap múltán a szülők a kezükben tarthatják gyermeküket. És bár az eddig a pillanatig vezető út, nem mentes a cikkünkben felsorolt nehézségektől – azért mégiscsak egy csoda.

Fotó forrás: itt, itt, itt és itt

Via: THE CONVERSATION;

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This