Ha valamikor, akkor most igazán szükségünk van az őszi erdő tanításaira – 4 tudományos érv az őszi kirándulás mellett

Bár az ősz sokak számára egyet jelent a levelek véget nem érő söprésével, ennek az évszaknak számos olyan, a testi-lelki egészségünket támogató hatása van, amit szintén érdemes „besöpörni”. A finomabbnál finomabb idényzöldségek- és gyümölcsök, az alma, a sütőtök, a szilva, vagy éppen a szabadtéri mozgás pozitívumairól már sok helyen olvashattunk. De hogyan és miért hat ilyen intenzíven a szellemi és lelki egészségünkre, a hangulatunkra, az érzéseinkre ez az évszak? Ennek jártunk utána.

„Az ősz (…) egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik” – tartotta Albert Camus.

Hozzá hasonlóan még nagyon sok alkotót és gondolkodót – írókat, filozófusokat, művészeket – ihletett meg ez az évszak. Szakértők szerint nem véletlen, hogy ez a vibráló színkavalkád beindítja a fantáziát: elvégre az ősz egy nagyon erős vizuális inger, amire – ahogy az Linda Wasmer Andrews, a Psychology Today-en megjelent cikkéből is kiderül – egészen kicsi korunktól fogékonyak vagyunk.

Stimulálja az agyat

„Amikor az őszi táj a levelek színeivel együtt átalakul, az egy vizuális kontrasztban gazdag folyamat: egyszerre van ilyenkor jelen a piros, a narancs, a sárga és a zöld minden árnyalata. Az ilyen kontrasztos látványra csecsemőkorunktól fogékonyak vagyunk, ez a fajta vizuális inger kellemes érzést okoz” – mondja az idézett cikkben megszólaló pszichológus szakértő, Jason Brunt, aki szerint mindehhez még hozzájárul, hogy ez a változás meglehetősen gyorsan történik.

A hónapokon át zöld árnyalatokhoz szokott szemünk előtt a természet szinte egyik pillanatról a másikra mindenféle színben játszik, ami erőteljesen stimulálja az agyunkat. A professzor szerint ez a folyamat ahhoz hasonló, mint amikor a csendes erdőben sétálva egyszer csak egy hatalmas robbanást hallunk.

Tény, hogyha nem is ennyire drasztikus, de mégiscsak egy intenzív változáson megyünk ilyenkor keresztül: a levelek színe mellett, csökken a hőmérséklet, lerövidülnek a nappalok és ezekhez a megváltozott körülményekhez – ha tetszik, ha nem – muszáj alkalmazkodnunk.

Segít elfogadni a változást

Éppen ezért az ősz remek alkalom arra, hogy önvizsgálatot tartsunk, és megfigyeljük, hogyan is vagyunk jelen általában a változásban, függetlenül attól, hogy a természeti körülményekről, a kapcsolatainkról, vagy a napi rutinunkról van szó.

„Az ősz évről-évre emlékeztet minket arra, hogy a változásnak vannak előnyei és hátrányai: igen, a levelek lehullnak és meghalnak, de aztán táptalajává válnak az új életnek. Hasonló ez ahhoz, mint amikor a kamaszok – finoman szólva – szeszélyesen viselkednek. Ez egyfelől nagyon irritáló tud lenni, viszont okkal történik: ez az időszak alapozza meg a függetlenségüket.”

Jó kérdés, hogy tudjuk-e így, ezen az árnyalatokat is láttató szemüvegen keresztül szemlélni a változást, és az azok nyomán bennünk keletkező érzéseket. Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy ezek az érzések ahányan vagyunk, annyifélék lehetnek!

Van, akire az őszi időszakkal kéz a kézben járó elmúlás gondolata nyomasztóan hat, és szeretne inkább az egészen túl lenni. Mások viszont pont hogy izgatottan és kíváncsian tekintenek a jövőre, és a dolgos hétköznapokkal együtt érkező kihívásokra.

Az ilyenkor megjelenő érzések talán nem függetlenek attól a jelenségtől, hogy az ősz, természeténél fogva, előhívja a régi emlékeket. Az előretekintés és a múltba révedés, egyáltalán az élet múlásáról való gondolkodás óhatatlanul megidézi a régi szép időket, vagy épp ellenkezőleg: a múlt homályából előderenghetnek azok az évek, amelyeket jobb szeretnénk inkább kitörölni az emlékezetünkből.

Lehet, hogy a szeptember azért különösen nehéz, mert megidézi az iskolakezdést, amit valamiért utáltunk? Vagy pont azért hat ránk inspirálóan, mert olyan sok boldog emlék fűződik hozzá?

Bárhogy is legyen, ha időt szánunk arra, hogy megfigyeljük a felbukkanó emlékeket, az azok nyomán keletkező érzéseket, az azokra adott reakcióinkat, az fontos felismerésekhez és önismereti tanulságokhoz vihet közelebb minket.

Kiváló stresszoldó

A kérdések és a válaszok egyénileg eltérhetnek, egy dolog viszont bizonyos: a természet remek terep arra, hogy ezekkel az érzésekkel úgy igazán együtt tudjunk lenni. Nem véletlenül állítják sokan, hogy az ősz a „legmindfulabb” évszak. A már említett intenzív ingerek, az őszi erdő  leköti a figyelmünket, ami lehetővé teszi, hogy megfeledkezzünk az aktuális nehézségekről. Szakértők szerint ez is magyarázza, hogy az őszi túrák ennyire megnyugtatnak minket.

Nem véletlen, hogy az erdei sétát amolyan kiegészítő gyógymódként, terápiás céllal is alkalmazzák. „Egy őszi séta kiváló stresszoldó lehet”- állítja ebben a cikkben Michelle Harris, pszichológus. A trauma-fókuszú kifejezés- és alkotásterápiával foglalkozó szakember megfigyelései szerint a túlzott stresszel együtt járó, úgynevezett „üss vagy fuss” reakció mentén aktiválódó agyi folyamatokat vissza tudják fordítani a figyelmünket elterelő pozitív tapasztalások – például egy kellemes séta az őszi erdőben.

„Amikor séta közben megfigyeled a leveleket, és azt, ahogy napról napra alakulnak és elszíneződnek, akkor nem arra utasítod az agyad, hogy fusson vagy harcoljon, hanem épp ellenkezőleg: arra adsz parancsot, hogy valami gyönyörű és élvezetes dologra figyeljen” – teszi hozzá a szakértő.

Alázatra és kooperációra tanít

Biztosan veletek is megtörtént már, hogy egy kirándulás közben perceken át gyönyörködtetek a lélegzetelállító látványban. Ezekben az emelkedett pillanatokban nemcsak látjuk, de át is érezzük, hogy milyen kicsik, gyengék és jelentéktelenek vagyunk egy-egy hegyvonulathoz,  vízeséséhez vagy öreg fához képest. Nem gondolnánk, de a természet ilyenkor éppen a legfontosabb dolgok egyikére emlékeztet és tanít minket…

„Kutatások azt mutatják, hogy amikor szembesülünk valamivel, ami nagyobb nálunk, az csökkentheti az én-központú gondolkodást, és ezzel párhuzamosan növelheti a kooperatív viselkedésre való hajlandóságot – állítja a korábban már idézett Jason Brunt.

Értékek, amelyekre mindennél nagyobb szükségünk van

Összességében el lehet mondani, hogy talán még soha nem volt olyan nagy szükségünk az őszi erdő tanításaira, mint most: a nyugalom, rugalmasság és a hatáskörünkön kívül eső körülmények elfogadása, az együttműködésre való nyitottság, az alázat olyan tulajdonságok és értékek, amelyek rengeteget segíthetnek abban, hogy túléljük ezt a küzdelmes időszakot.

Szerencsések vagyunk, hogy hazánk természeti adottságai lehetővé teszik, hogy ezekből az értékekből erőt merítsünk. Csodálatos kirándulóhelyek, a hegyvonulatainkon keresztül-kasul cikázó útvonalak, borvidékek és különleges természeti képződmények várják, hogy a jelen problémáiról picit megfeledkezve, nyugalomban és harmóniában legyünk jelen a pillanatban. Ne hagyjuk kihasználatlanul ezt a lehetőséget!

Forrás: itt, itt és itt