„A folyamatos kielégületlenség érzése állandó szenvedésnyomás” – Őszintén a szexfüggőségről

A szexfüggőség pont olyan, mint amikor egy feneketlen vödröt akarunk megtölteni vízzel. Óriási energiákkal merjük a vizet, mégsem telik meg, ezért még nagyobb intenzitással próbáljuk megtölteni. Egy idő után kimerülünk a kemény munkában, és azt érezzük, hogy hiábavaló volt ez a nagy erőfeszítés. Mégsem adjuk föl, elhatározzuk, hogy majd holnap még több időt és energiát szánunk majd rá – és ez így megy napról napra.

Amikor a szex egy belső nyomás által előidézett kényszeres, kontroll nélküli viselkedéssé válik, akkor a tévhittel ellentétben egyáltalán nem okoz örömet. Ilyenkor a szexfüggő mindent alárendel a megmagyarázhatatlan belső késztetésének, az élvezet helyett érzelmi kielégületlenséget és mardosó bűntudatot él át.

A szexfüggőség különböző módon jelenhet meg: van, aki állandóan maszturbál, vagy egyre több és durvább kategóriájú pornót néz. Más állandó szexuális éhségtől szenved a párja mellett, óráról órára hajszolja a közös együttlétet, esetleg az extrém szexuális vágyakat, amelyek során a szexuális segédeszközök tárháza sem elég a kielégüléshez.

A kielégülés kényszeres kergetése

Gyermekként a szexualitáshoz fűződő viszonyunk egy tiszta, fehér lap. Az idő múlásával ezen a lapon a minket érő érzelmi és szexuális hatások nyomait láthatjuk, amik determinálják a későbbi szexuális életünket. Ha egy olyan ember érkezik a rendelőmbe, aki állandóan szexuális késztetést érez, és emellett a kielégületlenség érzéséről is beszámol, akkor felmerül a gyanú, hogy függőséggel állunk szemben. Ilyenkor nem a szexuális élvezet a motiváló tényező, hanem valószínűleg valami mélyebb érzelmi szükségletet szeretne kényszeresen, nagy erőbedobással kielégíteni.

Ebben az esetben a fokozott szexuális késztetés nem csitul az orgazmussal. Ehelyett az újabb és újabb önszeretgetés, vagy a partnertől kikövetelt szex kényszeressé és szabályozatlanná válik, így a folyamatos kielégületlenség érzése állandó szenvedésnyomás lesz. „Minél többet maszturbálok, annál elkeseredettebben vágyom a kielégülésre!” – mondta egy kliensem.

 „Anyám irányítja az életemet!” – kamaszos érzelmi éretlenség és a maszturbáció

Marcell érkezik hozzám, aki egy harmincas éveiben járó férfi. Elmondása szerint rendszeresen előfordul, hogy olyan nagy a szenvedés okozta nyomás, hogy nehéz kontrollálnia a szexuális viselkedését. Ezért egyre többször olyan helyzetekben is maszturbált, ami veszélyesnek mondható. Például a munkahelyén, és este a menetrend szerinti autóbuszon. A kezelhetetlen sóvárgás felelőtlenné tette őt. Ez volt az a pont, amikor úgy érezte, segítséget kér.

„Kínos helyzetbe kerültem a munkahelyemen. Eddig csak otthon, a négy fal között maszturbáltam, általában naponta több alkalommal. Általában szexcset felületeken ismerkedek, miközben önkielégítek. Azt vettem észre, hogy egyre több időt fordítok a tökéletes alany megtalálására, a tökéletes kielégülés érdekében. Anyámmal élek, ő mit sem tud arról, mit művelek a sötét szobában.”

„Egy hosszú, több menetes este után óriási bűntudatom van. Minden egyes nap megfogadom, hogy holnaptól abbahagyom, de be kell látnom, hogy képtelen vagyok rá. Sajnos nem kapom meg az áhított kielégülést, így mindig újrakezdem.”

Marcell a szülei válása miatt kamaszkorától fogva az anyukája támasza volt, ami lehetetlenné tette azt, hogy a kamaszok életét élje. Nem voltak párkapcsolatai, mert úgy érezte, ezzel cserbenhagyná a folyton önmagát sajnáltató anyját. Ezért mindig rohanva ment haza, jó fiú módjára. Elkísérte az édesanyját bevásárolni, meghallgatta a sirámait, szinte úgy élték a közös életüket, mintha ők ketten alkotnának egy párkapcsolatot.

A szexfüggőség mögött sok esetben áll a kapcsolatfüggőség. Marcell nem élhette meg szabadon a kamaszos vágyait, hiszen az anyával fenntartott függő kapcsolat kötötte le az energiáit. Szexuális élete így megrekedt kamaszos szinten: bátortalan, érzelmileg éretlen férfivé vált, aki a chatszobákban rejtőzködve és szégyenkezve élte meg a szexuális késztetéseit. Ez mégis biztonságos volt számára, mivel így nem kellett ismerkednie, hanem plátói módon, a szexchat segítségével helyezkedett bele egy felnőtt férfi szerepébe. A szavak segítségével, az online térben élte meg képzeletbeli felnőtt szexualitást, ahol az történt, amit ő akart – ráadásul ebbe még édesanyja sem szólt bele. A közös munkánk során megtanultuk, hogy a maszturbáció iránti sóvárgás tulajdonképpen a felnőtt, autonóm élet iránti sóvárgás megjelenése.

„A nőktől akarom megkapni, amit anyám nem adott meg nekem!”

Lóránt ötven éves családos ember, akinek mindig voltak flörtjei a felesége mellett. Egy-egy csók a jógaórán, néhány pikáns levél az új kolléganővel, pár egyéjszakás kaland. Lóránt soha nem akarta elhagyni a feleségét, aki a biztonságot adta számára, mégis szüksége volt a kikacsintásokra.

„Csak azért csinálom, mert a flörtökben és a röpke ölelésekben szerethető férfinak érzem magam. Van egy jó házasságom, nem szeretném elveszíteni a párom! Bár ő nem egy érzelmes nő, mégis fontos szereplője az életemnek, a gyermekeim anyja. Szégyellem magam, bűntudatom van a viselkedésem miatt, de képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak! Úgy érzem, hogy a házasságomra és a mindennapos kilengésekre is szükségem van, pedig tudom, hogy ezekkel mindent veszélyeztetek!” – meséli az ötven éves férfi.

Lóránt esetében az élet a flörtök és a viszonyok köré szerveződött. Szabályozatlanná és kaotikussá vált az élete, egyre több probléma adódott a munkájában, míg a sóvárgás, az érzelmi kielégülés és a sok szexuális helyzet miatti szorongás még merevedési zavart is okozott. Minél többször próbálta magát idegen nőkkel kielégíteni, annál nagyobbá vált a kielégületlensége.

Tévhit, hogy a szex csupán a szexuális élvezetről szól. A szexben olyan tudattalan motivációk is irányítanak, amik rejtett szükségleteket elégítenek ki. Ilyen például az értékesség érzése, az autonómia, a grandiozitás, vagy az extrém szexet kedvelőknél a különlegesség megélése. A szex remek terep egyben arra is, hogy a gyermekkori érzelmi deficitet learathassuk. Lóránt szexuális motivációja egy olyan gyermekkori hiányból táplálkozott, amit egész felnőtt életében hajszolt. Nárcisztikus és érzéketlen édesanyja után a felesége mellett sem élte meg az érzelmi kielégülést, így a hiányzó önbizalmat és a gyermekkorban is áhított bensőségességet az alkalmi kapcsolatok adták meg a számára. Amikor a szex énközpontúvá és irányíthatatlanná válik, akkor nagy valószínűség szerint a kényszer gyökere egy tudattalanban rejlő érzelmi hiány.

Most, azonnal akarom!!!

Gyakran előfordul, hogy a szexfüggők a párkapcsolatukban követelőzővé válnak. Ezért a társ azt érzi, hogy sohasem tudja kielégíteni a másik szexuális igényeit. Általában a szexfüggő a partnerével pont azt az édes, mézes, vissza nem térő kisgyermekkort akarja újraélni, ami már nem térhet vissza a felnőttkorban, emiatt infantilissá válik a szex.

Ha megvizsgáljuk a kényszeres, hiperaktív szexuális viselkedést, akkor felfedezhető benne mindaz, ami egy gyerekre jellemző. Énközpontú, önszabályozás nélküli szükségletkielégítés, ami nem tűr halasztást. Pont úgy, mint amikor a kisgyermek a szupermarketben ordít egy piros nyalókáért. Most. Azonnal. Pirosat. Nem sárgát.

Ennek érdekében az édesanyja szoknyáját rángatja, rúg, harap, üvölt, földre veti magát. Nem tűr halasztást a piros nyalóka – pont úgy, ahogy a kényszeres szex sem.

„Janó állandóan szeretkezni akar. Ha éppen nincs kedvem, akkor érzelmileg zsarol, úgy viselkedik, mint egy kisbaba. Sír, hogy nem szeretem őt, lefekszik a kanapéra és rúgkapál a levegőben. Mondja azt nekem valaki, hogy tíz éve egyfolytában a heti hat-hét szex kevés! Ahogy befejeztük, már akarja a következőt! Úgy érzem, ezt nem bírom! Néha már ülni és járni sem tudok. Nem látom őt felnőttnek, teljesen olyan, mintha egy kisgyermekkel szeretkeznék!” – meséli Tünde, 37 éves.

Ebben az esetben a férfi az érzelmi kapcsolatban feljogosítva érzi magát arra, hogy követelőzéssel elérje a mindennapi kényszeres szexuális együttlétet. Ez meglehetősen énközpontú szexuális viselkedés, amiben a nő attól is szenved, hogy az ő személyes szexuális és érzelmi igényeire nem figyel a férfi. Ezt szexuális nárcizmusnak is hívjuk, amiben a másik fél komolyan sérül.

Mi lehet a megoldás?

Ha a szex bármilyen formája nem okoz örömet és megkönnyebbülést, ha bűntudatunk van a véget nem érő szexmaratonoktól, vagy már bajba is sodródtunk az örökös szexuális késztetéstől, akkor mindenképpen segítséget kell kérni.

Sajnos azt tapasztalom, hogy a szexfüggő ember ritkán kér időben segítséget, és a motiváció általában inkább kívülről érkezik: félnek a botránytól, vagy a társ válással fenyegeti őket. A segítség kérésében a szégyen is gyakran komoly akadályozó tényező – a szexfüggőség ugyanis a legelítéltebb viselkedéses függőség.

Ezt a problémát célszerű szexuálpszichológus segítségével megoldani, hiszen a szexfüggőség egy mélyebb lelki probléma gyökere. A szexfüggő személyek számára léteznek anonim önsegítő csoportok is, ahol egy elfogadó, sorstársi közegben őszintén beszélhetnek problémáikról.

A felépüléshez szükséges egy olyan önreflexió, amely segítségével a függő felismerheti, hogy nincs rendben a mindennapos kényszeres szexuális tevékenység. Ha segítséget kér, akkor a terápiában feltárt szükségletek felismerése kiutat jelenthet a szexfüggőségből.