Aludj csak, mi álmodunk! – Hogyan segíthet a szülő a sötéttől való félelem oldásában?

Szerző: | 2016. 11. 20. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 5 perc

Talán meglepő, ijesztő számodra vagy aggodalmat szül benned, amikor a gyereked hirtelen tartani kezd a sötéttől. Mit tegyél, hogyan segíts? Beszélj róla, vagy várj, amíg ő hozza a szóba a félelmeit? Először is: ne ess kétségbe!  Ez a jelenség ugyanis abszolút magyarázható élettani változásként, amely a képzelet fejlődésével függ össze – mondta el a Pszichoforyou-nak Vida Ágnes baba-és gyermekpszichológus, a Kismamablog szerzője.

15973909400_d29bee459f_k

„A legtöbb gyerek 2-3 éves kora körül áll elő először a felnőtt számára irreálisnak tűnő félelmekkel” – kezdi a szakember. „A kicsik ekkor már sok mindent el tudnak képzelni, ami nincs ott. Mivel azonban ebben a korban a kisgyerekek még alapvetően érzelmi lények, a racionális magyarázatok, a logikus válaszok számukra nem mondanak semmit” – fűzi hozzá Ágnes.

A pszichológus példaként a fürdéstől való viszolygást említi. Egy azelőtt szívesen pancsoló gyereknél is előfordulhat a szülők számára meglepő tiltakozás, hiszen sok kisgyerekben felmerülnek olyan gondolatok, minthogy a vízzel együtt ők is a lefolyóba merülhetnek. Hasonlóképpen a vécével kapcsolatban is akadnak megmagyarázhatatlan félelmeik: ezekkel is könnyen találkozhat a család majd akkor, amikor aktuálissá válik a szobatisztaság kérdése.

Vedd komolyan és mesélj!

Klasszikus probléma a sötétségtől való félelem megjelenése, hiszen a 2-3 éves gyerek már fel tudja mérni a veszélyeket, de még túl kicsi azokat reálisan mérlegelni. Bár ez az időszak éppen egybe esik a dackorszakkal, a szülőnek nem szabad kizárólag hisztiként vagy időhúzásként tekinteni a sírással, ellenállással járó jelzésekre. A kicsik ugyanis még nem képesek kommunikálni az ijedtség okait.

„Komolyan kell venni a félelmet, de nem érdemes meggyőzéssel kezelni. A >nincs semmi az ágy alatt látod<, még nem megnyugtató ebben a korban. Sokkal nagyobb segítséget jelentenek a mesés, szerepjátékos megoldások”

– tanácsolja Vida Ágnes. Hozzáteszi: mindenkinél más hoz sikert, és magának kell kitapasztalni a varázslatot hozó mesét. Jól bevált összetevők azért természetesen akadnak a sokféle recepthez.

stocksnap_hng621yitw

„Segíthet például a bátor védőmaci (vagy más plüssállat) meséje, aki jól lát a sötétben, és mindenféle szörnnyel képes megküzdeni. Esténként megkérjük a macit, hogy őrizze a kicsi álmát, sőt, még azt is elmondhatjuk neki: ha úgy látja, éjszaka segítség kell, szóljon nekünk. Ettől a kisgyerek megnyugszik és ritkábban ébred majd, sok esetben még az éjszakai mászkálások is megszűnnek” – mutat rá a szakember. Emellett biztonságot adhat a kicsiknek, ha esténként elmeséljük nekik a saját napjukat, de úgy, hogy egy másik szereplő játssza a főszerepet. Ez feldolgoztatja velük a nappali élményeket, ezáltal oldódik a szorongás, illetve könnyebben megy az elalvás is.

Korhatáros a félelem?

Fontos tisztában lenni a szülőknek azzal, hogy a sötétségtől való félelem, végigkísérheti az egész gyerekkort, akár időszakonként is visszatérhet. „Az érzékenyebb gyerekek különösen hajlamosak lehetnek erre: egy-egy ijesztőbb filmrészlet, olvasmányélmény, vagy kép a tankönyvben is kiválthatja az ijedtséget, valamint a különböző változások is előidézhetik a problémát. Így az iskolaváltások, a költözés, a válás vagy a kamaszkor” – figyelmeztet Vida Ágnes. Hozzáteszi:

szakemberhez akkor érdemes fordulni, ha a félelmek és az azzal kapcsolatos rossz szokások még az óvodáskor végén, kisiskoláskorban is tartanak.

Ahogy a pszichológus mondja, a kicsik a félelmek oldására többféle technikát alkalmaznak maguktól is: a cumizás, az ujjszopás, a „rongyik” hurcolászása, vagy a plüssállatokhoz való ragaszkodás mind ehhez kapcsolható.

A szokásokat a gyerekek nagy része magától kinövi, és alapvetően ártalmatlan dolgokról van szó. Csupán akkor kezdenek el különösen ragaszkodni hozzájuk, ha állandóan le akarják beszélni őket, vagy elveszik tőlük a nyugalmat szolgáló tárgyait.

„Akkor kell a szülőnek határozottan közbelépni, ha a kialakított szokás a család számára tarthatatlan: például amikor csak porszívóra vagy csak ölben tud aludni a kicsi. Ha egy kis éjjeli fénynek kell égnie, az még nem ok a pánikra, a leszoktatásra. Mint ahogyan az éjszakai szülői közelségre való igény is természetes, idővel kinövik majd a gyerekek.”

Fotó forrás: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This