Advertisement

Ki ne vágyna egy olyan párkapcsolatra, amiben cikáznak a szexuális energiák? Amikor egy összevillanó pillantás után azt érezhetjük, hogy nem bírjuk ki a másik nélkül? Amiben folyamatosan kíváncsiak vagyunk a másikra, és egyre mélyebben szeretnénk őt megismerni? Valószínűleg szinte mindenki olyan párkapcsolatban szeretne élni, amiben megjelenik ez az önző, kisajátító energia, amiben a másik által akarunk kielégülni. Ez az érzés a szenvedély.

A szenvedély egy különös természetű dolog, aminek van pozitív és negatív aspektusa is. A harmonikus szenvedély olyan kontrollált cselekvés, amikor mi választjuk meg a szenvedély tárgyát, a mi kezünkben van az irányítás. Ilyenkor a szenvedély serkenti a motivációt, és nagyobb aktivitásra késztet, mégpedig úgy, hogy beépül az identitásunkba.

Akik ezt a típusú szenvedélyt élik át, azok általában elégedettebbek az életükkel, boldogabbnak vallják magukat. Ennek átélésekor olyan energiák mozdulnak meg bennünk, ami óriási lendületet ad, növeli az önértékelésünket.

Az úgynevezett megszállott szenvedély már inkább negatív előjelű. Ilyen például bármelyik függőség: amikor az ember leküzdhetetlen vágyat érez bizonyos cselekvés iránt, például az ivás, vagy kábítószer-használat iránt, azt nem tudja kontroll alá helyezni, mivel maga a késztetés vezérel.

Ez egy kontrollvesztett állapot, amiben a pillanatnyi kielégülés örömmel jár a függő ember számára, azonban hosszútávon számos negatív hatása van.

A vágy titokzatos tárgya

A párkapcsolatok dimenziójában a szenvedély vizsgálatát messzebbről, néhány generáció távlatából érdemes kezdeni. Akkoriban egy házastárstól csupán néhány dolgot várt az ember: legyen dolgos, lehessen közös gyermek, a házasság adjon valamiféle státuszt. Az így létrejött gazdasági közösség anyagi szempontból is egyfajta biztonságot adott a kapcsolatnak.

Manapság egy párkapcsolatban ennél mindenki többre vágyik. Egyszerre vágyunk biztonságra, szenvedélyes szexre, szeretnénk, ha párunk a legjobb barátunk is lenne, a gyermekeinknek a legjobb édesapja, édesanyja, esetleg apa- és anyapótlék is egyben. Gazdasági fenomén, aki előteremti mindazt, ami egy családnak anyagilag szükséges.

Valójában azt szeretnénk, hogy az összes érzelmi szükségletünk kielégüljön a párunk által.

Az egyik legmarkánsabb elvárás az, hogy a párunk egy életen át a leglatinosabb szeretőt is meghazudtolva, buja, szenvedélyes szexuális partner legyen, és csalódottak vagyunk, ha a kezdeti szenvedélyes lángolás alábbhagy a kapcsolatunkban. Ennek hatására azt is érezhetjük, hogy a szerelem elmúlt, így mindennek vége.

Nehezen eresztjük

Igaz, ami igaz, a párkapcsolatban létrejövő szenvedély egy óriási, és jó esetben pozitív töltetű energia, ami a két ember között szexuális kontextusban jelenik meg. Partnerként azt érezni, hogy csakis engem akar a másik, a szeretett lény általam akarja megélni a szexuális élvezeteket, valóban nagyon magával ragadó élmény; nem csoda, hogy nehezen törődünk bele abba, ha ez a lángolás alábbhagy, ha már nem úgy és nem ugyanazzal az intenzitással akar minket a másik.

A szexuális vágy hajtotta késztetésünk ugyanis arra irányul, hogy megkapjuk a másik teljes lényét, hogy minél nagyobb falatot tudjunk belőle kiszakítani magunknak. Bizonyos szempontból önző energiákat működtetünk ilyenkor, hiszen valójában a saját élvezetünkért dolgozunk.

Amikor szenvedélyt érzünk, akkor bevonódunk, és megszűnik a külvilág. Létrejön a flow élmény. Egy olyan energiákkal megtöltött állapotba kerülünk, ami hat a másikra is, belevonja, lendületbe hozza, inspirálja.

Ahhoz, hogy megértsük, miért nem lehetséges egy életen át ugyanezzel az intenzitással át- és megélni a szenvedélyes szerelmet, érdemes megnézni, pontosan milyen tényezők hatnak a szenvedély kialakulásának folyamatára.

Amikor két idegen ember megismerkedik…

…akkor általában beszélgetni kezdenek egy olyan témáról, ami mindkettejüket érdekli. Kialakul egy pozitív spirál, amiben a másikról kialakított kép finomodik.

Tehát beszélgetünk, kommunikálunk egymással. Ha úgy érezzük, hogy egyetértünk, akkor a beszélgetés során a hasonlóság élménye egyre erősödik, és ahogy ez a bizsergető érzés elkezd kettőnk között cirkulálni, kialakul a vonzalom. Az így létrejövő párkapcsolatok Sternberg elmélete szerint három pilléren nyugszanak. Ezek

  1. Az intimitás (Lelki közelség, érzelmi kitárulkozás, ami először érintésekben jelenik meg.)
  2. A szenvedély (Erős fizikai és szexuális vonzódás, ami a szexuális beteljesülést hozza magával.)
  3. Az elköteleződés (Egyfajta szándéknyilatkozat, hogy hosszú távú párkapcsolatban gondolkozunk. Ez teremti meg a biztonságot a két ember kapcsolatában.)

Több szempontból is tanulságos e három dimenzió mentén megvizsgálni a párkapcsolatok és a szenvedély viszonyrendszerét.

 „Nem tudom mi történt, de valahogy megváltozott a kapcsolatunk”

„Mintha a párom kiszeretett volna belőlem. Már nem annyira szenvedélyes.” – Panaszolják gyakran a hozzám forduló páciensek. Bizony, van két markáns emberi tévhit a szenvedéllyel kapcsolatban. Az egyik az, hogy a kapcsolat elején megtapasztalt szenvedélynek az együtt töltött évek alatt ugyanakkora mértékűnek kell lennie, mint kezdetekben, mert ha ez nem így van, akkor az a kapcsolat értéktelen és működésképtelen.

Ha ez a tévhit képezi a párkapcsolat értékelésének alapját, akkor a párok nagy része értéktelennek és élhetetlennek fogja érezni a párkapcsolatát.

Ezért is érdemes – Sternberg fent említett elméletét alapul véve – megfigyelni, hogyan változik a szenvedély, az intimitás és az elköteleződés mértéke és aránya a klasszikus párkapcsolati szakaszokban, az élettartam függvényében.

Az anyag nem vész el, csak átalakul

A párkapcsolatok elején a pár két tagja létrehozza a SZIMBIÓZIST. Ekkor az ismerősség érzésének köszönhetően az én-határok feloldódnak. Ebben a szakaszban jellemzően a párok élete szenvedélyes és vágyakozással teli. A két autonóm ember az ÉN és TE helyett létrehozza a MI-t, ami az ő közös összefonódott világuk. Jellemzője ennek a szakasznak, hogy egy időre megszűnik az autonómia. Az elköteleződés alacsony szintű, az intimitás kialakulóban van, a szenvedély meredeken ível felfelé, tehát a három pillér közül ez növekszik a leggyorsabban.

A párkapcsolati kötődés kialakulása után elindul az énhatárok megerősítése, a DIFFERENCIÁLÓDÁS. A pár az összeolvadt, túl közeli állapotból távolodni kezd, kialakul az optimális közelség-távolság, hiszen a párkapcsolat már ebben a szakaszban biztonságos, mert kialakult a kötődés. A kezdeti szenvedély csitul, alábbhagy, „beáll”. Az intimitás és elköteleződés viszont hosszú távon egyenletesen növekvő tendenciát mutat.

A harmadik párkapcsolati szakaszban, a GYAKORLÁS FÁZISÁBAN az elköteleződés lesz a közös jövő záloga. A pár két tagja együtt képzeli el a jövőt, otthont teremtenek, gyermeket vállalnak. Ez a leghosszabb és legterheltebb párkapcsolati szakasz, 20-25 évig is eltarthat, amíg a gyermekek ki nem repülnek.

Az intimitás itt is növekvő tendenciát mutat, a szenvedély tovább csökken, majd beáll egy alacsony, ám stabil egyensúlyi helyzetbe, amit a pár hosszú távon képes működtetni. Az elköteleződés már egy stabil állandóságot mutat.

A negyedik párkapcsolati szakaszban az ÚJRAKÖZELEDÉS FÁZISÁBAN a pár általában időskorú, a gyermekek kirepültek, ők egyedül maradnak, így új életcélokat kell találniuk. Ilyenkor fontossá válik a másik jelenléte és személye, hiszen jó esetben már megvalósították önmagukat, és nagy valószínűséggel egzisztencia szempontjából is biztonságosabb körülmények között élnek. Ilyenkor az egymás lelki és testi támogatása, a közös idő harmonikus eltöltése a cél.

Ebben a szakaszban az elköteleződés stabil szintet mutat, az előző fázishoz hasonlóan, a szenvedély kevésbé lángoló, de stabil, az intimitás erősödik, hiszen az életkorból fakadó élethelyzetek is ezt segítik elő.

Akkor hogyan lehet mégis megőrizni a szenvedélyt a párkapcsolatban?

Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, fontos eloszlatni azt a tévhitet is, miszerint a szexuális vágy és szenvedély magától jön létre, nem kell bele energiát fektetni.

Minden rendszer működéséhez szükséges az energia és a kommunikáció. Igaz ez a csoportokra, a biológiai, az informatikai, és a kémiai rendszerekre, és természetesen a párkapcsolati rendszerekre is.

Ezért is fontos, hogy a kapcsolattal szemben az elvárásaink ne legyenek merevek. Tudatosítsuk magunkban, hogy melyik párkapcsolati szakaszban vagyunk és azt szenvedély szempontjából milyen intenzitás jellemzi. Így sokkal könnyebb tudjuk értelmezni például, hogy miért nem reális, ha a kezdeti, eufórikus szenvedélyt várjuk a kapcsolattól.

Azok a párok, akik ebből a szempontból tudatosak, sokkal inkább egy élhető, működtethető mértékű szenvedélyt keresnek, ami nem szétcincálja a kapcsolatot, hanem táplálja. Olyan egyensúlyra törekszenek, amiben a szeretet érzését nyújtó intimitás is megvan, valamint a bizalmat adó elköteleződés is. Ezek mellett a szenvedély is megélhető, ami a tüzet és a szexuális vonzalmat táplálja.

Ehhez viszont az kell, hogy – járjunk bármelyik szakaszban – bátran osszuk meg a párunkkal azt, hogy mire vágyunk, mit érzünk, milyen fontos dolgok történtek velünk aznap. Ne a hétköznapi, gyakorlatias dolgok képezzék a mondandónk lényegi részét, mert ehhez nem lehet kapcsolódni, vagy legalábbis minimum kihívás rálelni a szenvedélyre az olyan kérdésekben, hogy ki vegye meg a WC-papírt…

Egy kapcsolatban természetes, hogy ilyen típusú problémákat is meg kell oldani, de fontos megtalálni, és tudatosan keresni azokat a közös pontokat, élményeket és élethelyzeteket, amelyekben meg lehet élni az összetartozás érzését.

Az ugyanis egy teljesen természetes folyamat, amikor a szerelem 1-2 év alatt átalakul egy erős szeretetté, de ez nem jelenti azt, hogy a szenvedélynek nem marad hely. Ha nem is minden percben, de olyan helyzetekben, amelyben meg tudjuk élni az intimitás érzését, át- és meg lehet élni a szenvedélyes együttléteket is. Csak ehhez az kell, hogy ezeknek a helyzeteknek a kialakítására szánjunk időt és energiát, mert – ahogy azt már fent említettük – a párkapcsolat is egy olyan rendszer, ami belefektetett idő és energia nélkül nem működik.

Az ürestől a butáig – Avagy milyen kategóriák léteznek a „szenvedély Bermuda-háromszögében”?

Sternberg szerint a beteljesült szerelem az az állapot, amikor mindhárom említett tényező, vagyis az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély is jelen van. Bár mindenki erre vágyik egy párkapcsolatban, kicsi az esély arra, hogy ez a három egyszerre és egyforma intenzitással jelen legyen. A kapcsolatok típusait Sternberg hat kategóriába osztotta, attól függően, hogy a három pillér közül melyek vannak jelen a kapcsolatban.

  1. Üres szerelem: csak elköteleződés van a kapcsolatban. Jellemzően olyan kapcsolatokról beszélünk, amikor valami kényszer szülte az összetartozást. Anyagiak, vagy élethelyzetből adódó nehézségek. Ha a kapcsolat javítása nem érhető el a közös programok szervezésével és a másik megismerésével, akkor érdemes egy olyan kapcsolatot keresni, amiben tudunk kapcsolódni és érzelmeket átélni.
  2. Vak szerelem: csak szenvedélyt élünk át a párkapcsolatban. Veszélyes történet, hiszen vélhetően az egyik félnek csupán a szexről szól a kapcsolat. Nem alakul ki intimitás és elköteleződés. Fontos eldöntenünk, hogy kielégítő-e számunkra ez a kapcsolat, vagy többre vágyunk? Ha igen, akkor ismét érdemes továbblépni és megkeresni a párunkat.
  3. Csak szeretet: ezekben a kapcsolatokban csak az intimitás van meg. Leginkább testvéri kapcsolatokra hasonlító kapcsolatok, amiben még elköteleződés sincs feltétlenül. Ebben az esetben is érdemes megkérdezni magunktól, hogy kielégítő-e számunkra egy olyan kapcsolat, amiben nem jöhet létre a szexualitás, és abban sem lehetünk biztosak, hogy sokáig tart?
  4. Buta szerelem: szenvedély és elköteleződés jellemzi. Ez egy nehéz kapcsolati forma, hiszen egy olyan kapcsolatban köteleződünk el, amit csakis a testiség, a szexuális együttlét táplál. Nincsen intimitás, ami az érzelmi kapcsolódás lehetőségét jelentené. Ebben az esetben érdemes sokat beszélgetni az érzelmeinkről, illetve olyan kapcsolódási pontokat keresni a szexen kívül, amiben együtt élhetünk át érzelmeket.
  5. Társas szerelem: ebben a kapcsolatban az elköteleződés és az intimitás is jelen van. Ezek a párok általában jókat beszélgetnek, közös programokat csinálnak, de a vágy, a szenvedély nem jelenik meg a párkapcsolatban. Hosszú távon is működtethető, hiszen vannak olyan párok, akiknek a szexualitás nem fontos. Jobbá lehet tenni az ilyen típusú kapcsolatokat, ha bátran kommunikálunk az igényeinkről, elmondjuk, mi is tenné boldogabbá az életünket, mire vágyunk a szexualitásban.
  6. Romantikus szerelem: itt az intimitás és a szenvedély van jelen, hiányzik az elköteleződés. Leginkább az ifjúkorra, a kamaszkorra, vagy a fiatal felnőttkorra jellemző kapcsolati forma. A fiatalok megnyílnak lelkileg, kitárulkoznak, megélik a hormonok játékából fakadó szexuális igényeiket, de még nem képesek igazán elköteleződni. Azonban ha időskorban alakítunk ki ilyen párkapcsolatot, akkor bizonytalanságban érezhetjük magunkat. Fontos tudnunk, hogy valóban ezt szeretnénk-e? Ha nem, akkor érdemes továbblépni, mert tehetetlenek vagyunk a másik fél elköteleződés nélküli hozzáállása miatt.

Bár ezek a kategóriák nem határolhatóak le egyértelműen, érdemes átgondolni, hogy a saját párkapcsolatunkra melyik a leginkább jellemző, és ennek tudatában dolgozhatunk azon is, hogy a gyenge lábakon álló pillért erősítsük.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel  ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt, itt, itt

Szólj hozzá!
Bibók Bea

Bibók Bea

Pszichológus, szexuálpszichológus, párkapcsolati és szextanácsadó, szexuálterapeuta.
Szereti az életet, szenvedéllyel és odaadással éli, személyisége a kihívásokban, az aktivitásban, a folyamatos tanulásban és a kreativitásban tud kibontakozni. Három felnőtt lány édesanyja, akik folyamatos fejlődésre inspirálják őt.
Párkapcsolati problémákban - többek között párkapcsolati szexuális élet elakadása esetén -
valamint egyéni szexuális funkciózavarok, egyéni önismereti és életvezetési problémák esetén
nyújt pszichológiai segítséget.
Bibók Bea

Pin It on Pinterest