„Hiába a mélységes vágy a szeretetre, az emberek szinte minden mást fontosabbnak tekintenek a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat – minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét.” Ez a napjainkban igencsak aktuális gondolat, a humanista filozófus és szociálpszichológus, Erich Fromm, több mint ötven évvel ezelőtt megjelent, A szeretet művészete című könyvében olvasható.

Bevallom őszintén, amikor a könyvespolc előtt céltalanul böngészve a kezembe akadt ez a kötet, kicsit el is szégyelltem magam: mégis hogy lehet, hogy a három év alatt, amióta a Pszichoforyou létezik, egyetlen cikket sem írtunk a szeretetről? Nehéz lenne felsorolni azt a sok témát, amellyel az oldalon megjelent közel 700 (!) írásban foglalkoztunk, de a szeretet az bizony nincs köztük.

Mégis, hogy a fenébe fordulhatott ez elő?

A választ keresgélve arra jutottam, hogy pontosan az történt ezzel a témával, ami a szeretettel történik a hétköznapokban: evidenciaként tekintettünk rá. Pedig – ahogy arra Erich Fromm örökérvényű klasszikusa felhívja a figyelmünket – egyáltalán nem az.

„Első lépésként tisztába kell jönnünk vele, hogy szeretni művészet, éppen úgy, ahogy élni is művészet; ha meg akarjuk tanulni, hogyan kell szeretni, ugyanúgy kell eljárnunk, mint amikor bármely más művészetet vagy mesterséget akarunk elsajátítani”

– vallja Fromm, aki szerint „aligha van még egy tevékenység, még egy vállalkozás, amely olyan vérmes reményekkel és kilátásokkal indul, és mégis rendre olyan kudarcot vall, mint a szeretet. Ha bármely más tevékenységgel ez volna a helyzet, az emberek mohón igyekeznének kideríteni a kudarc okait és megtanulni, hogyan csinálhatnák jobban – vagy felhagynának vele. Mivel ez utóbbi a szeretet esetében lehetetlen, a kudarcon alighanem csakis úgy lehet felülkerekedni, ha megvizsgáljuk az okait, és elkezdjük tanulmányozni a szeretet jelentését.

Mert mégis mit kell(ene) tudni a szeretetről?

Mindenekelőtt azt, hogy a szeretet, annak megléte nem evidencia. „Az emberek azt hiszik, hogy szeretni egyszerű; csak a megfelelő tárgyat nehéz megtalálni a szeretésünkhöz, vagy a szerettetésünkhöz” – holott a szeretet nem valami, ami csak úgy megtörténik velünk.

„A szeretet tevékenység, nem passzív érzelem; nem beleesünk, hanem helytállunk benne. Legáltalánosabban úgy írhatjuk le a szeretet jellegét, hogy szeretni elsősorban annyi, mint adni, nem pedig kapni”

– mutat rá könyvében Fromm, aki szerint „a nézet – hogy semmi sem könnyebb, mint szeretni – mindmáig az uralkodó felfogás, bármilyen nyomasztóan hat is az ellenkezője.”

És valóban, a sorokat olvasva (helyenként) súlyos teherként nehezedik az ember vállára a tény: miközben mást sem csinálunk az életünkben, mint a szeretetet és a szerelmet hajkurásszuk, alig-alig tudunk valamit a természetéről. Sok más talmi dologgal ellentétben minimális energiát szánunk a tanulmányozására és arra, hogy fejlődjünk és jobbak legyünk benne.

Tények és tévhitek a szeretetről

De nem csak a magától értetődő egyszerűség az egyetlen tévhit a szeretettel kapcsolatban – még sok más hiedelem tartja magát. A probléma már rögtön az alapoknál kibukik, akkor, amikor megpróbáljuk megválaszolni a kérdést: mitől is szerethető egy ember?

„Azoknak a módszereknek a legtöbbje, amelyek segítségével az emberek szeretetre méltóvá akarnak válni, megegyezik azokkal, amelyekkel sikeressé akarnak válni (…) a mi kultúránkban szeretetreméltóságon a legtöbb ember azt a keveréket érti, hogy valaki népszerű és van szexepilje. (…) Vonzó: ez rendszerint egy takaros készletet jelent a személyiségpiacon népszerű és kelendő tulajdonságokból”

Ezek a kemény, de jogos, és talán minden eddiginél aktuálisabb sorok és a fent említett kérdésre kapott válasz sok esetben oda is elvezet, hogy milyen nagyon felszínes értékek és mélységek jellemeznek minket és az emberi kapcsolatainkat, no meg a társadalmat, amelynek meghatározó értékei – ne legyenek illúzióink – a saját személyiségünkre és értékrendünkre is hatással vannak.

„Egy piaci adásvételre orientált kultúrában, amelyben az anyagi siker az elsőrendű érték, nem meglepő, ha a szerelmi viszonylatok ugyanazokat az árucseremintákat követik, mint amelyek az áru- és a munkaerőpiacot kormányozzák.”

Szükségünk van a szeretetre

Adott tehát több milliárd, kapitalista értékrend szerint szerveződő emberi kapcsolat, amelyeket sok esetben a szeretet helyett a talmi dolgok tartanak össze – vagyis még inkább bomlasztanak szét. Ez azért baj, mert – ahogy arra már megannyi kutatás rámutatott – a megtartó emberi kapcsolatoknál kevés fontosabb dolog van: ahhoz, hogy stabilak és kiegyensúlyozottak maradjunk ebben a bizonytalan világban, szükségünk van egymásra, és óriási szükségünk van a szeretetre. Egész egyszerűen azért, mert szeretet nélkül nem tudunk működni.

A szeretet, ahogy Fromm fogalmaz, „az interperszonális egybeolvadásnak a vágya a legerősebb törekvés az emberben. Ez a legalapvetőbb szenvedély, ez az erő tartja össze az emberi fajt, a törzset, a családot, a társadalmat. (…) Szeretet nélkül az emberiség nem létezhet egy napig sem. (…)

„A szeretet tevékeny erő az emberben; olyan erő, amely áttöri az embert az embertársaitól elválasztó falat, amely egyesíti őt másokkal; a szeretet legyőzeti vele az elszigeteltség és elkülönültség érzését, de lehetővé teszi, hogy azonos maradjon önmagával, megőrizze integritását. A szeretetben megvalósul a paradoxon, hogy két élőlény eggyé válik, és megmarad kettőnek.”

Éretten szeretni

Innentől kezdve szerintem nem kérdés, hogy mindennél, de tényleg szó szerint mindennél fontosabb lenne, hogy megtanuljunk szeretni, vagy még inkább megtanuljunk éretten szeretni.

„A szimbiotikus egyesüléssel szemben az érett szeretet olyan egyesülés, amelynek során az ember megőrzi integritását, egyéniségét” – írja könyvében Fromm, aki szerint ennek az idilli állapotnak vannak bizonyos előfeltételei, vagy, ahogy ő fogalmaz, alapelemei. Ezek a törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret.

„A gyermeki szeretet logikája: „Szeretek, mert szeretnek.” Az érett szeretet logikája: „Szeretnek, mert szeretek.” Az éretlen szeretet azt mondja: „Szeretlek, mert szükségem van rád.” Az érett szeretet azt mondja. „Szükségem van rád, mert szeretlek.”

Fromm szerint az értő és érett szeretet alkotóelemei, vagyis a már említett törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret kölcsönösen feltételezik egymást. Annak azonban, hogy minden összetevő része legyen az értékrendünknek, vannak bizonyos előfeltételei.

Többek között például az, hogy fejlesszük magunkat, hogy megálljunk a saját lábunkon (anélkül, hogy bárki mást eltaposnánk vele), hogy képesek legyünk megadni a szabadságot annak, akit szeretünk; hogy ne akarjunk mindig többet, (vagy annál többet, mint amennyi jár); hogy „felhagyjunk a mindentudás és mindenhatóság nárcisztikus ábrándjával”; hogy alázatosak, tisztelettudóak és sorban produktívak legyünk; hogy képesek legyünk ne csak magunkkal, hanem másokkal is törődni, őszintén és nyitott szívvel a másik felé fordulni.

Könnyű azt mondani…

Csakhogy ez az, ami sok esetben és nagyon sokféle okból kifolyólag egyáltalán nem könnyű. Arról, hogy miért nem az – a szeretet témájával ellentétben – nagyon sokat olvashattatok nálunk. Ezer meg egy oka lehet annak, hogy valaki nem, vagy nem úgy tud szeretni, ahogy az számára, vagy a hozzá közel álló személyek számára ideális és építő lenne – és ez bizony sokszor egyáltalán nem az érintetteken múlik.  A körülmények, a gyerekkorunk, a gyökereink, a génjeink, a családi mintáink mind-mind meghatározzák, hogyan szeretünk, vagy nem szeretünk.

Szeretni nem egyszerű, szeretni sokszor és sokak számára kifejezetten félelmetes vállalkozás. A szeretethez bátorságra van szükség.

És ezzel el is érkeztünk Erich Fromm A szeretet művészete című könyvének (számomra) legfontosabb gondolatához. Fromm szerint ugyanis a szeretethez elsősorban bátorságra és hitre van szükség. És itt most nem a vallási vetületről van szó, hanem arról, hogy képesek vagyunk-e hinni a saját szeretetünkben és abban, hogy ez által képesek vagyunk szeretetet ébreszteni másokban.

Azt mégis hogyan?

„A hit és a bátorság gyakorlása a mindennapi élet apró részleteivel kezdődik. Az első lépés: észrevenni, mikor és hol veszíti el az ember a hitét, keresztüllátni az ésszerűsítő indokokon, amelyek ezt a hitvesztést vannak hivatva elleplezni, felismerni, mikor cselekszik az ember gyáván és hogyan igyekszik ezt racionalizálni. Felismerni, hogyan gyengíti az embert minden hitehagyása, és a növekvő gyengeség hogyan vezet újabb árulásra, és így tovább, ördögi körben.

Aztán az ember észre fogja venni azt is, hogy noha tudatosan attól fél, hogy nem szeretik, igaziból, bár rendszerint öntudatlanul, szeretni fél.

Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretünk majd szeretet hoz létre a szeretett személyben is. A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit, abban kevés a szeretet is.”

Bátran hinni a szeretet erejében

Ez számomra a közel 40 éve eltávozott humanista legfontosabb hátrahagyott, palackba zárt üzenete és – velem együtt – sokak „házi feladata”: bátran hinni a szeretet erejében. Vagy ahogy Fromm fogalmaz: „Szeretve lenni és szeretni, ehhez bátorság kell, az a bátorság, hogy bizonyos értékeket mindennél előbbre valónak ítéljünk – és vállalva a kockázatot mindent föltegyünk ezekre az értékekre.”

Mert a helyzet az, hogy a szeretetnél kevés fontosabb érték van. Vigyáznunk kellene rá, és törődni vele! Megígérhetem, hogy eztán nálunk is gyakrabban olvashattok erről a témáról, bár, mentségünkre szolgáljon, hogy Erich Fromm szerint tulajdonképpen nap mint nap ezt tesszük, amikor a pszichológiához közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó cikkeket írunk. A nagyhatású humanista szerint ugyanis

„a lélektan végső következménye a szeretet.”

Szívet melengető és erőt adó gondolat ez, olyan, amibe nap mint nap bele lehet kapaszkodni. Sok ilyen, és ehhez hasonló gondolatot találhattok még A szeretet művészete című könyvben, amit, ha tehettek, mindenképpen olvassatok el. Ajánlom Nektek.

Szeretettel.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Szabó Eszter Judit

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.
Szabó Eszter Judit

Pin It on Pinterest