„A szorongás egy olyan tornádó, amit meg lehet zabolázni” – #SAJÁTÉLMÉNY

Szerző: | 2018. 05. 17. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 6 perc

Nálunk itt a Pszichoforyou-n több cikket is olvashattatok már a szorongás tüneteitől, például arról, hogy mi különbözteti meg a reális félelmet a szorongásos zavaroktól. Azonban nagyon más olvasni a szorongásról, és nagyon más együtt élni vele. Ezért arra kértük állandó vendégszerzőnket, Bihari Viki, bloggert, (aki a szélesebb nyilvánosság előtt is bátran ír és beszél a pánikbetegségéről, a depressziójáról és a szorongásairól) írjon nekünk arról, hogy milyen mindezt át- és megélni. És hogy mire jutott Viki?  Hogy mást nem mondjunk, azzal a címmel küldte át a cikket, hogy „Hurrá, szorongok!” (A folytatást pedig alább olvashatjátok.)

Hurrá szorongok!

Na, ez megbolondult!- gondolhatja a kedves olvasó-, hát ki az az elvetemült, aki örül a szorongásának?

Tisztelettel jelentem: én lennék az!

Mielőtt belecsapnánk a fejtegetésbe, nézzük meg, mi is az a szorongás.

Definíció szerint a szorongásnak nincs tárgya, a félelemnek pedig van. Szorongani a jövőtől szoktunk leginkább, vagy egy olyan helyzettől, amibe kvázi beszorultunk, de szoronghatunk bármin.

Combos irodalma van a dolognak és mivel nem vagyok szakértő, ezért ebbe most nem is megyek bele mélyebben.

Számomra a szorongás egy ólombkabát, ami maga alá temet, ha nem vagyok résen, de alapvetően kétféle szorongást különböztetek meg (ez egy friss elmélet, amit Puzsértól loptam, ezúton is köszönet érte!).

Van a hasznos és a haszontalan szorongás. A hasznos az az, ami engem is hajt. Az én szorongásom inspiráló és kreatív. Mivel sokat írok, ezért nekem kimondottan kell a szorongás, mert az a motorom. Az írás a kivezető csatorna ebből az örvényből- bocs, képzavar, tudom, de…

a művészek alapvetően szorongó lények- nem vagyok művész-, de mondjuk egy zeneszerző, egy festő, egy költő vagy egy építész nem működne, és nem alkotna, ha nem akarna valamit kiadni magából. Ez a valami sok esetben a szorongás. Tehát a szorongás egy csomószor  jól tud jönni, az a nem mindegy, hogy mit kezdünk vele!

És van a haszontalan szorongás, ami nem enged emberek közé, ami magzatpózba ránt össze, ami az egészséged rovására megy, ami gúzsba köt.

Hát ez nem jó.

Alapvetően elég nehéz pontosan értelmezni, hogy mi zajlik bennünk, mert egy izgalom, egy stresszes helyzet, egy bántalmazó szitu, vagy egy vizsga is lehet szorongató. Én onnan tudom, hogy szorongok, hogy elkezd zsibbadni az alkarom. Nem nagyon, csak ilyen hangyásan. Aztán jönnek a sötét gondolatok és a zsibbadás, a rossz álmok, a jövőtől való para, és akkor tudom, hogy na, berántott az örvény.

Viszont abszurd módon, ilyenkor elkezdek örülni.

Egyrészt azért, mert tudom, hogy a démon mindig nagyobb, mint a valóságos félelem, másrészt azért, mert a legviccesebb írásaim akkor születnek, ha meg vagyok zuhanva. Sokat agyaltam azon, hogy miért, szerintem azért, mert a humor egy olyan mentőöv, amivel ki tudjuk rángatni magunkat a trutyiból. Ha megnézed, minden jó humorista depressziós vagy személyiségzavaros, csak ezeket a dolgokat ki tudják vezetni egy társadalmilag elfogadott csatornán.

Összefoglalva a dolgokat…

Ha bemegy felül a szorongás, kijöhet alul az alkoholizmus, a kábítószer függőség, bármilyen kényszeres cselekvés, táplálkozási zavar, vagy akármi rossz. De kijöhet művészet, oktatás vagy valami frankó alkotói dolog is.

Azt szoktam mondani, hogy semmivel sem vagyok különb egy „cső alkesznél”, ugyanaz a motor hajt minket, csak én a szorongásomat másmilyen mederbe tereltem, egy hasznos mederbe, ami nekem és az olvasóimnak is jó!

Nem akarok tanácsot adni senkinek, mert az mindig veszélyes, csak annyit mondanék, hogy nézd meg, és nézd más szemmel a szorongásodat. Tudom, hogy nehéz, de próbáld megnézni és próbálj rájönni, hogy te ezt hova és hogyan vezeted ki.

Úgy gondolom, hogy ez egy olyan tornádó, amit meg lehet zabolázni. Kell hozzá önismeret, terápia és támogató közeg, szó se róla. De a jó hír az, hogy nem kell egy életen át haszontalanul szorongani!

„Köszönöm, éredekes feladat lesz”

A terapeutámnak is azt mondtam pár hete a kanapén, hogy nézze, meggyógyíthatunk engem, feldolgozhatjuk a traumáimat, átírhatjuk a végtelenül torz kötődési mintáimat, de ha lehet, a szorongásomat ne vegyük má’ el, mert abból élek! Csóri pasas csak sóhajtott egy nagyot és annyit mondott: köszönöm, érdekes feladat lesz!

Úgyhogy én ezt az alkalmazást nem törölném ki magamból. De csak azért, mert már jóban vagyok a saját kis tornádómmal. Már nem ellenem dolgozik, hanem velem.

Na, csak ennyit akartam mondani.

Ha meg érdekel bővebben, akkor gyere el június 7-én a Kossuth klubba, ott pánikbetegségről, félelmekről és persze a szorongásról is fogok beszélni, humorosan és érthetően, a végén bónusz “aha” élménnyel.

Szeretettel:

Viki.

Fotó forrás: itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Bihari Viki

Pin It on Pinterest

Share This