5 tudományos eredmény, ami igazolja, hogy nincs értelme tovább halogatnod a tavaszi nagytakarítást

Szerző: | 2016. 04. 21. |

 A rendetlenség, a k(á)osz felszámolása, a fölöslegessé vált holmik szortírozása nemcsak a vendégek előtti mentegetőzéstől szabadít meg, de egyes kutatások szerint pszichés jóllétedhez is nagyban hozzájárul. Motiváció gyanánt ezen eredmények közül szemezgettünk, hogy a tavaszi nagytakarítás ne a válladra nehezedő súly legyen, hanem egy lehetőség a rend megteremtésére – kívül-belül.

rend1

Rendetlenség=stressz?

Hazaérsz egy fárasztó nap után, majd becsukod magad mögött az ajtód és halkan magad elé suttogod: „de jó itthon lenni”. Ismerős? De mi a helyzet akkor, ha már a villamoson zötykölődve is csak arra tudsz gondolni, hogy mekkora rumli vár rád, és hogy mennyire nincs energiád ezen változtatni? Aztán, ahogy kinyitod az ajtót, és szembesülsz a vasalatlanból, mosatlan ruhákból, mosogatásra váró edényekből és rendezésre szoruló papírokból épült halmokkal, egyre inkább úgy érzed, hogy ez nem várhat tovább. Nos, ezzel a kutatók is egyetértenek.

  1. A rendetlenség nagymértékben hozzájárul a stressz-szint növekedéséhez:

Egy amerikai felmérés szerint az otthoni rendetlenség miatti frusztráció az ötödik leggyakoribb stressz-kiváltó tényező. Ráadásul úgy tűnik, erre a nők különösen érzékenyek. Egy kutatás szerint azoknál a háziasszonyoknál, akik úgy ítélik meg, hogy otthonukban káosz uralkodik, mérhetően magasabb a stresszhormonként elhíresült kortizol (amelyről itt írtunk bővebben) szintje, és jellemzőbbek rájuk a negatív, depresszív hangulati állapotok, mint azon nőtársaikra, akik rendezettnek, pihenésre alkalmas helynek ítélik meg lakásukat.

  1. Márpedig a magas stressz-szint és a depresszív hangulat befolyásolhatják a hosszú távú mentális és fizikai egészségünket.

 

Ráadásul egy meglepő eredmény arra is rávilágít, hogy otthonunk rendezettsége összefüggésben állhat azzal is, hogy mennyi időt töltünk testmozgással: azok, akik lakásuk tisztaságával is sokat foglalatoskodnak, úgy tűnik, testük formában tartására is több időt fordítanak. Az azonban, hogy pontosan milyen egyéb faktorok – pl. személyiségvonások – játszanak közre ebben, még kérdéses. Persze akad más meggyőző bizonyíték is, ami talán ösztönözhet arra, hogy gumikesztyűt ragadjunk: egy, a University of Minnesota kutatói által végzet kísérletsorozat rávilágított arra, hogy

  1. Rendezett környezetben nagyobb valószínűséggel választunk egészséges ételeket, és sokkal nagylelkűbbek vagyunk, ha adakozásról van szó.

Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az eredmények valamelyest árnyaltabb képet mutatnak: a „kupis” szobában lévők kreatívabbnak bizonyultak, mint a tiszta helyiségben tartózkodók, és hajlamosabbak voltak új, kevésbé konvencionális lehetőségeket is kipróbálni.

Szóval lehet, hogy van valami a mondásban, miszerint „a zseni átlát a káoszon”, már ami a kreativitást illeti, de mentális egészségünk szempontjából mégiscsak a rend tűnik az ideális állapotnak.

Kidobni vagy nem kidobni, ez néha nagyon nehéz kérdés

Azonban van egy akadály, amely gyakran eltántorítja a takarításra elszánt delikvenseket: a nagytakarítás egyben szortírozással, és így kegyetlenül nehéz döntésekkel is jár: el kell dönteni, mi marad, és mi kerül a kukába. Rengeteg tárgyat őrizgetünk, annak ellenére, hogy tudjuk, soha többé nem lesz rá szükségünk, és ahelyett, hogy elajándékoznánk vagy kidobnánk, inkább besuvasztjuk egy dobozban a szekrény aljába, a garázsba vagy a padlásra, ahol az elkövetkezendő évtizedekben porosodhat. Ugyanakkor

  1. Egy ponton túl ez a ragaszkodás odáig vezet, hogy a felhalmozott tárgyak oly mértékben lepik el a lakást, hogy befolyásolják az ott lakók életminőségét.

Ez esetben már a kényszeres felhalmozás gyanúja is szóba jöhet, ami bekerült DSM-V-be (a mentális rendellenességeket meghatározó, a pszicho-diagnosztikában alkalmazott kézikönyv 2013-as, aktuális verziója) is.

A téma egyik szakértője, David Tolin érdekes kutatásának fókuszában a kényszeres felhalmozók és a rendellenességben nem szenvedők agyműködése közti különbségek álltak. Az alanyok agyterületeinek aktivitását fMRI segítségével követték, miközben képeket vetítettek eléjük az általuk hozott tárgyakról (főként rendezésre váró papírokról), illetve a kutató által hozott hasonló objektumokról. A résztvevőknek el kellett dönteniük, hogy hajlandóak lennének-e megválni az adott tárgytól, tudva, hogy ha így tesznek, az megsemmisítésre kerül. Míg az egészségesek átlagosan 40 tárgytól szabadultak volna, a kényszeres halmozók mindössze 29-től, és döntéseket is valamelyest lassabban hozták meg,

  1. beszámolóik alapján a kényszeres felhalmozók jóval nagyobb mértékű szorongást, döntésképtelenséget és szomorúságot éltek meg, mint társaik.

Ráadásul az fMRI is feltárt néhány eltérést, főként az elülső cinguláris kérgi aktivitásban (amelyet a bizonytalan körülmények esetén felmerülő hibalehetőségek detektálásához is kötünk), illetve az insula kockázat-felméréssel és érzelmi alapú döntéshozással kapcsolatba hozható részeiben. Ezen területeken a felhalmozók aktivitása jóval nagyobb volt, mint a kontrollcsoporté, amennyiben az illető a saját tulajdonáról hozott döntést. Mindezek fényében a kutatás vezetője szerint

nem egyszerűen arról van szó, hogy a felhalmozók valóban ragaszkodnak minden tulajdonukhoz, inkább csak igyekeznek elkerülni, hogy döntést kelljen hozniuk ezekről a tárgyakról, mert úgy érezhetik, hogy döntésük súlyos következményekkel és nagy kockázattal jár.

A legnagyobb probléma az, hogy, noha a pszichoterápia és a kognitív viselkedésterápia például hatékony lehet a rendellenesség leküzdésében, a legtöbben nem látják be, hogy amit tesznek, az eltér a normálistól, noha a probléma felismerése az első lépés az annak leküzdéséhez vezető úton.

Szóval lehet, hogy a szortírozás, a suvickolás és a rendszerezés a fő oka annak, hogy még halogatnánk egy kicsit a tavaszi nagytakarítást, a rend és a tisztaság pszichés és fizikai jóllétre gyakorolt hosszú távú hatásai miatt talán mégis megéri rászánni a hétvégét.

Via: Psychology Today

Fotó: itt, itt és itt meg itt

 



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This