Teltségérzet „gombnyomásra”? – De miért is eszünk?

Néha jól jönne, ha csak „kikapcsolhatnánk” az éhséget, nemde? Természetesen az éhségérzetnek kulcsszerepe volt és van ma is a túlélésünkben, hiszen, ha szervezetünk nem jelezné, hogy ideje energiához juttatnunk, annak végzetes következményei lennének. Azonban napjaink népbetegségének, az elhízásnak a kezelésében kétségkívül hasznos lenne az említett opció. Nos, a tudomány úgy tűnik, tavaly egy lépéssel közelebb került ennek az eléréséhez, amikor megtalálták a teltségérzethez köthető komplex idegi hálózatnak a kulcselemét.

Ez a Nature Neuroscience-ben megjelent kutatás arra a korábbi eredményre épült, amely szerint a hipotalamuszban található úgynevezett AgRP neuronok érzékelik, ha a szervezet kalóriahiányos állapotba kerül, és úgynevezett AgRP fehérjék (agouti-related protein) termelésébe kezdenek. Ez utóbbi molekulák legátolják a hálózat teltségérzetért felelős részét – ezáltal elérve, hogy együnk. Azonban azt nem tudtuk, hogy pontosan melyek is ezek a „teltségérzetért felelős idegsejtek”, amelyeket ezek a molekulák gátolnak. Jelen kutatásban erre, a kis hipotalamuszban található idegsejt-csoportra derítettek fényt a szakemberek.

Rágcsáló rágcsálók

A kutatók génmódosított egereken vizsgálták ennek a neuron-csoportnak a hatásmechanizmusát. Amikor „kikapcsolták” ezen idegsejteket, vagyis blokkolták az aktivitásukat, az egerek nem hagyták abba az evést akkor sem, ha már bevitték szervezetükbe a napi kalóriaszükségletet. Amikor azonban egy vegyület segítségével aktiválták ezt a központot, az egerek akkor sem ettek, ha egyébiránt éhesnek kellett volna lenniük.

Hogy még messzebb jussanak a hálózatban, a kutatók festéses módszerrel követték le, hogy mely sejtcsoporttal kommunikál a felfedezett sejtcsoport, és így jutottak el az híd és a középagy metszetében található oldalsó parabrachiális magig (amely a híd és a középagy metszeténél található úgynevezett parabrachiális komplex részét képezi, s amelynek fontos szerepe van az ízérzetek létrejöttében). Itt szintén azt találták, hogy a terület aktivációja csökkentette az evési késztetést.

De miért eszünk?

Az azonban kérdéses volt, hogy

miért is eszünk: azért, hogy elűzzük az éhségérzetet, vagy, mert az evés maga jutalmazó?

Hogy kiderítsék, újabb kísérletet terveztek a kutatók, amelyben azt vizsgálták, hogy a felfedezett hálózat mesterséges aktivációja étel hiányában is jutalmazó-e az állat számára. Összességében az eredmények arra utalnak, hogy lehetséges vegyi úton aktiválni ezeket a központokat és teltségérzetet kiváltani, ami talán segíthetne korunk népbetegségének, az elhízásnak a kezelésében.

Bombabiztos súly

Ezek a felfedezések főleg azon eredmények fényében fontosak, amelyek arra engednek következtetni, hogy a legtöbb fogyókúra kudarcba fullad, amiért nem is mindig a mi falánkságunk, hanem (ahogy általában) agyunk a felelős. Ugyanis az agy egy részben génjeink által meghatározott, részben élettapasztalataink által formált „kiindulási ponthoz” (set point) igazodik, és makacsul próbálja súlyunkat ennek a pontnak a közelében tartani. Ha megpróbálunk ellenszegülni, elménk csak még több éhségérzetet növelő hormon termelésével válaszol. A súlyosan elhízott férfiaknak épp ezért körülbelül egy az 1290-hez az esélyük arra, hogy egy év alatt normál súlyt érjenek el, míg a nőknél ez a szám egy a 677-hez, de nagy részük így is visszanyeri a leadott kilók nagyobb hányadát (vagy még többet) a rákövetkező 5 évben.

Ráadásul a longitudinális vizsgálatok során követve a fogyókúrázók „sorsát”, azt találták, hogy pont az ő esélyeik nagyobbak arra, hogy túlsúlyosak legyenek a jövőben, (főként akkor, ha súlyuk amúgy is a normál kategóriába esett, mikor elkezdték a diétát). De lehet, hogy pont, a hízásra hajlamosabbak azok, akik  gyakrabban vágnak bele a „Nagy fogyás” projektbe? Ezt az elméletet több mint 4000  16 és 25 év közti iker vizsgálatával tesztelték, ahol azt találták, hogy a fogyózó iker nagyobb valószínűséggel szedett fel további kilókat, mint nem önsanyargató testvére. Mivel ez a hatás a genetika-faktor figyelembevétele után is fennállt, a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a diétázás valóban növeli a súlynövekedés valószínűségét, férfiak esetében kétszeresére, míg nőknél háromszorosára.

Szóval csak óvatosan a diétákkal, mert lehet, hogy a nagy önsanyargatás végül pont a mérleg nyelvének felfelé kúszásához vezet.

Via: IFLSIENCE; ScienceNews;  The New York Times

Fotó: itt