Tudod ki hátráltat a leginkább az életedben?

Te magad. Vagyis a saját belső kritikusod. Legalábbis ezt a következtetést lehet levonni abból a globális felmérésből, amely a Danone Activia megbízásából készült el. Az összesen 17 országban, köztük Magyarországon végzett átfogó kutatás eredményei alapján a nők megdöbbentően nagy hányadát – közel 80 százalékukat – köti gúzsba a magánéletben és a munkában az önkritika. De mit lehet tudni erről a fránya belső kritikusról és hogyan tudjuk ezt a kéretlen belső hangot megszelídíteni és szövetségesünkké tenni?

Helló, én a belső kritikusod vagyok

Én vagyok, aki hátráltat a magánéletben és a munkádban. Túlzottan szigorú vagyok, elveszem a bátorságod, a kezdeményezőképességed. Nem engedem, hogy fizetésemelést kérj, és igen, én vagyok az, aki miatt nemet mondtál annak a jó pasinak, mert azt hajtogattam „ehhez kevés vagy”. Én vagyok, aki miatt még mindig nem iratkoztál be arra a tánctanfolyamra, azt suttogtam a füledbe, hogy neked ez nem fog menni. A legtöbb nőnek valószínűleg ilyen és ehhez hasonló dolgokat mondana a saját belső kritikusa, ha arra kérnénk, mutatkozzon be és mondjon pár szót magáról.

Nem valami szimpatikus, társnak való személyiségjegyek és tulajdonságok ezek, pedig – a hazai felmérést végző TNS Hoffmann kutatócég eredményei szerint – a Magyarországon élő nők közel 90 százaléka kénytelen együtt élni ezzel a belső hanggal, ami bizony nem marad következmények nélkül.

A vizsgálat során csak Magyarországon több mint 1000 nőt kérdeztek meg, és az eredmények megdöbbentőek:

• a magyar nők 79%-a egyetértett azzal az állítással, hogy „a saját belső kritikusom a legtöbb egyéb tényezőnél jobban képes hátráltatni a munkámban”
• a megkérdezettek 89%-a értett egyet azzal az állítással, hogy „a saját belső kritikusom a legtöbb más tényezőnél erőteljesebben képes hátráltatni a magánéletemben”.

Az eredmények összegzésekor kiderült, hogy a magyar nők 97%-át visszatartja saját belső kritikusa. És ha ez még nem lenne elég, az eredmények arra is rámutattak, hogy a magyar nők sokkal szigorúbbak önmagukkal: a globális átlagnál jóval erősebben visszafogja, gátolja őket önkritikájuk. A magyar nők 80%-a szerint belső kritikusuk jóval erősebb negatív hatást gyakorol rájuk, mint a legtöbb külső tényező. Ugyanezzel az állítással a nemzetközi válaszadók mindössze 60%-a értett egyet.

Haladni a ranglétrán? Csak azt ne!

Az eredmények alapján a magyar nők a munka világában sínylik meg a legjobban az (ön)korlátozást. Tízből nyolc válaszadót negatív énképe sokkal inkább visszatart a napi munkavégzésben, mint bármi más. A globális adat ebben az esetben is lényegesen alacsonyabb, tízből kevesebb, mint hat nő számára jelent ez problémát. Ezek után talán nem is meglepő, hogy a magyar nők 64%-a nem mer felszólalni szakmai kérdésekben, több mint fele (53%) fél fizetésemelést kérni, és 51%-uk előléptetésért sem folyamodik.

Úgyse kellek Neki…

Sajnos ez a kéretlen belső hang a magánéletben is érezteti hatását. A hazai válaszadók 89%-a szerint a belső kritikusuk mindennél jobban visszaveti őket a kapcsolataikban is. A nemzetközi 62%-hoz képest ez rendkívül nagy különbség. A megkérdezett magyar nők 70%-a nem tartja magát elég vonzónak (ez az érték globálisan 59%), és a megjelenéssel kapcsolatos önkritikájuk nemcsak a közérzetüket, de a párkapcsolatukat is mérgezi: a válaszadók 62%-a önbizalomhiány miatt kevésbé közeledik partneréhez.

A párkapcsolat és a karrier mellett belső kritikusunk nem mellesleg a szabadidő elvileg felhőtlen pillanatait is beárnyékolja: a magyar nők 48%-a nem mer új hobbit vagy tevékenységet kipróbálni, mert fél attól, hogy nem teljesítene jól.

De mi a megoldás?

A fenti eredmények tükrében nem csoda, hogy sokan nem szívesen néznének farkasszemet a belső kritikusukkal, pedig nagyon is érdemes lenne összebarátkozni vele.

Tudatos hozzáállással és önismereti tanulással ugyanis ez a visszatartó erő ösztönző, konstruktív energiává változtatható.

Ezt a kutatás vonatkozó eredményei is alátámasztják: azok a nők, akik önkritikájukat önelfogadással megszelídítették, lényegesen jobban bíznak saját rátermettségükben, intelligenciájukban, és így a lehető legtöbbet nyújtják a munkában is. A hazai 94%-os érték 10%-kal megelőzi a nemzetközi átlageredményt. Tehát a világ más részein dolgozó nőkhöz képest a magyar hölgyeket jobban visszahúzza az önkritika, de amennyiben ezt sikerül optimális szinten megélni, magabiztosabbá és eredményesebbé válnak. Ha a túlzott önkritikát sikerül reális, egészséges szintre hozni, akkor belső iránytűként segíthet megtalálni a helyünket, a saját útunkat, önazonossá válni, azaz elérni az InSync állapotot.

Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus a hazai kutatási eredmények értékelése kapcsán elmondta, hogy tapasztalata szerint

kevesen tekintik barátjuknak a belső hangjukat. Jóval gyakoribb, hogy a korai szocializáció során megélt kritikák, a kortársak negatív visszajelzései hosszú időre visszavetik az önmagunkba vetett hitet. Ilyen esetekben kitartó munka, és főként az önmagunkkal kapcsolatos gondolkodásmód megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy reálisabban lássuk önmagunkat, a bennünk rejlő lehetőségeket. Harmónia esetén a „vágyott” állapotunk nem áll elérhetetlenül messze az aktuálistól, és ez az, ami miatt motiválttá tesz.

Dr. Almási Kitti

Legyünk inkább barátok!

Ha tehát együttműködünk a „belső kritikussal” ahelyett, hogy engednénk, hogy visszatartson, óriási változást hozhat az életünkbe azáltal, hogy kiegyensúlyozottabbá és harmonikusabbá teszi a mindennapokat. A „belső kritikus” szerepe valóban kritikus abban, hogy sikerüljön kihozni magunkból a legjobbat a munkahelyen, a magánéletben és a mindennapokban is. Így habár első pillantásra nem egyértelmű, valójában ő a legerősebb szövetségesünk, személyiségünk kulcsfontosságú része, mely bátoríthat és segítségünkre lehet terveink sikeres megvalósításában.

Az elismert szerző, szociálpszichológus és a tudatosság szakértője, PhD Ellen Langer a Harvard Egyetem professzora a következőket mondta: A „belső hangunk” hozzásegíthet a sikerhez és a jóléthez, vagy vissza is tarthat bennünket attól függően, hogy az önkritika miatt csak sodródunk, vagy tudatosan viszonyulunk hozzá. Tudatosabb hozzáállással élhetünk olyan lehetőségekkel – és rengeteg kellemes meglepetés ér majd minket – amelyek mellett különben észrevétlenül elmegyünk. Sőt, mindeközben új távlatok nyílhatnak meg.

Via: Activia; TNS Hoffmann

Fotó forrás: itt és itt