„A verseny előtti érzékeny állapotban egy rossz mondat is komoly lelki sebeket okozhat” – interjú Dr. Lénárt Ágota sportpszichológussal

Szerző: | 2016. 05. 04. | Test&Lélek | Olvasási idő: 8 perc

Már kevesebb, mint 100 nap van vissza a riói olimpia kezdetéig, sportolóink pedig elszántan készülnek a világraszóló sporteseményre. De mire is kell pontosan felkészülniük a világverseny előtt? A teljesítményre, hatalmas médianyilvánosságra, buzdításra, kritikákra, ellenfelekre? A verseny előtt hogyan élik meg a versenyzők a hatalmas nyomást? Mennyire fontos a megmérettetések során a mentális felkészülés szerepe? Hogyan tudnak sportolóink felkészülni a váratlan helyzetekre, és hogyan tudják a legjobb formájukat hozni a verseny során? És ebben milyen szerepe van a sportpszichológiának? A témában Dr. Lénárt Ágota sportpszichológussal, a magyar olimpiai csapat lelki vezetőjével beszélgettünk április 27-én, a Margitszigeti Atlétikai Centrumban, ahol az OTP Bank, a Magyar Olimpiai Bizottság gyémántfokozatú támogatójaként szervezett a szurkolás témájában egy sajtóeseményt.

Egy-egy kontinensviadalhoz, világtornához, vagy éppen az olimpiához kapcsolódó szurkolói- és médiaérdeklődést, sajtóvisszhangot hogyan élik meg a sportolók? Mennyire foglalkoznak ezzel a felkészülés során?

Bár a sportolók egy része szereti a figyelmet, egyénileg eltérő az, hogy ki hogy kezeli a médianyilvánosságot. Van, aki azzal kezdi a napját, hogy megnézi, mit írnak róla a közösségi felületeken és a sajtóban, ami a megjelenések hangnemének függvényében lelkesítő, vagy lelombozó, elkeserítő is lehet. És van, aki a felkészülés során egyáltalán nem foglalkozik a róla megjelent hírekkel, véleményekkel.

A versenyt megelőző utolsó időszakban a versenyzők érthető módon érzékenyebbek, „vattába kell csomagolni őket”. Ezért is fontos, hogy már a felkészülés során megtanulják kizárni, figyelmen kívül hagyni a sajtóvisszhangot, kritikákat és negatív megjegyzéseket.

Ez ugyanis rengeteg energiát vehet ki egy sportolóból. Természetesen a rutinos versenyzőknek ez könnyebben megy.

Szóba került, hogy a sportolók egy része szereti a rivaldafényt. Mi a teendő olyan esetben, ha valaki nem bírja a nyilvánosságot? Ezt hogy lehet kezelni?

Sportpszichológiai módszerek segítségével a szerepléstől való szorongás jó eséllyel csökkenthető, mert igen, dacára annak, hogy a legtöbb sportoló azért szeret a középpontban lenni, van, akinek ez komoly nehézséget okoz. Erre a londoni olimpián is volt példa: az egyik sportoló a döntője előtti napon kopogtatott be hozzám és közölte „rájött arra, hogy retteg a többezres közönségtől és rivaldafénytől”. Ezt a helyzetet a helyszínen kellett kezelni, ami akkor sikeres volt, de szerencsésebb nem tűzet oltani, hanem korábban, és tervezetten megkezdeni a felkészülést. (Hogy edzenek olimpikonjaink? Nézz bele ebbe a videóba, amely a felkészülés nem mindig könnyű pillanatait mutatja be.)

 

Egy világverseny során eltérő körülményekhez kell alkalmazkodniuk a résztvevőknek. Nagyobb a nyomás, óriási a médiaérdeklődés, és hatalmas a közönség. Hogyan készülnek fel erre a sportolók?

Nagyon fontos tudatosítani, hogy a versenyzés attól nem lesz más, hogy más a körítés. A felkészülés már jóval a verseny előtt elkezdődik, aminek részét képezi a mentális felkészülés is. A sportpszichológia eszköztárát képező modellezés módszere nagy segítség ebben.

Ez azt jelenti, hogy a sportoló elképzeli a különböző versenyszituációkat, akár több százszor lepörgetve magában az egyes helyzeteket, így kialakítva jól ismert forgatókönyveket a verseny minden apró részletéről.

A módszerrel kialakított ismerősségi hatás azt az érzetet adja a sportolónak, mintha már többször részt vett volna az olimpián, és ennek segítségével úgynevezett optimális funkcionálási zónába tudja hozni és tartani magát, ami segíti a jó szereplésben. A fizikai felkészülés mellett, tehát mentálisan is tréningezni kell.

A kialakított forgatókönyv a váratlan helyzetek megoldásában is segíthet?

A forgatókönyv nagy biztonságérzetet ad egy versenyzőnek, és lehetőséget ad a nem várt helyzetekre való felkészülésre is. A váratlan szituációk átgondolása, és az ezekkel kapcsolatos részletes forgatókönyv egyfajta rutint ad a versenyzőnek, amit az olimpia forgatagában is biztonsággal alkalmazni tud. A jó teljesítményhez ugyanis a verseny időszaka alatt is – például az olimpiai faluban – a megszokott rutin szerint kell végigvinni a mindennapokat, ami ilyen szituációban persze nagyon nehéz. Olyan esetekben, amikor a versenyző a megmérettetés során eltér a megszokott metódustól – akár étkezések során, akár a fizikális felkészülés szintjén – az a versenyző számára sok esetben kedvezőtlen eredményeket hozhat.

A teljesítménnyel, éremmel kapcsolatos elvárások mekkora terhet rónak a versenyzőkre az olimpia során?

Problémát jelent, hogy Magyarországon az Európa- és világbajnoksághoz képest – presztízsben és anyagilag is – sokkal nagyobb hangsúlyt, és figyelmet kap az olimpia, mint sok más európai országban.

Ez magától értetődően nagyobb terhet ró a versenyzőre is, hiszen „most oda kell tennie magát, meg kell mutatni”.

Ennek megfelelően a nyomás is sokkal nagyobb, de a korábban említett sportpszichológiai módszerekkel ezt lehet csökkenteni. Erre szintén időben el kell kezdeni a mentális tréninget. A cél ilyenkor is az, hogy minden az előre megtervezettek szerint tudjon működni.

Mit tud kezdeni egy sportoló az olimpia előtt jellemzően fellángoló nagy rajongói érdeklődéssel?

A rajongásnak van egy olyan szintje, amivel a versenyző már nem tud foglalkozni. Sok sportoló többek között azért alkalmaz menedzsert, hogy kezelje a rajongói megkereséseket. Ezzel a közvetlen kapcsolattartás élményét nyújtja a rajongóknak, de értelemszerűen a beérkező levelekkel, megkeresésekkel ő nem tud napi több órát foglalkozni. Ahogy említettem, a sportolók egy része szereti a rivaldafényt és nyilvánosságot, de nekik is szükségük van arra, hogy megtarthassák a magánszférájukat.

Mennyit számít egy verseny során a szurkolói támogatás?

Természetesen nagyon fontos. A sportolók nagy része „lelki benzinkútként” tekint a szurkolók buzdítására, lelkesítő szavaira, amiből a rosszabb napokon, vagy akár egy megmérettetés során is erőt lehet meríteni. Azonban, sajnos az éremnek ott van a másik oldala is: egy-egy rossz mondat, főként a verseny előtti érzékeny állapotban, komoly lelki sebeket okozhat, és lehúzza a versenyzőt.

lá1

Dr. Lénárt Ágota sportpszichológus

Hogyan tudunk jól szurkolni?

Ahogy említettem, a buzdítás, szurkolás fontos a versenyzőknek, hatalmas erőt ad nekik. A sportolók a versenyek során tudják, hogy egy ország áll mögöttük. Az őszinte támogatói légkör kialakítására kell törekedni. A fent leírtak nyomán lényeges, hogy az érdeklődők esetleges kritikáikat, negatív hozzászólásaikat hagyják a verseny utáni időszakra, mert a sportolók egy része nagyon érzékeny erre. A támogatásra pedig mindig nagy szükség van, ahogy közeledik az olimpia időpontja, úgy egyre nagyobb.

(A rendezvényen egyébként az OTP Riaria nevű applikációját is bemutatták a résztvevőknek. Az alkalmazás mobil platformról is elérhető, és ingyenesen letölthető itt és itt. Az app. lényege, hogy a felhasználók biztató üzenteket küldhetnek az olimpikonokat, a legjobbakat Hajdú B. István mondja majd fel, így a szurkolók buzdítása már a felkészülés időszakában eljuthat a sportolóinkhoz. A kampányról egy klassz imázsvideó is készült, amit itt tudtok megnézni.)

 

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Porpáczi Júlia
Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest

Share This