„A szülőknek olyan veszélyekkel kell szembenézniük, amelyekről nincs tapasztalatuk” – a felvilágosítás buktatóiról Geist Klára szexuálpszichológust kérdeztük

Korán érnek, az interneten bármit megtudhatnak a szexről, és karnyújtásra tőlük a pornó minden formája. Akkor is, ha híján vannak a megfelelő tudásnak, életkornak, tapasztalatnak, józan ítélő képességnek. De nincs veszve minden. Megfelelő önértékeléssel, őszinte és nyílt párbeszéddel, valamint a követendő minta felmutatásával sok veszélytől megóvhatod a gyermeked. Geist Klára szexuálpszichológus segítségével tíz pontban foglaltuk össze a felvilágosítás legfőbb buktatóit és szülőkre váró nehézségekhez kapcsolódó jó tanácsokat.

1. Prüdéria helyett bizalmi légkör

Tévedés lenne azt hinni, hogy a szülőnek akad tizenkét-tizenöt éve, amíg szépen alaposan átrághatja, milyen gondolatokat tartogat a „nagy beszélgetésre”. A megoldás nem az, hogy egy feszengéssel teli félórában rázúdítjuk a tinédzserre az összes, szexualitással kapcsolatos információt, mivel egészen addig semmit nem szóltunk a témáról.

Az első kérdések – például a testrészek nevei, a nemi különbségek már két-háromévesen felmerülnek. Ezeket a helyzeteket nem kell elhárítani, vagy elegánsan megkerülni. Ehelyett használjuk ki jól ezeket alkalmakat, amelyeket lehetőséget teremtenek arra, hogy már a gyermek egészen kicsit korától természetes legyen a szexualitással kapcsolatos kérdésekről kérdezni és arról őszintén beszélgetni.

A lényeg: a prüdéria és a tiltás nem megoldás, csak tabukat szül a családban.

Ha pedig a gyerek a testiség témájában folyton visszautasításokba ütközik, előbb-utóbb máshoz fordul tanácsért, akár egyéb kérdésekkel is.

2. Nem kell kerülgetni a forró kását

A természetesség és a nyíltság fontos, azonban szem előtt kell tartani, hogy a gyermek korából adódóan még nem érti az elvont fogalmakat, nyakatekert magyarázatokat. Éppen ezért érdemes ezeket az információkat a kornak megfelelő szinten, számára is érthetően és minél egyszerűbben adagolni. Felesleges túlerotizálni a kérdést, vagy elméleteket mondani a gyereknek. Mindig azt kell láttatni adott helyzetben, amit ő is tapasztalhat. Például a kicsinek elég annyit elmondani, hogy a fiúké és a lányoké különböző, de mindkettő pisilésre való – mondja Geist Klára.

Nevezzük nevén a testrészeket: hiszen a fejét, a vállát, a kezét is megmutatjuk. A nemi szerveink pedig ugyanúgy a testünk alkotói. Fontos, hogy a gyereknek legyenek szavai ezekre a testrészeire is, ha olyan helyzetbe kerül, akkor nevén tudja nevezni.

3. Megszégyenítés helyett

Kisgyermekkorban a szex iránt való érdeklődés, a test felfedezése természetes, akárcsak a gyermekkori maszturbáció. A legfontosabb ebben az esetben, hogy – ha ilyet észlel a szülő – akkor semmiképpen ne szégyenítse meg a gyermekét. Megmagyarázhatjuk, hogy amit csinál, nem rossz vagy baj, de megvan a helye, és az például nem a játszótér.

Ha ez az érdeklődés túlzott, állandó fantáziálásban, maszturbációra beszűkülésben nyilvánul meg, akkor inkább az érzelmi hiányokat, törődés hiányát kell kezelni – teszi hozzá a szakértő.

4. Nem kell erőltetni

A pszichológus szerint a legjobb módszer, amikor a szülő megvárja és észre is veszi a pillanatot, amelyben megjelenik a gyerek kíváncsisága: Erre aztán lehet reflektálni, és ami a legfőbb, érdemes visszakérdezni a témáról. Az ő magyarázatát aztán kiegészíteni, helyesbíteni, szavakkal segíteni. Geist Klára hozzáteszi:

A 6-10 éves kor a latencia időszaka. Ekkor a szexuális érdeklődést háttérbe szorítja a világ iránt való nyitottság.

A beszélgetést ezért nem kell erőltetni: éppen elég szimbólumokba rejtett információ van a témáról például a népmesékben, amelyre a gyermekek igazán fogékonyak.

5. Az önbecsülés hiányáról

A megfelelő önbecsülést a gyerekkori családból hozzuk − hívja fel a figyelmet a pszichológus. Ez pedig a hétköznapokban épül, a dicséret, a figyelem, a szülői reflexiók hatására.

A testiségben hatalmas szereppel bír a jó önértékelés: magában hordozza a tudást, hogy nem érhet akárki, akármikor, akármilyen indokkal a testhez.

Már az egészen kisgyereknek is fontos tudnia, hogy kizárólag ő rendelkezhet a testrészei felett. Ha a gyereket az első pillanattól kezdve arra tanítjuk, hogy a testéről – annak minden „tartozékával” együtt, csakis ő rendelkezhet, akkor nagy eséllyel utasítja vissza a nem kívánt közeledőt. Sőt, beszélni is tud róla, hiszen képes nevén nevezni a dolgokat. Ne feledjük: az erőszaktevők nagy része a családból, ismeretségi körből, rokonok közül kerül ki. A leghatékonyabb fegyvert tehát, az önbecsülést pedig csak a szülő adhatja a gyermeke kezébe.

6. Te milyen példát mutatsz?

Az anya és az apa persze a viselkedésével is példát mutat. Ez a minta nagyon erős hatással van a gyermek szexualitással, testiséggel kapcsolatos attitűdjére. Hiába várunk nyílt beszédet a kamaszgyerektől, ha mi magunk képtelenek vagyunk erre. Egyrészt ott a minta a gyereknek, hogy a szülőkben, milyen szinten működik az érzelmi intelligencia. Beszélnek-e érzésekről, kimutatják–e azokat, mennyire bízhatnak bennük: ezt a gyerek biztosan továbbviszi a kapcsolatába.

Másrészt példamutatás az is, hogy mi az, amit ruhával elfedünk, hogyan viselkedünk idegen környezetben, vagy épp hol van helye a meztelenségnek és hol nincs – vallja Geist Klára.

Ahogy a felnőttek, a gyerekek is igénylik az empátiát és a figyelmességet, ha a testükről van szó. Ennek a folyamatnak fontos része például, hogyha a lány vagy fiúgyerek már inkább elbújna a szobájában az átöltözéshez, vagy épp nem engedné be a családtagokat fürdés közben fogat mosni, akkor meg is kapja ezt a fajta intimszférát magának.

Geist Klára, szexuálpszichológus

7. Mást vár a fiú és a lány

Ahogy az sem mindegy, hogy fiú, vagy lány gyermek szexuális fejlődéséről beszélünk. A két nem szexualitása ugyanis különböző utat jár be. Ahogy szakértőnk mondja: a fiúknál kezdetben a szexualitás és érzelem külön alakul, majd érett korban találkozik össze. A fiúk kezdődő szexualitása ezért nem feltételez kapcsolatot és érzelmeket. A lányok viszont már tinédzserkorban egyszerre mindkettőben,azaz érzelmekben és szexualitásban gondolkodnak. Egységesen azonban elmondható:

A családból hozott meghittség, a későbbiekben feltételezi azt, hogy a fiatal a szexualitás megéléséhez igényelje a párkapcsolati intimitást.

8. Hosszabb a kamaszkor, mint hinnénk

Tévhit, hogyha megtörténtek az ismerkedés első lépései a szexualitással, akkor a szülő feladata, hogy körmöt rágva hátradől és izgul a gyerekéért.

Mivel az önkontrollért felelős agyterületek 20 éves korban érnek be, a szülő jelenléte tovább indokolt, mint gondolnánk.

Annak ellenére ugyanis, hogy az értékrendet, viselkedést, attitűdöt a testhez és a testiséghez a gyermek magába szívja a szüleitől kiskamasz koráig, és ezek az értékek mindig ott vannak benne, tinédzser korban azért nagy eséllyel átmenetileg lázadni fog. Ezért különösen lényeges a háttérben megbújó figyelem – fejti ki Geist Klára. Hozzáteszi: nem kell rossz néven venni, ha egy fiatal már más bizalmi személyt is talál a szülőkön kívül a családban vagy a szűk környezetben. A lényeg, hogy tisztában legyen az apa és az anya, ki a másik felnőtt, aki példaképként működik.

9. Újfajta játékszabályok

A mai szülőknek talán a legnehezebb, hogy teljesen más körülmények között érnek férfivá és a nővé a gyerekeik, mint anno ők maguk. Az anyáknak és apáknak olyan veszélyekkel kell szembenézniük tehát, amelyekről nincs tapasztalatuk.

Az online térben a kiskamaszok viszonylag fiatalon, párkapcsolati kultúra nélkül találkoznak a pornóval és azt hiszik, ez a hamis világ a szexualitás. A maszturbációs fantáziák ki sem tudnak alakulni, mert a pornó rákattanást okoz. Így a hétköznapi szexuális ingerek már nem okoznak izgalmat. Függőség akkor alakul ki, ha kapcsolat helyett a pornót választják. Sajnos fiatal korban pedig még nagyobb az esély az addikcióra – hangsúlyozza a pszichológus.

10. Egy kis segítség

Az alábbi könyvek segíthetnek a gyermek korához igazodva a szexualitással, testiséggel kapcsolatos kérdések megválaszolásában:

• A sehány éves kislány: Marie-Claude Monchaux legkisebbeknek írt felvilágosító könyve már nem mai darab. A kamaszoknak ez már kevés, az érdeklődő kicsiknek azonban annál hasznosabb. Hiszen elragadó, meseszerű rajzokkal mondja el virágnyelven születésünk történetét.

• Az én testem: Hoppál Bori könyve 9-14 éves kamaszlányoknak szól, és azokra a kérdésekre ad választ, amelyet a kiskamaszok nem mernek kimondani, vagy ha mégis, csak pironkodva tudnak feltenni a felnőtteknek. A kötet nevén nevezi a dolgokat, és nemcsak a szexualitásról, de a szőrtelenítésről vagy a menstruációról is olvashatunk benne.

• Hű, de nagy vagy!: Chris Miles könyve valójában ifjúsági regény. Egy tizenöt éves fiúról mesél, aki a nyár végén attól tart: a szünetben minden évfolyamtársa igazi férfivá érett. Ezért kieszel egy tervet, hogyan játssza el, hogy ő is kamaszodik. Miközben egyáltalán nem érzi, hogy elindult volna a férfiasodás útján.

Képek forrása: Stocksnap.io, Stocksnap.io, Terápia-párkapcsolat.hu, Stocksnap.io