Folyamatos hullámzás, kiüresedés és magány – Mi jellemzi a nárcisztikus kapcsolatokat?

A nárcisztikus kapcsolatokban az egyik fél mindent belepakol a kapcsolatba, a másik pedig a feljogosítottságából kifolyólag feléli azt. Mivel a nárcisztikus fél inkább használja a kapcsolatot, így annyit tesz bele csupán, amennyi az „aranytojást tojó tyúk” megtartásához kell. A kapcsolaton belül egy idő után megjelenhet a kiüresedés és az elmagányosodás, hiszen az érzelmi közelség és az elérhetetlenség váltakozása felőröli a partnert.

A nárcizmus egy széles spektrumon értelmezhető vonás vagy szükséglet. Mindannyiunknak vannak gyermekkori sérülései, ebből fakadóan felnőttkori nárcisztikus megnyilvánulásai is. Élnek közöttünk enyhe nárcisztikus vonásokkal rendelkező, valamint kimondottan nárcisztikus személyiségzavarral küzdő személyek is, akik közül a legsúlyosabbak egyáltalán nem képesek empátiára és megértésre.

Az egészséges nárcizmus egy érett felnőtt önmaga iránti érdeklődése, ami a kitűzött célok elérése utáni siker egészséges megélésével jár. A patológiás nárcizmusra az énközpontúság, az empátiahiány és olyan sebzett gyermeki működésmód jellemző, amit dominanciával vagy éppen állandó önsajnálkozással ér el.

A szégyen és magány árnyékában

Egy pici babának alapvető szükséglete, hogy az anya vagy a gondozó érzelmileg kapcsolódjon hozzá, és pozitív érzelmekkel visszatükrözze őt. Ha a szülő nem dajkálta a babát, nem énekelt és nem mosolygott rá, csupán a fizikai szükségleteit elégítette ki, akkor a gyermekben elültetődik a mély szégyen és magány érzése. A pozitív énkép kialakulása nem történik meg, így ezek a mardosó érzések felnőttként is meghatározzák az életét és a párkapcsolatát.

Az érzelmi szükségletek kielégítetlensége miatt a gyermek egyfajta passzív bántalmazás áldozata, amiben az értéktelenség érzete állandósul. Éppen ezért a felnövekedés során sem válik meg a kisgyermekkorra jellemző énközpontúságtól, hanem továbbra is fenntartja, ezzel biztosítva a tökéletesség illúzióját.

A másik gyakori út a nárcizmushoz, ha a szülő saját nagyszerűségének igazolására használja fel gyermekét. A gyermek ekkor azt érzi, hogy pusztán a létezése nem elegendő ahhoz, hogy örömet szerezzen a szüleinek. Bezzeg, ha megnyeri az iskola tornaversenyét, akkor megváltozik a világ! Ilyenkor a szülő büszkén meséli a barátoknak, hogy gyermeke csodálatosan teljesített, ezzel bizonygatva szülői tökéletességét. A gyermek magában pedig levonja azt a következtetést, hogy csakis a maximális teljesítmény vált ki figyelmet, elégedettséget és szeretetet, így ezzel a batyuval érkezik a felnőttkori párkapcsolatába.

Keveset ad, sokat vesz el

A nárcisztikus kapcsolatban sokszor csak az egyik fél működik felnőttként, a másik pedig inkább egy felelősséget nem vállaló gyermekként funkcionál.

A felnőtt fél nagyrészt egyedül dolgozik a kapcsolat életben maradásáért, míg a nárcisztikus valójában a kapcsolatot csakis a saját szükségletei kielégítésére használja. Sokszor az aktív, felnőtt fél is rendelkezik nárcisztikus szükségletekkel, éppen ezért rendületlenül cipeli a hátán a közös terheket, hiszen ő pedig ebből érzi az értékességét.

Így általában akkor kér segítséget szakembertől, amikor végleg kimerült. Mivel addigra mérhetetlen sok energiát fektetett bele,  ez nem engedi őt kiszállni a kapcsolatból, hiszen az óriási veszteség lenne. Csak azzal nem számol az aktív fél, hogy kapcsolatban maradni további mély érzelmi és fizikai sérülésekkel járhat.

Brigitta és Tibor érkezik párterápiára, nem értik, mi történt a párkapcsolatukban:

„Azt érzem, Brigi mellett megfulladok. Ha leülök olvasni vagy tanulni, akkor érzelmileg zsarol, amiért nem foglalkozom vele. Ilyenkor morcosan leül a TV elé, vagy a telefonját nyomkodja.

Meg van sértődve, duzzog és elérhetetlenné válik, mint egy sértődött kisgyerek. Napokig érzelemmegvonással büntet, ilyenkor képtelen arra, hogy lássa és elfogadja az én igényeimet. Néhány nap múlva, mintha mi sem történt volna, a megmentés és gondoskodás égisze alatt lekontrollálja az életemet! Csak akkor van béke, ha azt teszem, amit szeretne. Az én érzéseimre viszont egyáltalán nem kíváncsi!” – fejti ki Tibor.

Közelség és távolság – a három nárcisztikus állapot

Mivel a nárcisztikus fél az énközpontúsága miatt nem képes empatikusan átérezni a másik nehézségét, sőt, a kérésekre leginkább dühvel és agresszív magatartással válaszol, így a két fél érzelmileg eltávolodik egymástól. Azonban ezt követően a nárcisztikus előveszi a megnyerő, sármos énjét, ilyenkor a társ egy álomszerű időszakot él meg, amit hamarosan ismét a távolodás követi majd. Éppen ezért válik elviselhetetlenül nehézzé a kapcsolat, hiszen a kimerítő hullámzás, valamint a három énállapot váltakozása a kapcsolatot lekövethetetlenné és kimerítővé teszi a társ számára.

A grandiózus énállapotban a nárcisztikus személy saját értékességét éli meg – ehhez kell a partner, aki kielégíti a szükségleteit, felnéz rá és felmagasztalja. Csakis ez az állapot ideális a számára, hiszen ő van a középpontban, viszont a partner számára kimerítő, hiszen nincs benne kölcsönösség.

Ha viszont a partner érzelmileg elérhetetlen, akkor elidegenedett, önmegnyugtató állapotba kerül, amikor a saját megtartó ereje semmire sem elég. Ilyenkor olyan tevékenységekkel foglalja el magát, amelyek során nem kell szembesülnie a belső sérült gyermek fájdalmával: filmnézéssel, játékkal, alkohollal deportálja magát a jelenből.

Amikor nincs a környezetében valaki, aki pozitívan tükrözi, akkor a magányos gyermek állapotban éli át a gyermekkori ősfájdalmat, ürességet és a magányosságot – ilyenkor válik érzelmileg elérhetetlenné a társ számára.

Szex és nárcizmus

A szex remek terepként szolgálhat a nárcisztikus számára saját értékességének megélésére, hiszen a partner orgazmusa az ő nagyszerű szexuális teljesítményét igazolja vissza. Az énközpontú szexuális viselkedés miatt azonban könnyen görcsös aktussá válhat az együttlét. A nárcisztikus félnek ugyanis a szex nem az érzelmi összeolvadásról szól, hanem leginkább a dominanciáról, az irányításról és a teljesítményről.

Előfordul az is, hogy a hétköznapokban domináló fél a szexben pont az alárendelt szerepet kedveli. Ilyenkor a partnertől elvárja, hogy beöltözzön, esetleg extrém módon elégítse őt ki. Ha ezt nem kapja meg, akkor erőszakos lesz, majd magába fordul, és elérhetetlenné válik a magányos gyermek állapotában.

Gyakori a megcsalás, vagy a párhuzamos kapcsolatok jelenléte is, mivel úgy érzi, ez neki jogosan jár, hiszen általában el is bírja pénzzel, idővel, szexuális teljesítőképességgel. Ilyenkor a feljogosítottság és az omnipotencia, vagyis a „mindenre képes vagyok” érzése sarkallja arra, hogy megszerezze a pozitív énképet.

Az utolsó csepp a pohárban – miért marad benne a partner a kapcsolatban?

A párkapcsolatokban sokáig nem tűnhet fel, mi is zajlik a háttérben. Pont olyan, mint amikor a pók vékony, láthatatlan szálakkal hálózza körbe az áldozatát, aki mindezt egyáltalán nem érzékeli. Az áldozat jellemzően akkor kezd gyanakodni, amikor már önmaga árnyékává válik, aki amúgy rá nem jellemző módon fáradtan, kimerülten, érzelmileg apatikusan éli a mindennapokat. A nárcisztikus ember nagymestere annak, hogy a benne rejlő síró gyermek magányát átrakja a másik emberre, aki ettől teljesen megváltozik. A kapcsolat hullámzása, a békés és a nehéz időszakok váltakozása erős kötelékké válhat, amiből nehéz kilépni.

„Amikor várandós voltam, akkor csalt meg Marci, nagyon alattomos módon. Rájöttem és összeomlottam. Becsapottnak, kiszolgáltatottnak és megalázottnak éreztem magam. Erre azt válaszolta, hogy ha nem tetszik, akkor el lehet menni. Még engem nevezett paranoiásnak!”– meséli Tamara.

Amikor a társ már nem tudja a korábbi módon hajtani a kapcsolatot, akkor a nárcisztikus olyat tesz, ami után összeáll a valódi kép. Egy megcsalás vagy átverés az áldozat szemét is felnyitja, ez lesz az utolsó csepp a pohárban.

A nárcisztikus a gázláng módszerrel próbálja elbizonytalanítani áldozatát: a szembesítéskor érzelmi manipulációval győzi meg a másikat arról, hogy nem normális, és az érzései valótlanok. Ilyenkor a bántalmazó azt sugallja, hogy az áldozat véleménye, értékrendszere, jelenléte értéktelen, így még ezt a helyzetet is arra használja, hogy megalázza őt.

Ilyenkor több szinten is veszteség éri a partnert – hiszen elveszett a bizalom, a párjáról alkotott pozitív kép, valamint a saját önbizalma is. Csalódik önmagában, mert nem érzékelte, mi is történik a kapcsolatban. A nárcisztikus fél pedig elég gyorsan továbbáll és kialakít egy új kapcsolatot, hiszen az aranytojást tojó tyúk kimerült.

Mit tehet az áldozat?

Mivel a nárcisztikus emberek gyakran nincsenek tisztában saját működésük zavarával, ezért kicsi a valószínűsége annak, hogy pszichológushoz vagy párterapeutához forduljanak. Ráadásul a segítségkérést olyan kudarcként élik meg, ami tökéletlenségüket jelzi. Pedig nekik is megvan a saját nehézségük és szenvedésük, hiszen a belső síró gyermek fájdalma áthatja az életüket. Azonban van az a szint, amikor a kimerült áldozatnak muszáj lépnie, hiszen az alattomosan mérgező kapcsolat maradandó érzelmi és egészségügyi károkat okozhat.

Ha úgy látod, hogy egy nárcisztikus kapcsolatban élsz, akkor mindenképp keress fel egy pszichológust, aki segít megérteni, mi is történik veled. Ha bizonytalan vagy abban, hogy tényleg nárcisztikus kapcsolat foglya lettél-e, akkor próbálj úgy ránézni a helyzetedre, mintha egy mozi nézőterén ülnél. Figyeld a saját filmedet érzelmi bevonódás nélkül, így tisztábban láthatod majd a saját helyzetedet. Végül érdemes támogató csoportokat keresned, ahol hozzád hasonló sorsú társakkal találkozhatsz.