Ha kistesó érkezik – 5 tipp, hogy könnyebb legyen az átállás

Játszótársak vagy riválisok? A testvérkapcsolat ösztönösen magába foglalja mindkét viszonyt és a velük kapcsolatos érzelmeket. Ahhoz, hogy a világ legambivalensebbnek induló köteléke jó irányt vegyen, szükséges a szülői tudatosság és a figyelem. De mégis milyen szavakkal és tettekkel segíthetünk, ha egy testvér érkezik a családba?

A testvér érkezése kapcsán a szülőknek általában azonnal a féltékenység jut eszébe, izgulnak: képesek lesznek-e kezelni a konfliktusokat. „Felesleges túlszorongani a kérdést, azzal a szülő máris elkezdi ásni a csapdát saját maga számára. A gyereket nem kell sajnálni, félteni azért, mert testvére születik, hiszen akkor ő maga is így fog érezni. Érdemes az anyának, apának tudatosítani magában:

a testvérrel az addig egyedüli gyermek életében csupán egy újabb emberi kapcsolat születik. Ezzel pedig járnak örömök és konfliktusok, csak úgy, mint minden emberek közötti kötődéssel az életben”

– magyarázza Juhász Anikó mediátor, gyógypedagógus.

Szakértőnk hozzáteszi, ezzel együtt természetesen kár lenne tagadni: a testvéri kapcsolat speciális kötelék, amely talán a legambivalensebb minden más addigi kontaktus között. Hiszen a gyermekek egyszerre élik meg benne a játszótársak közti bajtársiasságot és a riválisok versengő viselkedését.

A játszótárs, aki ösztönöz a fejlődésre

Akad, aki a kis korkülönbségre esküszik, más több évet vár a második babával: akárhogy is korban az elsőszülötthöz mindenképp a testvére áll majd a legközelebb a szűk családban. Ez a közösen megélt gyermeki identitás pedig – vagyis a kiskorúság nézőpontjának együttes megtapasztalása a felnőtteké mellett, illetve azzal szemben− igazi erőforrása a testvéri kapcsolatnak.

„A nagy és kicsi egymásra hatása a játék során tud leginkább érvényesülni és főként utánzásban nyilvánul meg. Az első évben még a nagyobb testvér utánozza az újszülöttet: feltérképezi a viselkedését, a céljait, ismerkedik azzal a csecsemőkori állapottal, amelyet önmagáról tudatosan nem képes felidézni. Később persze megfordul a helyzet: a kicsi, ahogy kezd tudatára ébredni egyre inkább követi a nagyot” – fejti ki Juhász Anikó.

A kisgyermek körülbelül négyéves korától jelenik meg egyre aktívabban a testvéri kapcsolat alakításában: igyekszik véleményt nyilvánítani, beleszólni a nagytestvér és a szülők interakciójába is. Ezzel együtt általában az idősebb marad a domináns fél, de a maga szerepe mindkét félre ösztönző hatással bír elsősorban a szociális fejlődésben. Ezt bizonyítja többek között Margarita Azmitia és Joanne Hesser 1993-ban végzett kutatása is: a szakemberek kísérletében a gyerekek idősebb testvérük és idősebb barátjuk társaságában játszottak.

A kicsik végig nagytestvérüket figyelték és utánozták, tőle vártak tanácsot arra: hogyan viselkedjenek a baráttal szemben. Az idősebbek pedig hasonló természetességgel viselték a nagytestvér szerepet és az azzal járó felelősséget:sokkal több alkalommal ajánlották fel a segítséget a kicsinek, mint a velük egykorú barátok.

A rivális, aki megtanít konfliktust kezelni

A közös játék öröme mellett persze a féltékenység is felmerül. Az elsőszülött ugyanis testvére érkezését megelőzően senkivel sem osztozott szülei idején és figyelmén. Juhász Anikó hangsúlyozza: mivel az anya és az apa alkalmazkodik a gyerekek korához, személyiségéhez, temperamentumához, neméhez, lehetetlen, hogy teljesen egyenlően viselkedjen a két testvérrel. „A nagy látja, hogy a picit etetik, mosdatják, ringatva altatják el. Persze, hogy ezt kivételezésnek éli meg. Ő nem mérlegeli, hogy a csecsemő még nem képes ellátni saját magát.

Az érzéseiért semmiképpen sem szabad büntetni őt: odaadás, figyelem és sok-sok magyarázat szükséges, hogy mi miért történik. Ezek segítenek”

– véli Juhász Anikó.

Később azonban, amikor a gyerekek „összenőnek” a közös játékra, már valódi testvérharcokkal találhatja szemben magát a szülő, amelyben a két gyerek az ő szeretetéért, egyetértéséért küzd. Ezzel kapcsolatban tanulságos eredményre jutott Dunn és McGuire 1992-es kutatása:

Minél többször avatkoznak be a vitába felnőttek, annál gyakoribbak lesznek a veszekedések. Sőt, a szülők igazságosztó szerepe megvonja a testvérektől annak lehetőségét, hogy megtanulják, miképpen lehet a konfliktust megoldani.

Néhány praktikus tanács

Ahogy szakértőnk mondja, ha a szülők legalább félévig tapasztalnak a nagy testvérnél pszichoszomatikus tüneteket, azaz fejfájást, gyomorgörcsöket, amelyek nem köthetők szervi problémához, akkor mindenképp keressenek fel szakembert.

Emellett, ha az elfojtott agresszió miatt gyakoriak a dührohamok, illetve megjelenik a testvérbántalmazás, szintén a pszichológus tud segíteni.

A szakember egy állapotfelmérést követően dönti el, hogy egyéni vagy csoportos terapiát javasol, ha részletesebben megismeri a problémát a családterápia szükségessége is felmerülhet. A módszerre nincs recept, ez mindig egyénre szabottan választható ki.

Juhász Anikó továbbá hangsúlyozza, a kiemelt törődés és odafigyelés akkor is fontos, ha nem találkoznak a fenti tünetekkel. A testvérféltékenység tompítását, illetve a jó testvérkapcsolat kialakítását a következőképpen támogathatják a szülők:

1. Kiegyensúlyozott gyerekhez, kiegyensúlyozott szülő kell: az anya és az apa beszéljenek egymással a saját rossz érzéseikről, aggodalmaikról, félelmeikről. Stresszben, rettegésben nem lehet pozitív érzelmeket és biztonságot sugározni a gyerek felé.
2. Adjunk időt a nagy gyermeknek! Már a terhesség jeleinek megjelenése előtt érdemes elkezdeni a beszélgetést, hogy a nagy értse, mi történik körülötte. A mesélés nemcsak a születendő babáról és a vele járó változásról szóljon, hanem azokról az időkről, amikor ő volt az édesanya pocakjában. Mondják el a szülők, milyen örömmel töltötte el őket a várakozás, milyen érzés volt, amikor először meglátták, hogyan találták ki a nevét. Akár képeket is mutathatnak a múltból: hogyan növekedett az anya pocakja, milyen ajándékokat kaptak a készülődés során.
3.  Nemcsak a szavak, a tettek is segítenek! Bármilyen kreatív élményfeldolgozás sokat segít: akár közösen készíthet ajándékot a család a kicsinek, vagy együtt találhatják ki a babaszoba, babasarok színét, dekorálását. Fontos, ne erőltessük a gyereket, csak ha örömmel vesz részt a tervezgetésben, akkor vonjuk be.
4. Maradjon a biztos napi rutin!A kisgyereknek igazi biztonságot jelent a megszokott napi, heti rutin: bár a terhesség sokféle változással jár, igyekezzen ezt betartani a család a várandósság alatt is. Természetes, hogy az újszülött testvér érkezésével újra kell írni a hétköznapokat, azonban a nagy gyermekhez kötődő alapvető rituálékat semmiképp se törölje el a kicsi születése. Az anya és az apa együttműködése elengedhetetlen: próbálják úgy beosztani a teendőket, hogy előre kijelölt napon mindegyiküknek legyen kettesben eltöltött közös programja a nagyobbikkal.
5. Tudja, hogy ő is gyerek!Bevonhatjuk a nagyot a pelenkázásba, etetésbe, hiszen ez számos lehetőséget ad a dicséretre. De emellett kapjon ő is minél több babusgatást, simogatást, hogy érezze, továbbra is gyerek, a felé irányuló szeretet pedig cseppet sem lett kevesebb. Átmenetileg előfordulhat a bepisilés, bekakilás, ilyenkor türelmesnek kell lenni, nem szabad sürgetni a változást.

Fotók: Stocksnap.io, Stocksnap.io, Stocksnap.io