Ezért nem lepődtek meg a pszichológusok a Brexit eredményén

Az utóbbi hetekben Nagy-Britanniától hangos a sajtó. Az emberek döntöttek. A brit szavazók többsége, 52 %-a nem szeretne továbbra is az Európai Unió polgára lenni. Mivel a döntés legalább annyira volt érzelmi alapú, mint politikai, felmerül a kérdés, hogy vajon milyen pszichológiai tényezők vezettek ehhez az eredményhez.

A kilépés és maradáspártiak egyaránt meggyőző kampánnyal álltak elő a népszavazást megelőzően. A Brexit mellett kardoskodók részéről elhangzottak többek között olyan ígéretek, hogy az EU-nak hetente utalt pénzeket a brit egészségügybe forgatják a jövőben.

„Az ígéretek természetéhez hozzátartozik, hogy immunisak a körülmények változására” (idézet a  House of Cards című sorozatból).

A másik oldalon a maradás mellett kampányolók pedig két alapvető pszichológiai jelenségre építettek: a veszteségkerülésre és az ismeretlentől való félelemre. Utóbbit ráadásul tovább fokozták azzal, hogy kiemelték az ügy személyes jellegét, így növelve a hatást, például olyan érvekkel, hogy:

• a családjuk jövőre drágábban fog nyaralni.
• a gyermekeiknek nehezebb lesz külföldi intézményekbe felvételt nyerni
• körülbelül 3 millió munkahely kötődik ez EU-s export tevékenységhez, amelyek megszűnnének
• drágábbak lesznek a repülőjegyek
• akár a külföldi mobilhasználat is többe kerülhet, a roaming díjak miatt.

A másik jelenség, azaz a veszteségkerülés pedig lényegében azt az általános tendenciánkat takarja, hogy sokkal értékesebbnek tartjuk azokat a dolgokat, amelyeket már birtoklunk, mint azokat, amelyeket még nem, főleg akkor, ha elveszítésük kockázatait felnagyítják. A Brexittel nemcsak a tagságot veszítik el a britek, hanem többek között a közös piac előnyeit, munkahelyeket, kedvező startup feltételeket.

Mindkét kampányra jellemző volt, hogy úgynevezett rejtett rábeszélőket alkalmaztak. Tények helyett érzelmi és motivációs alapon próbálták meggyőzni a szavazókat saját igazukról.

 Volt egy csoport, amely egyáltalán nem lepődött meg a népszavazás eredményén – a pszichológusok. Ezt talán megmagyarázza, hogy a szociálpszichológia áttörései révén egyre többet tudunk arról, hogy miként formálja a csoport véleménye a benne lévő egyének döntéseit és viselkedését, és a rengeteg apró tényezőt, amely szintén szerepet játszhatott. Így például tudják, hogy

egyének és csoportok is kevésbé hajlamosak arra, hogy identitásukat beolvasszák egy nagyobb egészbe, ha úgy gondolják egyedül nagyobbak, erősebbek és jobbak voltak. A britek emlékezetében még élénken él az aranykor, amikor ők voltak a kontinens elsői.

Nehéz elfogadniuk, hogy csak egyek legyenek a 28-ból, amikor a nagyszülők és szülők otthon még a régi szép időket emlegetik. Valójában ez a nosztalgia is felelőssé tehető a jelenségért, mivel több fórumon is azt közölték, hogy a fiatalok inkább maradtak volna az Unióban, míg a nagy és dicső múlt idősebb korosztálya a távozásra szavazott, megpecsételve ezzel a fiatalabb generáció sorsát is.

A csoporttal való azonosulás könnyebb és erősebb, ha úgy érezzük, hogy a szavunk számít, van jelentősége. Nagy-Britanniához hasonlóan sok európai ország szerint az EU ezt nem biztosítja számukra. Az egész Brexit kérdés legnagyobb hátszelét pedig, az Európában rohamosan erősödő nacionalizmus adja. A bevándorlók, menekültek és a terrorizmussal összeköthető események mind megerősítik a brit szavazókat abban, hogy az országuk biztonságosabb, ha az „idegenek” kívül maradnak.

A terror médiapszichológiájáról készült cikkünket itt, a terrorizmus jelenségét az idegtudomány szempontjaia alapján ismertető cikkünket pedig itt olvashatod.

Milyen személyiségtípusú emberek állnak a szavazatok mögött?

Milyen a tipikus szavazó? Kik azok, akik a kutatások szerint az Európai Unió ellen szavaztak? Az alábbi rövid videó leegyszerűsítve mutat be egy-egy szavazót a két táborból:

Hogyan kapcsolódnak a személyiségvonások a Brexithez? Kutatók úgy találták, hogy 5 alap dimenzióval meg lehet ragadni az emberek közötti különbségeket. Az úgynevezett Big Five (Nagy Ötök) – Nyitottság, Extraverzió, Lelkiismeretesség, Barátságosság, Érzelmi stabilitás – elméletileg képes megragadni a személyiségünk jellegzetességeit. A Brexit szempontjából a Nyitottság a kulcs. A nyitott emberek általában kíváncsi természetűek és nem konvencionálisak. Kedvelik az új tapasztalatokat, széles-látókörűek és kreatívak. Korábbi kutatások szerint a Nyitottság magas foka kapcsolatban áll a toleranciával és a liberális nézetekkel.

A brit állampolgárok személyiségtesztjeit elnézve erős együttjárás figyelhető meg a nyitottság és a szavazói viselkedés között. A Brexit nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a Nyitottság faktoron magasabb pontszámot elérő személyekkel teli körzetek inkább szavaztak az EU-ban maradásra, míg ott, ahol a nyitottság alacsonyabb fokával jellemezhető emberek élnek, többségében a Brexit mellett döntöttek.

Idegtudományi szempontok

Az emberiség történelmének hajnala óta érvényes, hogy az egyéni túléléshez és sikerességhez elengedhetetlen, hogy egy nagyobb, magasan integrált csoport részei legyünk. Egy összetartó és kooperatív csoport minden tagja hozzájárul a maga módján annak működéshez, cserébe pedig a csoport megvédi és fenntartja őt.

Társas lények vagyunk, s így a csoportunk határainak megállapítása, fenntartása meghatározása és a csoport védelme a legfontosabb. Definíció szerint a csoport nem is létezik, ha határai nem egyértelműek és védettek, és, ahogyan az állatvilágban, úgy az emberek között is az erőszak és agresszió azok a mechanizmusok, amelyek fenntartják azt a későbbiekben.

A modern agytudománynak köszönhetően pedig tudjuk, hogy az emberi agresszív viselkedés létrehozásában 9 idegpálya vesz részt. Ezek közül az úgynevezett T-pálya (Tribe, magyarul Törzs) az, amely a törzsi életmódra vezethető vissza, s amely fenti csoportösztönért felel.

Ugyanez a T-pálya felelős a Brexitért is

De hogy is működik ez az idegpálya? Az agy elülső (prefrontális) része aktív, amikor a törzsi viselkedés leegyszerűsíti a kérdéseket mi és ők-re. Modern társadalmunkban a törzsek határai már nem velünk születettek, hanem tanultak. Fontos, hogy ugyanaz a pálya felelős az együttműködésért és az agresszióért. Amíg az angolok magukat a nagyobb EU csoport részeként tartottak számon, a T-pálya egyesítette őket és kooperációra ösztönözte a nagyobb kölcsönösen függő csoport érdekében. De Nagy-Britannia nem teljesen támogatta ezt a csoporttagságot, gondoljunk csak a valutájukra vagy Schengenre. Az országok, mint csoportok közötti határok elmosódásával a britek saját csoportjuk identitását érezték fenyegetve, így a T-kör kooperáció helyett agressziót, ellenségeskedést váltott ki, amely egyrészt a Brexithez, azóta pedig a – főként kelet-európai – bevándorlókkal szembeni ellenséges viselkedéshez vezetett. Hogy csak egy példát említsünk, a hammersmith-i lengyel kulturális központ falára rasszista graffitit fújtak fel a szavazás után pár nappal.

Ugrás az ismeretlenbe

Egyelőre az EU vezetőinek még csak egy széket kell eltávolítani a konferenciatermekből. Egyelőre a britek nyaralása még közel ugyanannyiba kerül. Egyelőre a külföldön tanuló és dolgozó magyarok folytathatják megszokott életüket. Egyelőre az egyelőre két évig tarthat. Hogy ezután hányan követik a Brexit példáját sok tényezőn múlik. Egy biztos, a politika mellett a pszichológia hasonlóan nagy szerepet fog játszani az országok döntéshozatalában.

Via The Conversation, Time, Psychology Today, Psychology Today

Fotó: itt, itt és itt