A pszichológia elfeledett forradalmárai – 3 életút, amelyről fontos megemlékezni

Szerző: | 2016. 03. 15. |

A forradalom, talán szelídebb formában, de a pszichológiának is része, annak egyik fontos alapköve, amelyet nem egyszer honfitársaink raktak le. A mai napon cikkünkben (a teljesség igénye nélkül) három magyar származású pszichológusra emlékezünk. Mert a tisztelet a tudomány bátor forradalmárainak is kijár!

Egon Brunswik (1903-1955)

BrunswikA pszichológia történelmének talán egyik legtragikusabb alakja a Budapesten, magyar édesapától és osztrák édesanyától született Egon Brunswik. Tanulmányait Bécsben, a Theresianische Akademie-n abszolválta, ahol mellesleg mérnökképzésben is részt vett, mielőtt beiratkozott a Bécsi Egyetem pszichológia szakára. Itt 1927-ben szerzett doktori fokozatot – úgy, hogy közben a fizika-matematika szakos tanárként is végzett. Ezt követően 1934-ig – egy, Ankarában vendégelőadóként töltött évet leszámítva, ami alatt megalapította az első török pszichológiai laboratóriumot – a Bécsi Pszichológiaintézet munkatársa volt. 1935-ben megkapta a Rockefeller ösztöndíjat, és az amerikai University of Californiá-n kezdett dolgozni, ahol élete hátralévő részét is töltötte. Főként az érzékelés, a kogníció, a módszertan, illetve az akadémiai pszichológia története érdekelte, de nyitott volt a pszichoanalízis és a szociológia aktualitásaira is. Legismertebb műve az 1952-ben publikált, The Conceptual Framework of Psychology című kötet, amely egyfajta áttekintésül szolgál a pszichológia tudományáról, és amelyet 2000-ben beválasztottak a huszadik századi kognitív tudomány 100 legmeghatározóbb könyve közé (a teljes lista itt található). Emellett számos publikációja is volt. Legismertebb elmélete a „valószínűségi funkcionalizmus” (probabilistic functionalism), amelyben elsőként írta le a valószínűségen alapuló viselkedéses rendszert, s amelyet később alkalmaztak többek között a gondolkodás, a tanulás, a döntéshozás, az észlelés és a kommunikáció területén is.

Brunswik érdemei a mai napig kevésbé ismertek, saját korában pedig kifejezetten elítélték újító gondolatait a pszichológia módszertanával kapcsolatban. Bő egy évtizeddel élete fő művének megjelenése után, 1968-ban hasonló alapon működő memória-modelljével Atkinson és Shriffin világhírűvé vált, és gyakorlatilag a kognitív pszichológia szülőatyjaként vonultak be a pszichológiatörténelembe.

Brunswik sorsa azonban kevésbé felemelő: 1955-ben önkezével vetett véget életének. Jóllehet az egészségével is voltak problémák, öngyilkosságában valószínűleg nagy szerepet játszott mellőzöttsége, a kortársak megvetése, és ennek nyomán kialakult depressziója.

Mérei Ferenc (1909-1986)

Mérei_FerencA gyermeklélektan és a klinikai szociálpszichológia területén jeleskedő Kossuth-díjas pszichológus, Mérei Ferenc sem itthon, hanem a párizsi Sorbonne-on folytatta pszichológiai tanulmányait – a numerus clausus miatt ugyanis Magyarországon nem tanulhatott. A Sorbonne-t megelőzően, szintén Franciaországban, statisztikai gazdaságtant és nyelvészetet is tanult, sőt, a pályaválasztási tanácsadó főiskolán is diplomát szerzett. Megpróbált hazatérni, de csak fizetés nélküli állásokat kapott, s a zsidótörvények szigorodásával ezeket is elveszítette. Munkásságát végül 1945-ben tudta folytatni. Ekkor lett a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, illetve a Pedagógiai Főiskola, az Eötvös Kollégium és a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) tanára. A nemzetközi elismerést és az ezzel járó ismertséget Az együttes élmény című könyvével szerezte meg: a gyermekeken végzett társadalomlélektani kísérletsorozat módszertanát, amelyen e kötet alapul, az USA-ban is átvették.

 

Pályáját azonban újból és újból mellékvágányra sodorta a politika: először egy párthatározat miatt veszítette el állását (dacára annak, hogy 1956-ban rehabilitálták és kiemelt tudósként dolgozott az MTA-n), majd 1958-ban letartóztatták (egy 1956 végén illegálisan megjelentetett tanulmány miatt) és tíz év börtönre ítélték. De ő itt sem keseredett el, sőt: társaival Élvezd a börtönt! néven mozgalmat indított. A lendületét egy agyérgörcs sem törte meg: amíg a börtönben lábadozott, megírta a négykötetes Lélektani napló című művét – jobb híján WC-papírra.

Végül amnesztiával szabadult 1963-ban. Munkásságát az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben folytatta. Ekkor publikálta (többek között) V. Binét Ágnessel az Ablak-Zsiráfot és Szakács Ferenccel A klinikai pszichológia gyakorlata című kötetet. Műveit, munkáit még hosszan lehetne sorolhatni. Díjai közül a Magyar Tudományos Akadémia által odaítélt, a Pszichológiai Tudományok Doktora fokozatát emelnénk ki, valamint az 1984-ben megszerzett Ranschburg Pál emlékérmét. Mérei Ferenc 1986-ban hunyt el, nevét és emlékét a Mérei Ferenc Publikációs Díj és a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet is őrzi.

Kardos Lajos (1900-1985)

kardos_lajosA kísérleti és az összehasonlító pszichológia nemzetközileg is ismert és elismert alakja Kardos Lajos, aki Bécsben ugyanannak a Karl Bühlernek volt a tanítványa, mint Egon Brunswik. Fő érdeklődési területe az észlelés és az érzékelés fiziológiai háttere volt. A hírnevet többek között a tárgyészlelésben tett felfedezései hozták meg neki, de szintén úttörője volt a matematikai modellállás alkalmazásának az észlelés tanulmányozását érintő kísérletekben. Később főleg az állati tanulás és az állatok emlékezetének kutatása felé fordult. Az öngyilkosság gondolata egy, a huszadikszazad.hu-n megjelent cikk szerint Kardos Lajos életében is felbukkant egyszer, ám sikerült túljutnia a krízisen, és nem sokkal később visszatért Budapestre.

Az 1950-es években aztán az Ivan Petrovics Pavlov nevéhez fűződő klasszikus kondicionálás elméletének Magyarországon történő ismertté tételén munkálkodott, amivel nagyban hozzájárul a terület hazai fejlődéséhez, sőt – mivel a pszichológusképzés korszerűsítésében is tevékenyen részt vett – annak fennmaradásához is.

Tankönyvíróként is jeleskedett: pszichológushallgatók generációi tanulhattak az általa írt Általános pszichológia című műből, amely 1964-es megjelenését követően további 7 kiadást élt meg. Ezen kívül ismertebb művei között említhető az 1984-es Tárgy és árnyék, illetve a posztumusz kiadott Az állati emlékezet című kötet is, amely 1988-ban jelent meg.

Fotó: The Brunswik Society; Babits Kiadó/Wikipedia; Huszadikszázad.hu

Forrás: The Brunswik Society; Richmond School of Arts & Science; University of California; MTVA; Névpont

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This