A pszichológia elfeledett forradalmárai – 3 életút, amelyről fontos megemlékezni

A forradalom, talán szelídebb formában, de a pszichológiának is része, annak egyik fontos alapköve, amelyet nem egyszer honfitársaink raktak le. A mai napon cikkünkben (a teljesség igénye nélkül) három magyar származású pszichológusra emlékezünk. Mert a tisztelet a tudomány bátor forradalmárainak is kijár!

Egon Brunswik (1903-1955)

A pszichológia történelmének talán egyik legtragikusabb alakja a Budapesten, magyar édesapától és osztrák édesanyától született Egon Brunswik. Tanulmányait Bécsben, a Theresianische Akademie-n abszolválta, ahol mellesleg mérnökképzésben is részt vett, mielőtt beiratkozott a Bécsi Egyetem pszichológia szakára. Itt 1927-ben szerzett doktori fokozatot – úgy, hogy közben a fizika-matematika szakos tanárként is végzett. Ezt követően 1934-ig – egy, Ankarában vendégelőadóként töltött évet leszámítva, ami alatt megalapította az első török pszichológiai laboratóriumot – a Bécsi Pszichológiaintézet munkatársa volt. 1935-ben megkapta a Rockefeller ösztöndíjat, és az amerikai University of Californiá-n kezdett dolgozni, ahol élete hátralévő részét is töltötte.

Főként az érzékelés, a kogníció, a módszertan, illetve az akadémiai pszichológia története érdekelte, de nyitott volt a pszichoanalízis és a szociológia aktualitásaira is. Legismertebb műve az 1952-ben publikált, The Conceptual Framework of Psychology című kötet, amely egyfajta áttekintésül szolgál a pszichológia tudományáról, és amelyet 2000-ben beválasztottak a huszadik századi kognitív tudomány 100 legmeghatározóbb könyve közé (a teljes lista itt található). Emellett számos publikációja is volt. Legismertebb elmélete a „valószínűségi funkcionalizmus” (probabilistic functionalism), amelyben elsőként írta le a valószínűségen alapuló viselkedéses rendszert, s amelyet később alkalmaztak többek között a gondolkodás, a tanulás, a döntéshozás, az észlelés és a kommunikáció területén is.

Brunswik érdemei a mai napig kevésbé ismertek, saját korában pedig kifejezetten elítélték újító gondolatait a pszichológia módszertanával kapcsolatban. Bő egy évtizeddel élete fő művének megjelenése után, 1968-ban hasonló alapon működő memória-modelljével Atkinson és Shriffin világhírűvé vált, és gyakorlatilag a kognitív pszichológia szülőatyjaként vonultak be a pszichológiatörténelembe.

Brunswik sorsa azonban kevésbé felemelő: 1955-ben önkezével vetett véget életének. Jóllehet az egészségével is voltak problémák, öngyilkosságában valószínűleg nagy szerepet játszott mellőzöttsége, a kortársak megvetése, és ennek nyomán kialakult depressziója.

Mérei Ferenc (1909-1986)

A gyermeklélektan és a klinikai szociálpszichológia területén jeleskedő Kossuth-díjas pszichológus, Mérei Ferenc sem itthon, hanem a párizsi Sorbonne-on folytatta pszichológiai tanulmányait – a numerus clausus miatt ugyanis Magyarországon nem tanulhatott. A Sorbonne-t megelőzően, szintén Franciaországban, statisztikai gazdaságtant és nyelvészetet is tanult, sőt, a pályaválasztási tanácsadó főiskolán is diplomát szerzett. Megpróbált hazatérni, de csak fizetés nélküli állásokat kapott, s a zsidótörvények szigorodásával ezeket is elveszítette. Munkásságát végül 1945-ben tudta folytatni. Ekkor lett a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, illetve a Pedagógiai Főiskola, az Eötvös Kollégium és a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) tanára. A nemzetközi elismerést és az ezzel járó ismertséget Az együttes élmény című könyvével szerezte meg: a gyermekeken végzett társadalomlélektani kísérletsorozat módszertanát, amelyen e kötet alapul, az USA-ban is átvették.

Pályáját azonban újból és újból mellékvágányra sodorta a politika: először egy párthatározat miatt veszítette el állását (dacára annak, hogy 1956-ban rehabilitálták és kiemelt tudósként dolgozott az MTA-n), majd 1958-ban letartóztatták (egy 1956 végén illegálisan megjelentetett tanulmány miatt) és tíz év börtönre ítélték. De ő itt sem keseredett el, sőt: társaival Élvezd a börtönt! néven mozgalmat indított. A lendületét egy agyérgörcs sem törte meg: amíg a börtönben lábadozott, megírta a négykötetes Lélektani napló című művét – jobb híján WC-papírra.

Végül amnesztiával szabadult 1963-ban. Munkásságát az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben folytatta. Ekkor publikálta (többek között) V. Binét Ágnessel az Ablak-Zsiráfot és Szakács Ferenccel A klinikai pszichológia gyakorlata című kötetet. Műveit, munkáit még hosszan lehetne sorolhatni. Díjai közül a Magyar Tudományos Akadémia által odaítélt, a Pszichológiai Tudományok Doktora fokozatát emelnénk ki, valamint az 1984-ben megszerzett Ranschburg Pál emlékérmét. Mérei Ferenc 1986-ban hunyt el, nevét és emlékét a Mérei Ferenc Publikációs Díj és a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet is őrzi.

Kardos Lajos (1900-1985)

A kísérleti és az összehasonlító pszichológia nemzetközileg is ismert és elismert alakja Kardos Lajos, aki Bécsben ugyanannak a Karl Bühlernek volt a tanítványa, mint Egon Brunswik. Fő érdeklődési területe az észlelés és az érzékelés fiziológiai háttere volt. A hírnevet többek között a tárgyészlelésben tett felfedezései hozták meg neki, de szintén úttörője volt a matematikai modellállás alkalmazásának az észlelés tanulmányozását érintő kísérletekben. Később főleg az állati tanulás és az állatok emlékezetének kutatása felé fordult. Az öngyilkosság gondolata egy, a huszadikszazad.hu-n megjelent cikk szerint Kardos Lajos életében is felbukkant egyszer, ám sikerült túljutnia a krízisen, és nem sokkal később visszatért Budapestre.

Az 1950-es években aztán az Ivan Petrovics Pavlov nevéhez fűződő klasszikus kondicionálás elméletének Magyarországon történő ismertté tételén munkálkodott, amivel nagyban hozzájárul a terület hazai fejlődéséhez, sőt – mivel a pszichológusképzés korszerűsítésében is tevékenyen részt vett – annak fennmaradásához is.

Tankönyvíróként is jeleskedett: pszichológushallgatók generációi tanulhattak az általa írt Általános pszichológia című műből, amely 1964-es megjelenését követően további 7 kiadást élt meg. Ezen kívül ismertebb művei között említhető az 1984-es Tárgy és árnyék, illetve a posztumusz kiadott Az állati emlékezet című kötet is, amely 1988-ban jelent meg.

Fotó: The Brunswik Society; Babits Kiadó/Wikipedia; Huszadikszázad.hu

Forrás: The Brunswik Society; Richmond School of Arts & Science; University of California; MTVA; Névpont