Érzelmekbe bábozódva − Hogyan segít a bábszínház műfaja az emóciók feldolgozásában és megértésében?

Szerző: | 2018. 08. 22. |

A pszichés terápiák sok esetben használnak bábokat saját élmények, akár traumák feldolgozására. Kisgyerekeknél a bennük élő feszültség kijátszását, míg kamaszoknál a belső dolgaik megfelelő távolságba helyezését, valamint megjelenítését segíti a báb. De vajon hogyan működik ez a hétköznapokban? Milyen irányból gyakorol hatást egy bábelőadás az óvodásra vagy a tinédzserre? Mitől működik kamaszkorban is a műfaj, akár igazán komoly témák esetében? A kérdésekre Víg Sára gyermekpszichológussal és Gimesi Dóra íróval, a Budapest Bábszínház dramaturgjával kerestük a választ.

„A kisgyereknek nagyon élénk a fantáziája: a négyéves lélekben tényleg átvágtat a kastély hídján, látja lelki szemei előtt a csodálatos báli ruhát, és a torkában dobog a szíve a háromfejű sárkányt megpillantva. Az élményt csak fokozza, ha a szereplők saját hangon szólalnak meg, vagy a mesélő szülő vicces arcokat vág egy-egy szereplőt megjelenítve” – hangsúlyozza Víg Sára gyermekpszichológus, miért fontos, hogy a szülők komolyan vegyék a mesélés rituáléját.

Bruno Bettelheim megfogalmazása, hogy a mese legfontosabb funkciója a belső dolgok kihangosítása, megjelenítése: vagyis a megnevezést, a “mintha” átélést teszi lehetővé a mese a szimbólumok használatával. Ahogy a szakértő mondja: a bábozás ennek egy még mozgóbb-valóságosabb formája, és nem feltétlenül szükséges, hogy terápiás jelleggel maga a gyerek bábozzon. Az azonosulás úgyis létrejön, ha csak nézője egy előadásnak.

„Ennek megvan az a könnyítő-gyógyító tulajdonsága, hogy az ő bármilyen erőfeszítése nélkül megtörténik, lezajlik, aminek le kell. Így neki “csak” a belső dolgait kell rendezgetnie közben – ami önmagában is elég feladat” – fűzi hozzá Víg Sára.

Alkotótárs a gyermeki fantázia

Gimesi Dóra a Budapest Bábszínház dramaturgja is úgy tapasztalja az óvodások és a kisiskolások abszolút élőként kezelik a bábot, valóságosnak élik meg az általuk eljátszott történetet.

„A bábok mozgása, a színész munkája és a gyerekek képzelete tulajdonképpen együtt teremti meg a szereplőt. A nézők gyakran olyan gesztust  is belelátnak, amelyre az adott báb fizikailag nem képes.

Egy előadás utáni beszélgetésen például egy kislány azt mondta, milyen szép volt, amikor az egyik szereplő elmosolyodott − a stilizált arcú bábfigurára utalt, akinek nem is volt szája. Ha a bábos érzékenyen mozgatja a figurát, az igazi csodaként tud működni a kicsiknél”− véli Dóra.

Hozzáteszi: a báb műfaja nagyon speciális szabadságot ad az írónak, hiszen össze lehet csúsztatni rétegeket, idősíkokat, szereplőket. „A kicsiknél elsősorban a történetmesélésre koncentrálunk, de ott sem a szöveg az egyetlen információhordozó. A műfaj ugyanis erősen vizualitásra épül: a báb külső megjelenése, a gesztusai vagy a mozgatójához való viszonya is mesél. Utóbbi kapcsolat ezerféle lehet egy előadáson belül, csak arra kell figyelni, hogy az adott produkcióban következetesen alkalmazzuk. Ezért ezt már az írás folyamatába beépítem, és a rendezővel való sok-sok beszélgetés gondolkodás során alakul ki az úgynevezett bábos koncepció” – osztja meg a kulisszatitkokat az író.

Gimesi Dóra, író, a Budapesti Bábszínház dramaturgja

Se korhatár, se tabu: a báb mindenkié

De mégis milyen érdekes vetületei lehetnek a báb-mozgató kapcsolatnak? Erre főleg a kamasz – és felnőttelőadások szolgálnak példával. Merthogy ilyenek is vannak. Meglepő? Sajnos sokaknak igen, hiszen rengeteg ember a bábszínházat máig kizárólag gyerekműfajnak véli.

„A kamaszoknak és felnőtteknek szóló bábszínház rétegműfaj, mint a kortárstánc, vagy az újcirkusz. A hatvanas-hetvenes években is születtek ilyen előadások, most talán annyival jobb a helyzet, hogy egyre több középiskolai tanár figyel fel ránk. Elég nagy hangerőn kell kiabálnunk azonban, hogy eljusson az üzenet: “Nézzetek ide, játsszuk Az ember tragédiáját is”! – meséli tapasztalatait Gimesi Dóra. Pedig az említett „komoly darabok”, meghatározó színházi élményt jelentenek tinédzsernek és felnőttnek egyaránt, de ami nem kevésbé fontos, apropót adnak beszélgetésekhez.

A Semmi című előadás például arról beszél, milyen szürreális eseményekhez vezethet, ha az élet értelmén töprengő kamaszok mellett nem áll senki, aki válaszolna a kérdéseikre. A báb és mozgató kapcsolata itt attól különleges, hogy múlt és jelen vetületét hordozza: a bábok a történet idején léteznek, az őket mozgató színészek pedig a jövőből emlékeznek vissza az adott eseményekre. Jó példa még az évekkel ezelőtt a Nemzetiben játszott Csongor és Tünde is, amely bábbal különítette el a főszereplők testét, avagy lelkét, a földi illetve az égi világot.  „Nagyon érdekes tapasztalat hogy a Csongorra akkor nem úgy jöttek a középiskolások, mint akik bábelőadást néznek, mégis közben elfogadták. “Mindkét irányban nagyon erősen hiszek: a bábszínházakban folyamatosan játszani kell nagyobbaknak, miközben nagyon jó, hogy a nem bábos színházak is egyre gyakrabban emelik be a bábot egy-egy előadásukba” – fűzi hozzá Dóra.

Az érzelem nem vész el, csak átalakul

Nos, ha a kicsik számára a báb egyfajta plusz közvetítő a képzelet világa felé, vajon hogyan viszonyulnak hozzá a kamaszok, akik nagy valószínűséggel egy tárgyat látnak benne? „A tinédzserek (mint sok más tekintetben is ) nagyon érdekes átmenetet képeznek a gyerekkor fogékonysága, és a felnőttkor józansága között. Amiért náluk nagyon működhet a báb, az, hogy a távolítás-azonosulás tengelyen is valahol félúton, lehet, hogy pont az arany középúton járnak” – magyarázza Víg Sára. Ahogy a pszichológus mondja:

egy kamaszban teljesen másfajta gátak működnek, mint egy kisgyerekben. Míg előbbi nem talál még szavakat az érzéseire, utóbbi azon dolgozik, hogy megértse, és kifejezze a benne dolgozó emóciókat.

„A tizenéves sokkal összetettebb, szofisztikáltabb, de teljesen újszerű, és ezért érthetetlen érzésekkel találja szemben magát. Hatásos lehet, ha ezeket egy másik ember (színész) jeleníti meg, viszont ott az empatikus készség közel tartja, kevésbé engedi eltávolítani a megélt érzéseket saját magától. A báb azonban éppen attól, hogy a kamasz számára csak egy tárgy, minden ráruházott érzelmet messzire tart: így távolról pedig biztonságosan szemügyre vehető, elemezhető. Sőt, könnyebben érthetővé, kifejezhetővé válhat” – indokolja a pszichológus, miért érdemes még tizenéves gyerekkel is a Bábszínház felé venni az irányt.

Témák és előadások a Budapest Bászínházban

A már említett Semmi című 14+-os előadás a kamaszlét nehézségeit, és a szülői figyelem jelentőségét firtatja. A 16 +-os kategóriába sorolják A képzelt beteg című Moliere-adaptációt Alföldi Róbert rendezésében. Szintén komoly témát feszeget, játékos, gyermeki módon a Gimesi Dóra Csomótündér című mesekönyvéből készült bábelőadás, amely 6 éves kortól ajánlott, és a válás témáját dolgozza fel. Kisiskolás kortól megtekinthető az Üveghegy-díjas Hétfejű tündér, amely az önismeret, az énkeresés problémáját tárja fel, Lázár Ervin csodálatos meséje alapján. A Bábszínház további előadásai mind megtalálhatóak a budapestbabszinhaz.hu oldalon

Bábszínházak országszerte

A bábozás nemcsak egy színházban kap teret Magyarországon. A pécsi Bóbita Bábszínház, a kecskeméti Ciróka Bábszínház, a zalaegerszegi Griff Bábszínház, az egri Harlekin Bábszínház, a veszprémi Kabóca Bábszínház, a szegedi Kövér Béla Bábszínház, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház, a miskolci Csodamalom Bábszínház, a békéscsabai Napsugár Bábszínház, a győri Vaskakas Bábszínház, a debreceni Vojtina Bábszínház, a gyulai Pitypang Bábszínház, valamint a fővárosi Kolibri Bábszínház, Fabula Bábszínház, illetve Kincses Színház is remek előadásokkal várja a közönséget.

Fotó: itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This