Még mindig nem egyértelmű, mi számít zaklatásnak – Ma van a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja

Szerző: | 2016. 11. 25. | Social&Smart | Olvasási idő: 6 perc

„Szia cica, van gazdád?“ „De mennék veled egy kört!“ „Ez már igen!“ „Ha ilyen seggem lenne, egész nap a kezemen ülnék.“ Nem is tudom elképzelni, hogy valaki nőként ne találkozzon élete során hasonló kéretlen, felettébb szellemesnek és hízelgőnek gondolt megjegyzéssel. Sajnos olyannyira általánossá vált, hogy kezdünk hozzászokni – a sokadik alkalom után már szinte természetesnek tartjuk. Pedig nem az.

catcalling

A nők elleni erőszak palettája széles, gondoljunk csak a családon belül erőszakra, szexuális abúzusra, fizikai és verbális bántalmazásra – ami ellen azért már társadalmi szinten is fel-felemeljük a szavunkat. Ugyanez viszont nem igaz a catcalling jelenségére – holott az ugyanúgy zaklatásnak minősül.

De mi is az a catcalling tualjdonképpen?

A szexuális tartalmú szóbeli megjegyzéseken felül ide tartozik a füttyentés, hangos rácsodálkozás, hosszas bámészkodás, egy testrészre való tekintetfixálás – és az olyan esetek is, amikor ezt a típusú zaklatást csoportosan követik el a nők ellen. A téma még a 2016-os amerikai elnökválasztás kapcsán került a figyelem középpontjába – az azóta megválasztott elnökkel, Donald Trumppal kapcsolatos eseteket felidéző nők történetei felvetik a kérdést: ha egyáltalán kell, akkor mennyit kell eltűrni az ilyen megjegyzésekből?

A catcallingot sokan próbálják legitimnek feltüntetni – miért is ne „bókoljunk“ egy nőnek? Miért is ne dicsérjük meg, ha egyszer szép? Miért is ne fejezzük ki szexuális vágyunkat felé? Nagyon egyszerű a válasz: azért, mert nem kérte – mert ez a molesztáláshoz hasonlóan, ugyanúgy szexuális zaklatásnak minősül, és semmiféleképp sem bókolásnak.

A Hollaback! nemzetközi alapítvány az ilyen típusú utcai zaklatás ellen küzd – a céljuk az, hogy a tevékenységük nyomán egyre többen fel merjék emelni a szavukat a catcalling ellen, és hogy egyáltalán felismerjék azt. Kutatásukban egy fiatal hölgy 10 órán keresztül New York városában sétált, mindezt pedig egy rejtett kamerával rögzítették. Vajon hányan szerették volna „cicájuknak“ a lányt? A videóból kiderül.

Bár tudjuk, hogy Amerika más – egy más kultúra, más értékrend, más vérmérsékletű emberek élnek ott, de azért sajnos hiba lenne azt állítani, hogy a probléma Magyarországon nem létezik, sőt. Legyen szó magyar, vagy amerikai, vagy bármilyen más nációhoz tartozó nőről, tény, hogy egyikük sem fogja ezeket a beszólásokat kedves bóknak vagy gesztusnak venni – hiába van az adott kijelentésnek valóságtartalma, például milyen jól néz ki, milyen csinos.

Fontos ugyanis látni, hogy egy ilyen megjegyzés azért ideális esetben jellemzően egy mélyebb, intimebb kapcsolatban hangzik el. Az pedig, ha elsétálunk egy idegen férfi mellett, önmagában nem jelent kapcsolatot. Valószínűleg ez okozza azt a szorító kellemetlen érzést a gyomrunkban, amit ezek a megjegyzések generálnak: ilyenkor ugyanis valaki a szavaival begyalogol az intim szféránkba, és mindezt ráadásul az akaratunk ellenére teszi.

Mert a catcalling nem ritkán  egy alkalmi szexre való felhívásként is értelemzehtő. A szexuális jellegű ajánlatokra való fogékonyságban pedig erős nemi különbségek mutatkoznak. A férfiak az ilyesfajta felkéréseket pozitívabban fogadhatják, míg a nőknél pontosan az ellenkező reakciót váltja ki.

Mi ezzel a baj?

Dr. Azadeh Aalai amerikai pszichológus így fogalmaz a catcallinggal kapcsolatban: „Nem állítom, hogy a catcallos férfiak aberrált szexuális bűnelkövetők lennének, vagy a későbbiekben valamilyen szexuális bűntettet tervelnének ki. Csupán arra akarok rávilágítani, hogy

az utcai zaklatás egy létező jelenség és igen: mindez a bántalmazás dimenziójában helyezhető el, még ha nem is fizikálisan történik. Valószínűleg sok férfi nem is érti, hogy ezek a megjegyzéseik ténylegesen hozzájárulnak a nők elleni erőszakkultúra fenntartásához és növekedéséhez“.

catcallin2

„Magának kereste a bajt, ha nem nézne ki így, nem kapná ezeket a megjegyzéseket!“ – ismerős? Hasonlók hangozhatnak el a szexuális áldozattá vált nők esetében is, csak kicsit máshogy fejeznénk be a mondatot. Mindez azt sugallhatja, hogy a kihívóbban öltözködő nők (no és vajon ki dönti el, mi a kihívó?) maguk ellen fordítják a sorsot, kiprovokálják az erőszakot. De ne feledkezzünk meg arról, hogy másik oldalról is megy a címkézés: ha ennek kivédéséért kerülik a lengébb öltözetet, akkor könnyen megkaphatják prűd jelzőt is.

Még mindig nem egyértelmű mi számít zaklatásnak

A nők elleni erőszak manapság már nem „elfogadott“, de a határok továbbra is homályosak: még mindig nem egyértelmű, mi számít zaklatásnak. Ezért fontos, és nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy – nemtől függetlenül – figyeljünk oda kommunikációnkra, szavainkra, gesztusainkra, adjuk meg a kellő tiszteletet embertársainknak, és ne hozzuk egymást szándékosan vagy akaratlanul kellemetlen helyzetbe.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Zilahi Tímea
A tudomány és a modern kutatások rajongója. Imádja Pécset, a német nyelvet és kultúrát. Szeret utazni – arra, amerre a lába viszi. Dinamikus, pontos, rendszerető. Életében meghatározó választott sportága, a crossfit.

Pin It on Pinterest

Share This