Emlékezni fogsz erre? – A C’mon, C’mon – Az élet megy tovább című filmet ajánljuk

Gyerekkoromban a nagybátyám néha eljött hozzánk a zöld Simpson motorjával. Zöld, mondom, de az az igazság, hogy ha belegondolok, ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Lehet, hogy kék volt. Vagy piros. A lényeg, hogy engem lenyűgözött a motor, és mialatt a szüleimmel beszélgettek, én kint voltam az utcán, és az álló motoron ültem, azt játszva, hogy épp száguldozok. Egyszer, a frissen leállított motor kipufogócsöve csúnyán megégette a lábamat. Fájt, de nem akartam szólni, mert a menő motor a fájdalomnál is fontosabb volt számomra.

Kényelmesebb lenne meghallgatni? Kattints ide, felolvassuk neked a cikket:

Vajon mire fog emlékezni Jesse, a kisfiú, akinek egy kritikus családi élethelyzetben a szülei helyett a nagybátyja viseli gondját? Mit kap ettől a kalandtól, és mit ad hozzá ő a nagybácsi életéhez? Érti egyáltalán azt, hogy milyen hatással van a felnőttekre?

Érett, átgondolt, bátor, érzelmes, valódi film a C’mon, C’mon – Az élet megy tovább – amit a Cinego kínálatából ajánlunk nektek ebben a hónapban.

Ha ember lenne, azt mondanám, olyan ez a film, mint egy ideális, mégis hús-vér felnőtt: lát, és látni enged, meri megmutatni az érzékenységet, a sebezhetőséget, a tökéletlenséget, mégis él, és igent mond akkor is, amikor a legnehezebb.

Johnny (Joaquin Phoenix) és Jesse (Woody Norman) kapcsolatán keresztül az élet legesszenciálisabb kérdéseit teszi fel nekünk ez a film. Jesse szüleinek nem könnyű, Viv, az édesanya egyszerre próbál jó anya lenni, és közben támogatni Jesse édesapját, aki végre rászánta magát a pszichiátriai kezelésre, amelyre szüksége volt. Ez viszont olyan helyzetbe kényszeríti, hogy fiát a testvérére kell bíznia. A fiú és nagybátyja kezdetben esetlenül keresik a kapcsolatot egymással, de szépen lassan kialakul a kötődés, ami mindkettejük életében fontos szerepet kap.

Az emlékekről

Központi kérdése a filmnek, hogy mi az, amire emlékszünk abból, ami velünk történik. Mire emlékszünk például felnőttként abból, ami kilencévesen történt velünk? Legfeljebb egy-egy lábégetős Simpson-kaland marad meg. Pedig én is biztos vagyok benne, hogy a nagybátyámmal beszélgettünk is, mégsem tudom, hogy vajon miről, és hogy az mit is jelenthetett számomra akkor.

A C’mon, C’mon bravúros és igen érzelmes eleme, hogy Johnny rádiós riporterként dolgozik, ahol gyerekeket interjúvol meg arról, hogy milyennek látják a jövőt – és ezzel együtt az is kiderül, mit gondolnak a világról most. Lenyűgöző hallani a sok okos gyereket, de közben az is eszünkbe jut, hogy vajon mi hogyan gondolkodtunk akkor, amikor ennyi idősek voltunk. És hogyan gondolkodunk most a gyerekekről? Talán az jut eszünkbe, hogy mennyivel okosabbak, mint mi voltunk? Vagy éppen ellenkezőleg, az, hogy “majd megtudják, ha felnőnek”? A válasz mindegy, ezek a monológok így is úgy is arra késztetnek bennünket, hogy szembenézzünk saját gyerekkorunkkal, és így a múltunkkal is.

Az élet megy tovább. Ez az alcím tökéletesen passzol a film hangulatához. Mert bármilyen nehézség is történjen a főhősökkel, a nap másnap ugyanúgy felkel.

Nem lehet meg nem történtté tenni azt, amit kimondtunk vagy megtettünk, és mindez belénk épül, ránk rakódik, mint egy soha többé el nem távolítható réteg. Ez nem jó vagy rossz. Hanem igaz.

Az események megtörténnek. És egyetlen dolog van, amit tehetünk, hogy igyekszünk a tőlünk telhető legjobban csinálni, hogy aztán arra emlékezzünk, ami igazán fontos.

A nevelésről

De hogyan kell, hogyan lehet jól nevelni egy gyereket? Elképesztően izgalmas, és húsbavágóan őszinte válaszokat ad ez a film erre a kérdésre. És amit a leginkább mond az az, hogy sehogy. Mert Viv, Jesse édesanyja hiába rendkívül edukált pszichológiailag, hiába használ csodálatos eszközöket ahhoz, hogy Jesse-t megtanítsa az érzelemszabályozásra vagy arra, hogy a felnőttek is hibáznak olykor. Akkor is megtörténik az, hogy hetekre a bátyjára hagyja a fiát, mert még mindig ez a legjobb választás. Hiába beszél a fiúval minden nap, ő akkor is eljut oda, hogy dühös legyen az anyjára a helyzet miatt. De mégis, mi mit tennénk ebben a helyzetben? Mi a jó megoldás?

Johnny, a nagybácsi is embertpróbáló helyzetbe kerül, amikor a semmiből gyakorlatilag lesz egy fia, akit nevelnie kell. Rengeteg kérdés felmerül benne. Szabad-e például kiabálni a gyerekkel? És ha megtörténik, akkor ő rossz ember? Előfordulhat-e, hogy elveszti a gyereket szem elől a tömegben? És ha igen, akkor hogyan kell ezt a helyzetet jól kezelni? Mit kell válaszolni a kíméletlenül őszinte gyerekkérdésekre? Mi az, amit még elbír egy kilencéves, és mi az, amiről már nem beszélünk vele, és hordozzuk inkább magunkban?

Johnny és Viv telefonbeszélgetései Jesse-ről felérnek egy szülői vallomással. Nem lehet tökéletesen csinálni, az ember el fog szúrni dolgokat, mert ember. És ami megtörtént, az megtörtént, lemosni magunkról nem lehet. De jó helyre beépíteni igen.

A kapcsolatról

A jó helyre beépítés alappillére a kapcsolat. A képkockákon a szemünk előtt születik meg Johnny és Jesse között a kötődés, ami mindkettejük számára életreszólóan fontos lesz. Finom kis részletek rejtik csak a közeledést, pici gesztusok, fontos döntések. Idő és bátorság. Észrevétlen, mégis esszenciális: tartozni valakihez. 

És hogy hogyan lehet tartozni valakihez? Leginkább a valósággal.

Belenézni a másik szemébe, és azt mondani, elszúrtam, nem ezt akartam, tökéletlen vagyok. Például – ahogy a filmben megtörténik – a gyerek szeme előtt keresni rá az interneten, hogy hogyan kell egy gyerektől bocsánatot kérni. És aztán bocsánatot kérni tőle. Hogy tudja, törekszünk és fontos nekünk.

Ez persze nemcsak a gyerekekre igaz, hanem minden kapcsolatra. Apró lépésenként épülnek, apró gesztusokkal, döntésekkel érjük el, hogy megszilárduljanak vagy ha már csorbát szenvedtek, újraépüljenek. Legyen az a testvérünk, az anyánk, az unokaöcsénk vagy barátunk, a kötődés folyamatban alakul, és soha nem állandó. Az élet ugyanis megy. Talán nem is tovább, hanem csak úgy megy. És ha van egy-két minket melegséggel eltöltő emlékünk – mondjuk egy motorról és egy sebről a lábunkon -, akkor már nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

A C’mon, C’mon – Az élet megy tovább című film elérhető a Cinego kínálatában erre a linkre kattintva.