„Ők elsősorban gyerekek. Nem beteg gyerekek, hanem gyerekek” – A CosHelp alapítójával, Honfi Júliával beszélgettünk

A jelenlétnek, az odafordulásnak, a nevetésnek és a pozitív élményeknek hatalmas erejük van, és ezt a meggyőződésemet tovább erősíti Honfi Júliával, a CosHelp alapítójával folytatott beszélgetésünk. Juli és a jelmezesek, vagyis a CosHelperek évek óta járnak kórházlátogatásokra olyan gyermekekhez, akik a mindennapjaikat a betegség leküzdésével töltik. Hófehérke, Darth Vader, Elza, vagy éppen Pókember megjelenése a kórtermekben, kórházi játszószobákban mindig nagy hatást vált ki. Juli úgy véli, hogy fantasztikus érzés olyan dologgal jót tenni, ami önmagunknak is örömet okoz. Megtudhatjuk, hogy válik a hobbi hivatássá és hogyan adnak a jelmezesek jelenlétükkel akár egy életre szóló élményt a betegséggel küzdő gyermekeknek.

Fotó: Farkas Anita

Hogyan fogalmazódott meg a CosHelp koncepciója?

A történet az egyetemi éveim lezárásához és a munkába állásomhoz vezethető vissza. A felnőtt világba való belépés számomra azt is jelentette, hogy a „polgári hivatásom” mellett szeretnék önkéntesként is értéket teremteni, adni. Így csatlakoztam a Mosolygó Kórház tevékenységéhez és szombatonként a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben, majd a Szent László Kórházban vettem részt a szombati látogatásokon és programokon. Pár év múlva pedig már az alapítvány berkein kívül önkénteskedtem a Szent László Kórházban. Ezek között a keretek között jött létre az első jelmezes látogatás is.

Barni a 18. szülinapját ünnepelte kórházban, és szerettük volna különlegessé tenni ezt a napot valami olyannal, ami szuper élményt ad számára. Tudtam, hogy nagy Star Wars rajongó, így megkerestem az 501-es Légió Magyarországi Helyőrségét és elhívtam őket, hogy látogassák meg Barnit a kórházban.

A körülmények közbeszóltak, így végül Darth Vader, Obi-Wan Kenobi és két rohamosztagos nem a kórházban, hanem az otthonában látogatta meg Barnit. Ez a látogatás olyan jól sikerült, hogy szerettük volna, ha ebben az élményben a kórházban lévő gyerekek is részesülhetnének, így pár hónap múlva megvalósítottuk az első kórházlátogatást is. Ez még nem CosHelp volt, itt még nem tudtuk, hogy mivé növi ki magát ez az egész.

Ezek szerint ez a látogatás téged is megihletett…

Igen, így volt, bár ekkor még egyáltalán nem körvonalazódott tisztán ez a gondolat. Csak azt láttam, hogy jól működik a jelmezesek jelenléte a gyermekosztályon: a gyerekek, a szülők és a kórházi dolgozók nagyon örültek nekünk, és a jelmezesek is jól érezték magukat. Ez után az élmény után szükségem volt három évre, hogy kialakuljon a koncepció. Összeszedtem a bátorságomat és 2016 májusában megfogalmaztam magam és a külvilág számára is, hogy szeretném rendszeresíteni és jobban megszervezni a jelmezes látogatásokat. Ekkor született meg a CosHelp név is, és két hónap múlva létre is jött az első igazi CosHelp látogatás. A név a „costum/cosplay”, azaz jelmez és a „help”, vagyis segítség szavakból áll össze, ami leírja, hogyan segítünk mi: szívvel, jelmezzel.

Jelmezekben látogatjátok a gyermekeket. Kik azok a szereplők, hősök, akik élményt szereznek a kis betegeknek?

Elsőként kell megemlítenem a Star Wars szereplőit, egészen pontosan az 501-es Légió Magyarországi Helyőrség és a Lázadó Légió tagjait. Ők azok, akik már a legelső látogatásokkor is ott voltak.

A sötét oldal ugyanúgy jár látogatni, mint a jedik: Darth Vader, a rohamosztagosok, Obi-Wan Kenobi, hogy csak néhányat említsek. A Gyűrűk Ura Cosplay Club tagjai is szinte a kezdetektől mellénk álltak. A Team Marvel tagjai, így Amerika Kapitány, Pókember vagy akár Fekete Macska is rendszeres látogatója a kórházaknak, de természetesen a DC jelmezes hősei is megjelennek nálunk: Superman, Mera az Aquamanből, Batwoman vagy akár Supergirl.

A ma népszerű szuperhősök mellett a klasszikus mesehősök is helyet kapnak: Hófehérke, Hamupikőke, Belle a Szépség és a Szörnyetegből, Elza a Jégvarázsból, vagy akár a Toy Story ikonikus párosa, Jessie és Woody. A CosHelp egyik alapja a sokszínűség, fontos hogy egy-egy látogatás során minden gyerek találjon magának olyan karaktert, akit szeret.

Hogyan képzeljünk el egy látogatást? Mi történik a találkozások alkalmával?

Első alkalommal nem mindig egyértelmű a kórházban dolgozók számára, hogy mi fog történni, sokan előadásra számítanak, de amikor ott vagyunk, már gyorsan körvonalazódik a szituáció.

A látogatások során tulajdonképpen mi kapcsolódunk be a gyerekek kórházi mindennapjaiba, mi alkalmazkodunk hozzájuk, azt csináljuk, amit ők szeretnének, természetesen az egészségügyi személyzettel előre egyeztetett módon, az általuk adott kereteket, szabályokat betartva.

Beszélgetünk, viccelődünk, játszunk a gyerekekkel. Minden egyes gyerekhez úgy megyünk oda, hogy azért vagyunk ott, hogy őt látogassuk meg: megkérdezzük tőle, hogy van, ki ő, mit szeret csinálni. Előfordult, hogy egy látogatás másfél órás plüsscsatába torkollott, de volt, ahol csocsóztunk, fénykarddal csatáztunk, bármit, amit a kórházi körülmények megengedtek.

A CosHelp nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik: oda nem illő jelenség vagyunk a kórházakban. Amikor meglátsz valakit jelmezben, nem tudsz nem mosolyogni. Ez a kontraszt a kórházi környezetben még nagyobb, így nagyon gyorsan megtörik a jég a gyerekek és a felnőttek részéről is.

Fotó: Farkas Anita

Milyen attitűddel vagytok jelen a kórházi látogatásokon?

Nagyon fontos az, hogy tudjuk a helyünket és ismerjük a határainkat ebben a helyzetben. Mi nem azért vagyunk, hogy a gyerekeket meggyógyítsuk, erre nem vagyunk képesek, és nem is a mi dolgunk.

Amit mi tenni tudunk az az, hogy olyan élményt nyújtunk a gyerekeknek, ami erőt ad, és aztán ezt az élményt továbbadhatják, elmesélhetik az otthon maradt tesónak és barátoknak. A mi feladatunk az, hogy velünk a gyerekek megélhessék a kórházban azt, hogy ők elsősorban gyerekek.

Nem beteg gyerekek, hanem gyerekek.

Hófehérke vagy éppen a rohamosztagosok megjelenése hatalmas élmény lehet a fiataloknak. Hogy látod, miképp tudja segíteni a jelenlétetek a betegséggel való mindennapos küzdelmüket?

A velünk való találkozásokkor a gyerekek – és persze a szülők és a kórházi dolgozók is – jókedvűek lesznek, aktívabbak, együttműködőbbek.

A jókedv, a mosoly, a nevetés gyógyít, kutatások is bizonyítják ezek immunerősítő hatását.

Sokszor előfordul az is, hogy egy olyan kórteremben, ahol több kis beteg fekszik, annak hatására kezdenek el kapcsolódni egymáshoz a gyerekek, hogy mi ott vagyunk. Az élmény által könnyebb áthidalni a távolságot, elkezdenek egymással is beszélni, és amikor mi eljövünk, ez a kapocs megmarad, hiszen van egy közös élményük, ami elindítja őket egymás felé. Baráti hangulatban, a szobatársakkal kapcsolódva és nem idegenként tekintve egymásra, sokkal könnyebb a kórházi lét. Emellett azt tapasztaljuk, hogy a szülőknek is szükségük van az olyan élményekre, amik, ha csak pár percre is, de feledtetik velük a körülményeket, félelmeiket, fájdalmaikat.