És most meg kell írni az első cikket…

Amikor először beszéltünk Julcsival arról, hogy el kellene indítani ezt az oldalt, egy fehérre meszelt tárgyalóban ültünk. Tanácstalanul és kiégve, fáradtan. Projektektől és határidőktől hemzsegő naptárral a kezünkben, „nemszeretem” feladatokkal a vállunkon.

Szó szót követett, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy A TERV-et szövögetjük. Julcsi szeme csillogott, én pedig tudtam, hogy ezt most meg fogjuk csinálni, hogy ennek most sikerülnie kell.

Másodszor a Zsebkávézóban találkozunk. Összeállítottunk egy táblázatot, ami első ránézésre semmivel sem volt szebb, mint bármelyik unalmas Excel munkalap, de mi majdnem sírtunk a gyönyörűségtől: A TERV nemcsak készen állt, de le is írtuk!

Következő alkalommal egy Flórián téri étteremben ültünk össze. Aztán a Mammut melletti Starbucksban. Hurcoltuk a kis mobil irodánkat keresztbe-kasul a városon: egyeztettünk, tervezgettünk, ötleteltünk. Álmodoztunk. Arról álmodoztunk, hogy elindul ez az oldal. Fogytak a kávék (meg a kávézók, ahonnan még nem dobtak ki minket záráskor) és Julcsi szeme egyre fényesebben csillogott, én pedig egyre biztosabb voltam a dolgunkban – jobban mondva, biztos voltam benne, hogy nekünk ez A dolgunk.

Aztán a táblázatokból szép lassan projektkezelő szoftver, a dokumentumokból honlapterv, a füzetbe skiccelt rajzból logó, A TERV-ből pedig (virtuális) valóság lett, aminek neve is van. Úgy hívják, hogy Pszichoforyou.hu.

És most meg kell írni az első cikket… De nem akárhogy! Úgy kell megírni, hogy közben mindketten tudjuk: ez most nem egy cikk vagy egy projekt. Ez most A cikk és ez most Az A projekt. A miénk. A dolog, amiben az első pillanattól fogva feltétel nélkül hittünk és hiszünk most is. Az oldal, amelyen hónapok óta dolgozunk. Éjszakába nyúlóan, időt, energiát nem sajnálva.

Mert hisszük, hogy szükség van rá. Mert ilyen még nincs. Vagy ha van, akkor az nem olyan. Ez más! Ez a miénk, és ettől a pillanattól fogva a Tiétek is. Online pszichológiai magazin. Fogalmunk sincs, meddig jutunk és mi lesz belőle. Ki mit szól majd hozzá. Szeretitek majd vagy csak nekünk marad kedves? Izgulunk, persze hogy izgulunk! Tele vagyunk gyötrő kétségekkel. Kritizálnak majd? Esetleg kinevetnek minket? Bírjuk majd egyáltalán?

Pont, mint egy nagy út előtt. Vagy, amikor először megy terápiára az ember… Amikor a lábakat nem is az izmok mozgatják, hanem valami nagyon-nagyon mélyről jövő erő. A bizonyosság, ami erősebb a visszafelé taszigáló félelmeknél. Így megyünk mi is most előre. Lépésről lépésre. De bátran! Csillogó szemmel és megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal.

Titokban azt reméljünk, egyre többen csatlakoztok hozzánk ezen az úton. Bízunk benne, hogy az itt megjelenő írások Nektek is segítenek elindulni a saját utatokon, vagy legalább útravalóként szolgálnak majd. Legyen szó az önismeret útjáról, egy hatékony módszerről, vagy éppen egy programról, amit ajánlunk Nektek.

Bárhogy is alakuljon, egy dolgot biztosan tudunk. Minden egyes itt megjelenő írással adni szeretnénk. Hitet, erőt, bátorságot, humort, lehetőséget, tudást. És persze minél több információt arról, hogy hol találjátok ezeket. Szerintünk – és saját tapasztalataink szerint is – ebben sokat tud segíteni a pszichológia. Mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezt megmutassuk.

Szívvel. Lélekkel.
Nektek.