Vannak fogalmak, amelyek gyakran felbukkannak a hétköznapokban, de sokszor meg sem fogalmazzuk magunknak, mit is jelentenek valójában. Az energiavámpír egy tipikusan ilyen kifejezés: megfoghatatlan, titokzatos valami. Nem tudjuk, inkább csak érezzük, hogy nem tesz jót; felismerni pedig nem könnyű. Pedig a misztikus elnevezés ellenére energiavámpírok igenis léteznek…
(Rögtön a cikk elején fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az energiavámpír inkább egy hétköznapi kifejezés, amit általában különböző pszichopatológiák, pszichés problémák jellegzetességeinek leírására használ a köznyelv. Az alább ismertetett „tünetek” elég sok betegséghez és/vagy mentális zavarhoz kapcsolhatók, de önmagában semmi esetre sem tekinthetünk az energiavámpírságra tudományos szempontból érvényes definícióként. Ugyanakkor, mivel személy szerint mi is gyakran találkozunk ezzel a tudományos szempontból meghatározhatatlan jelenséggel, fontosnak tartjuk, hogy foglalkozzunk a témával – a szerk.)
Érezted már úgy, hogy kimerült, ideges, stresszes, vagy aggodalmaskodó lettél? Esetleg fenyegetve, elnyomva érezted magad egy „kedves” ismerőssel folytatott beszélgetés közben – ami után ráadásul elöntöttek a negatív gondolatok, elhatalmasodtak benned a rossz érzések, bűntudatod lett? Nem biztos, hogy a hiba benned van… Valószínűbb, hogy egy energiavámpírral találkoztál. De mitől lesz valaki energiavámpír? Miért veszélyesek, és honnan lehet őket felismerni?
Legendás lények és megfigyelésük
A következőkben megkíséreljük párhuzamba állítani a „klasszikus vámpírokra” jellemző tulajdonságokat az energiánkra utazó és köztünk élő „társaik” működési sajátosságaival: elöljáróban annyit elárulhatunk, az elnevezés nem véletlen.
1. Jellegzetes kinézet és megjelenés.
A filmekben, vagy egyéb alkotásokban a vámpírokat gyakran ábrázolják csinos, elegáns, csábító, akár kirívó jelenségként. Ezek a tulajdonságok az energiavámpírokra is igazak lehetnek, amelynek hátterében a rájuk gyakran jellemző nárcisztikus személyiségjegyek, és perfekcionizmus állhat.
2. Se nem élők, se nem holtak. Mások vérének kiszívásával tartják fenn magukat.
Ezt ugye mindenki tudja a vámpírokról – ez a rájuk leginkább jellemző tulajdonság. Nem véletlen, hogy a párhuzam ebben az esetben a legerőteljesebb. Az energiavámpírok sem a saját életüket élik, inkább belemásznak a másokéba. Erre számos eszközt használnak; hogy csak néhányat említsünk közülük:
- kritizálás,
- folyamatos vitatkozás,
- panaszkodás,
- áldozatszerep,
- manipuláció,
- gyenge pontjaid kihasználása,
- bűntudatkeltés.
A cél mindig az, hogy föléd kerekedjen, és ezáltal erősnek érezze magát. A működés dinamikája a hiányban ragadható meg: a bennük lévő deficitet próbálják meg ilyen formában, azaz mások kárára ellensúlyozni.
3. Nem olyan könnyű őket felismerni
Sokszor a filmekben sem veszik észre az érintettek, hogy vámpírokkal kerültek interakcióba, és az energiavámpírokkal sincs ez másképp. Előfordulhat, hogy mi is csak a levertséget azonosítjuk, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy kiégett, fásult és erőtlen „szörnyet teremtettünk” magunkból is.
Ha rendszeresen bonyolódunk ilyen emberekkel kapcsolatba, akkor könnyen előfordulhat, hogy másoktól kezdjük el visszapótolni az elvesztegetett energiákat. A másik vérét elszívó, és ezáltal őt is megfertőző vámpírharapás szimbóluma az energiára utazó emberek esetében is megjelenik: akivel kapcsolatba kerülnek, az szép lassan és észrevétlenül energiavámpírrá változik.
4. Az igazi vámpírok csak meghívással léphetnek be az otthonunkba. Vagyis: szükséges az engedélyünk a kapcsolathoz.
Alacsony önbecsülésű, megfelelni vágyó, kiszolgáltatottságra hajlamos, másokért élő, gyakran alárendelődő személyek gyakran válnak energiavámpírok áldozatává. Ők azok, akik eleve szétszórják, elfecsérlik energiájukat. Az éhes vámpírokhoz hasonlóan az energiavámpírok is gyorsan „szagot fognak”, és ugranak az ilyen emberekre – akik bizony előszeretettel be is engedik őket az otthonukba.
6. Látszólag nem öregszenek.
Az energiavámpírok érzelmileg éretlenek. Azt gondolják, hogy a világ körülöttük forog. Szinte képtelenek a dolgokat a sajátjuktól eltérő perspektívából nézni, ezért lehet az is, hogy a tanácsokat elengedik a fülük mellett.
Nem szeretnek változni. Mintha az egész világ azért létezne, hogy őket szolgálja, és nekik ezért semmit nem kell tenni.
Ez a leginkább gyermekkorra jellemző működés gyakran visszaköszön az energiavámpírokra jellemző viselkedésében, amit − úgy tűnik − a társadalmi tendenciák is támogatnak.
Feszület és fokhagyma helyett
Ha azok közé tartozol, akik alapból vonzzák az energiára utazókat, akkor különösen fontos, hogy résen légy, azaz felismerd, ha valaki a te testi és lelki erődet akarja használni. Az „ellenszer” lényegét a napfény szimbolikával lehet a leginkább megragadni: a fény a tudás, megismerés, felvilágosodás szimbóluma. Ha a tudatos vagy, nyitott saját magadra, akkor messze elkerülnek az ilyen emberek.
Soha nem érdemes velük hadakozni, vitatkozni, igazolni őket, mert akkor belemegyünk a játszmájukba, tápláljuk a működésüket, miközben mi magunk lemerülünk. Ennek kivédése három szóban ragadható meg: önismeret, tudatosság, feloldás.
Arról, hogy miként tudod távol tartani az energiavámpírokat, ebben a videóban bővebben is hallhatsz:
A kiegyensúlyozott testi és mentális teljesítőképesség tehát az energiavámpírok elleni küzdelem egyik leghatékonyabb ellenszere. A védelmet esetükben feszület helyett a lelki egyensúly biztosítja, így törekedni kell annak fenntartására, amihez szerencsére egyre több eszköz és módszer áll rendelkezésre.
Az energiavámpírok pszichológiája
Egy nagyon fontos különbség a „klasszikus” vámpírok és a más emberek energiájára vadászó emberek között, hogy utóbbiak viselkedése (vagyis az, hogy más emberek lelki és fizikális erejét használják a sajátjuk helyett) valamilyen lelki eredetű hiánnyal magyarázható. Ennek következménye a kihasználó, kompenzáló működés, amely zsigerből jön, önkéntelen, a tudattalan bábjátéka.
Agyunk evolúciósan arra lett programozva, hogy megnyugvást és biztonságot találjunk – régen a nagyobb hordákban, ma az emberi kapcsolatokban. Ezért is lehet, hogy inkább kiszolgáljuk az energiavámpír igényeit: mert félünk az izolációtól, egyedülléttől. Amikor így teszünk, vagyis fenntartjuk a számunkra bizonyos szempontból jelentős kapcsolatot, oxitocin szabadul fel szervezetünkben, amely fokozza a bizalmat és csökkenti a félelemérzetet.
Amennyiben megpróbálunk ellenállni, úgy a stressz-hormonként is emlegetett kortizol termelődik. Agyunk tehát ösztönösen a kellemesebb eredmény felé húz, amelyben a kapcsolat is megmarad, és biztonságban érezzük magunkat. Pontosan az evolúciós beágyazottság miatt nehéz legyőzni ezt a huzalozott működést, de nem lehetetlen.
Így tartsd távol magadtól az energiavámpírokat!
- Légy éber és figyelj magadra! Vedd észre, hogy mi történik benned és körülötted!
- Ha nem muszáj, akkor ne töltsd az időd egy energiavámpír társaságában. Emlékeztesd magad, hogy egy adott helyzetből jogod van bármikor kilépni, vagy egyáltalán bele se menni. Persze, adódhatnak olyan helyzetek (például közös munkahely), amelyekben rá vagy kényszerítve arra, hogy egy energiavámpír társaságában legyél – ilyenkor érdemes minimálisra korlátozni az interakció hosszát, rövidre zárni a beszélgetést, és nem belemenni például a panaszkodásba, vagy mások kritizálásába.
- Neked hol a határ? Mennyire folysz bele mások életébe vagy engeded, hogy mások belefolyjanak a tiédbe? Figyelj a határaidra és arra, hogy kit engedsz azokon belülre!
- Tegyél önmagadért, tanulj meg töltekezni! Mindegy, mi az a tevékenység, amelyből feltölt: mozgás, naplóírás, vagy akár festegetés. A lényeg, hogy találd meg, és használd egészséggel!
Forrás: Youtube, A Pszichológus Pasi, Psychcentral, Psychology Today,
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.