Enni vagy nem enni? Ez itt a kérdés! – A válogatósság problémája és megoldásai kisgyermekkorban

Szerző: | 2020. 08. 15. |

Nem kérem! Nem szeretem! Utálom! Nem vagyok éhes! – pár mondat, amely bizonyára a legtöbb kisgyerekes szülő számára ismerős. Akad, akinek ritkán, vagy csak időszakokra nehezítik meg az életét étkezéssel kapcsolatos problémák, más igazán válogatós gyerekkel él egy fedél alatt és komolyabb munkát jelent számára táplálni, vagy ízeket megismertetni a kicsivel. A nem evés számos más gond tünete is lehet, ritkán áll a háttérben biológiai ok. Bojti Andrea gyermekpszichológus segítségével utánajártunk, miképpen ismerhető fel, ha tényleg nagy a baj. Ambrus Éva, hazánk legnagyobb hozzátáplálási márkájának, a ManóMenünek megálmodója pedig arról mesél, milyen szempontokat figyelembe véve alkotta meg receptjeit válogatós gyerekek számára.

Kép: itt.

A hazai gyakorlatban (és a WHO ajánlása alapján egyaránt) a hozzátáplálás féléves kortól jelenik meg a csecsemő étkezésében, de ez a határ nem szigorú: akad, aki később kezd érdeklődést mutatni a pépes, a szilárd táplálék, a változatosabb ízek, vagy az önálóbb étkezés iránt. „A hozzátáplálás természetes velejárója, hogy a kicsi elutasít bizonyos ételeket. Sohasem szabad erőltetni az evést, akkor sem, ha a táblázat, a szomszéd vagy az internet szerint már adott dolgot enni „kellene”. Kóstoltatni szabad, az érdeklődés pedig előbb-utóbb felébred” – kezdi Bojti Andrea gyermekpszichológus. Hozzáteszi: ha észérvekkel ezt könnyű is elfogadni, előfordulhat, hogy az anyukában kétségeket ébreszt az elutasítás, hiszen a táplálás alapösztön.

„Ugyanúgy, ahogy a szoptatás esetleges nehézségei is kudarcélményt jelenthetnek az édesanyának, az is kétségeket szülhet benne, ha elutasítják a főztjét. Azonban ha a szülő túlságosan magára veszi a finnyáskodást és túlzóan nagy ügyet csinál az evésből a saját sérelmei miatt, könnyen játszmává alakíthatja a nem evést. Ebből pedig nehéz kiutat találni”

– figyelmeztet a szakember. A válogatósság, mint életkori sajátosság másféléves kor körül jelenik meg, amikor a totyogó komolyabban elindul felfedezni a világot, és az evolúciós kódoltság (a mérgezőtől való védelem) okán sem eszi meg könnyen az ismeretlent, a furcsát, az újat.

Ahogy Bojti Andrea mondja: az óvódás kor előtti időkben egyébként is a viselkedésre jellemző a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás, amely nemcsak a kedvenc alvóka vagy takaró, hanem az ételek irányában is kifejeződik. Ebben az esetben görcsölni nem kell, de jó, ha egy-egy étkezésre tudunk 2-3 alternatívát ajánlani, amiből az öntudatos pici maga választhat.

Amikor a válogatás csupán tünet

Ha a szülő úgy látja, valóban túl keveset eszik a gyermeke, a szakemberek által javasolt első lépés általában a naplózás. Felírni, hogy mit és mennyit fogyaszt egy-egy nap, héten a kicsi. „A mai világban ritka a fiziológiai éhezés. Előfordul, hogy biológiai ok húzódik a háttérben, például vashiány, de ez a ritkább.

A naplózások során általában kiderül, hogy a gyerek valójában eszik. Sokszor rossz szokások állnak a finnyásság mögött: például a délelőtt elfogyasztott két deciliter gyümölcslé, amely egy kicsi gyerek kalóriaszükségletének elég nagy részét fedezi” – osztja meg tapasztalatait a pszichológus.

Emellett gyakran előfordul, hogy az evés megtagadása lelki gondok tünete. „A családban megjelenő változások, feszültségek, − amelyeket egyébként ki sem kell mondani, a gyermek úgyis érzi, − a leggyakoribb okai az ékezéssel kapcsolatos nehézségeknek.

Sokszor az óvónők találkoznak a jelenséggel, hogy a kicsi az oviban nem eszik: itt is általában a beilleszkedés, az elválás, a beszoktatás problémái állnak a háttérben. Ebben az esetben első körben óvoda pszichológust érdemes keresni, nem pedig az étrenddel kapcsolatos változásokra fókuszálni” – hangsúlyozza Bojti Andrea.

A minél előbb igénybe vett szaksegítség azért is fontos, mert a kamaszkorban megjelenő evészavarok, mint az anorexia vagy a bulimia, hátterében is állhatnak gyerekkori étkezési problémák, illetve a múltból cipelt, meg nem oldott családi feszültségek.

Tanácsok és receptek egy kötetben

 Ambrus Éva, hozzátáplálási szakember, a ManóMenü megalkotója, a már említett alapvető szülői ösztön mellett a mai világban jelen lévő túl sok ingert nevezi meg az evéssel kapcsolatos nehézségek egyik okozójaként.

„Összességében a legnagyobb problémát abban látom, hogy a működő ösztöneinket elnyomja a rengeteg impulzus: a szüleink, rokonaink kommentjei, a neten olvasható sok-sok ellentmondásos információ, a játszótéren kapott kéretlen tanácsok. Ha ezektől függetleníteni tudjuk magunkat, és gyermekünkre, illetve az ő jelzéseire figyelünk, akkor sokkal könnyebb dolgunk lesz”

– mondja Éva. Ők a ManóMenü keretein belül először a hozzátáplálásban segítik eligazodni a hozzájuk kapcsolódó 50 ezres szülői, nagyszülői gárdát. Mivel azonban szinte mindenkinél megjelent/megjelenik a válogatósság kérdésköre, Éva elhatározta: második kötetét ebben a témában írja.

„Rengeteg szakirodalmat olvastam és hamar rájöttem: sokféle szakember tudása, támogatása szükséges a segítségnyújtáshoz. Ezért gyermekorvostól, pszichológustól, táplálkozással foglalkozó szakembertől, gyógypedagógustól, mozgásfejlődésben jártas szakértőtől mind tájékozódtam, anyagot gyűjtöttem, majd meg is mutattam nekik a kapcsolódó írásokat.” Ahogy mondja: a válogatósság mögött rengeteg ok húzódhat meg, a receptek kapcsán is ezekből próbált kiindulni. Mi számíthat például egy szenzoros kisgyereknek, mi a fontos annak, aki az életkorából adódóan finnyás?

„Vannak hagyományos receptek picit újragondolva, és sok olyan étel belekerült a könyvbe, amely próbálkozásra ösztönzi majd a szülőket” – mondja Éva, aki még a színvilágot tekintve is igyekezett a kicsiket vonzó, látványos ételeket megálmodni. Sok szülőnek pedig talán különösen nagy örömet okoz, hogy zöldség és gyümölcs szinte minden receptben megjelenik, szándékosan amiatt, mert ezek azok az alapanyagok amelyeket először elutasítanak a gyerekek.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This