A Hópárduc Alapítványt Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda és barátai hozták létre 2014-ben azzal a céllal, hogy méltó folytatása legyen annak az előretekintő, természet- és életszerető szemléletnek, melyet Zsolt képviselt. Az alapítvány által kidolgozott és szervezett terápiás falmászásra azokat a kisgyermekeket várják, akik a mozgás és játék örömét a falon kapaszkodva szeretnék megélni úgy, hogy közben kognitív fejlesztésben is részesülnek.

Sterczer Hilda

Hópárduc gyermekei

„Zsolt sokak számára az elhivatottság, a maximalizmus, az életigenlés és a talpra állás példaképe volt és az ma is. Halála után sokáig keresgéltem azt, hogyan tudnám továbbvinni a férjem szellemiségét egy olyan projektben, amiben nemcsak ő, hanem én is, tehát mindketten jelen vagyunk.

Fal- és sziklamászóként, valamint tanítóként hamar megszületett bennem a közös, szinte harmadik gyermekünkként dédelgetett tervünk: egy olyan mozgásforma és az ezt támogató alapítvány létrehozása, amellyel ugyanazt a nyitott szemléletet, elfogadást, odafigyelést, és életszeretetet adhatjuk át a gyermekeknek, amit Zsolt képviselt.

A projekt indításában más személyes élmények is közrejátszottak: miután lányunk, Gerda ADHD-s tüneteket mutatott, egyre jobban beleástam magam a falmászásban rejlő gyógypedagógiai lehetőségekbe. Külföldön 2000 óta a falmászás révén komoly eredményeket érnek el a mozgásrehabilitációban, bő tíz éve pedig kognitív fejlesztésre is használják ezt a sportot. Az én gyermekkori ügyetlenségemet is a mászás korrigálta” – mesél a kezdetekről Sterczer Hilda, Erőss Zsolt özvegye.

Több, mint mászóedzés

A Hópárduc Alapítvány Erőss Zsolt becenevét és címét kapta, amit az egykori Szovjetunió öt 7000 méternél magasabb csúcsának megmászásáért – Magyarországon máig egyedüliként ­– visel. Célja, hogy a terápiás falmászáson keresztül segítse a mozgásukban vagy az idegrendszeri érésben lemaradt, tanulási vagy viselkedési zavarral küzdő gyermekeket.

„A falmászás önmagában rendkívül komplex sportág. Egyszerre hat a fizikumra (megfelelő erő, hajlékonyság, állóképesség, egyensúly kialakulása), a pszichés területre (tériszony leküzdése, saját határaink megismerése és leküzdése), illetve a folyamatos figyelem fenntartásával és problémamegoldó gondolkodás végzésével a kognitív képességekre is.

Mi, a fejlesztő falmászás keretein belül ezt a fajta komplexitást tudatosan kihasználjuk, illetve ehhez még hozzá is teszünk a gyermekek szükségleteihez igazodva, így tervszerű fejlesztést valósítunk meg, szakemberek (fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, mozgásterapeuta) által” – mondja Herczeg Anikó gyógypedagógus, konduktor, az alapítvány munkatársa.

Hogyan hat a fejlesztő falmászás?

„Foglalkozásainkon kiemelt szerepet kap a mozgás, a figyelemkoncentráció és az önszabályozás képességének fejlesztése. Sikeres falmászáshoz a kisgyermekeknek muszáj elkülönítetten használniuk mind a négy végtagjukat: rövid időn belül mást kell csinálniuk a jobb, és mást a bal kezükkel, a jobb és a bal lábukkal. Ez számos kis mászónak kihívást okoz abban az esetben, ha bizonyos csecsemőkori reflexeik még nem épültek le. Ezeknek a kóros együttmozgásoknak a leépítésében is sokat segíthet ez a sportág.

Emellett folyamatosan fejlődik a gyermekek figyelme is: mind a tartósságára, mind a koncentráltságára, mind a megosztott figyelem fejlődésére jól hat a mászás, hiszen egyszerre kell észben tartaniuk, hogy mi a végcél (az úgynevezett top-fogás), illetve ehhez mi a következő lépés. Ahhoz, hogy elérjék a céljukat a falon, meg kell tanulniuk az esetleges túlmozgásaikat leállítani, szétszórt figyelmüket összpontosítani.

A figyelem lankadásáról pedig a fal rögtön közvetlen visszacsatolást ad nekik, vagyis lepottyannak – mindezt a foglalkozásvezető jelenléte és vastag szivacs teszi biztonságossá” – folytatja Herczeg Anikó.

A játék teszi élvezetessé az élményt

A szakember szerint mivel felnőtt emberek sem képesek 45 percen keresztül folyamatosan falon lenni, ezt a kicsiktől sem várják el. A talajon eltöltött időt viszont szintén tudatosan kihasználják: ún. nagymozgásokat (gurulás, kúszás, mászás, ugrás) végeztetnek a lurkókkal, melyek megerősítik a fejlesztő hatást. Éppen ezért a fejlesztő falmászás jól tud működni a szenzoros integrációs terápiák (TSMT, Ayres-terápia, Alapozó-terápia) kiegészítő terápiájaként.

„Mivel 3-8 év közötti kisgyerekekkel foglalkozunk, ezért minden alkalommal játékos feladatokkal készülünk számukra, melyek azon túl, hogy élvezetesek, jól átgondolt, tudatos választás eredményei, és a kognitív képességeket fejlesztik.

Például a foglalkozásvezető mutat a gyermekeknek egy hatelemű gyöngysort, különböző színekkel. Ezután feltesz a mászófal fogásaiba különböző gyöngyöket, és a mászóknak olyan sorrendben kell lehoznia azokat a falról, hogy végül maga is meg tudja fűzni ugyanazt a gyöngysort. Ez a feladat az úgynevezett vizuális szeriális memóriát, egy bizonyos sorrend látás utáni megjegyzését fejleszti” – teszi hozzá Herczeg Anikó, aki szerint a jó hangulatú, négyfős kiscsoportos foglalkozásaikon a gyermekek élményszerű, játékos sport keretében küzdhetnek meg a mozgás- vagy figyelemkoncentrációs nehézségeikkel.

Látványos a fejlődés

A falmászás pozitív hatásait a szülők is megerősítik. Mohr Mariannak, aki 34 éve a Pető Intézet konduktora, először azt tűnt fel, hogy unokája rövidebb ideig figyel és hamarabb megunja a játéktevékenységet, mint óvodás társai. „Dáviddal egy teljes évig jártunk a foglalkozásokra, amelyek sokrétűek és színvonalasok voltak talajon és falon egyaránt. Az unokám egyensúlyérzéke rengeteget fejlődött, statikai egyensúlyban (egy lábon állás), értelmi képességeiben és gondolkodásában is a kortársai elé lépett. Ahogyan a hát-, kar- és kéz-, úgy az ujjainak izmai is megerősödtek, erős kézfogása és szorítása lett. A klasszikus fekvőtámaszból hatot, nyolcat is meg tud csinálni, kedvenc időtöltése pedig a színezés és rajzolás lett” – meséli Marian, aki attól azért tart egy kicsit, nehogy a most négyéves kisfiú tíz év múlva a Tátra szikláin kapaszkodjon.

Szegleti Gabriella pszichológus sportolási lehetőséget keresett három éves kisfiának, amikor rátalált a Hópárduc Alapítványra. „A fiam, Dávid, az első pillanattól kezdve imádta a foglalkozásokat. Látom a fejlődést nemcsak fizikálisan, izomerőben, hanem ügyességben is. Bátrabb és magabiztosabb lett, és nagyon hamar megtanulta, melyik a jobb és bal keze és lába. Egy olyan élvezetes, egyéni ügyességi mozgásformát találtunk, amelyben hamar ráérezhetett, hol vannak a saját testének a határai” – mondja Gabriella.

Fennmaradni mindenáron

A műfalon a boulder technikával másznak a gyerekek: nem biztosítókötéllel kapaszkodnak a magasba, inkább oldalirányban mozognak kb. két és fél méter magasságig.

„Mivel a foglalkozásaink szeretetteljes és elfogadó hangulatban zajlanak, a hozzánk érkező, például iskolai teljesítménytől szorongó diákokat is gyönyörűen megnyitja ez a mozgásforma.

A fal- és sziklamászás önfegyelemre ösztönzi az izgő-mozgó lurkókat, segít megismerni önmagukat, a félelmeiket, az erősségeiket, egyúttal közelebb varázsolja őket a természethez is.

Három év távlatából, és több mint száz sugárzó szempárból állíthatom, hogy a falmászás trendi. A falmászás vagány. A gyerekek azonnal azt érzik, hogy fel kell küzdeniük magukat a fal legtetejére, és onnan a magasból körbepásztázni a terepet.  Olyan ez, mintha minden alkalommal a saját maguk előtt tornyosuló hegyeiket, valójában önmagukat győznék le” – mosolyog Sterczer Hilda.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

A fotókat Szilas Norbert és Mizik Marcell készítette. Köszönjük szépen!

Szólj hozzá!
Kiss Henrietta

Kiss Henrietta

Eredetileg bölcsész, tanár. Most újságíró és szerkesztő. Anya. Feleség. Barát(nő). Szeret a konyhában brillírozni, a futópályán meghalni, a társasjátékban nyerni. Kacagni és jókat beszél(get)ni. No meg kérdezni másokat. Keresgélni új utakat. Feszegetni a határokat. Nemcsak másokét, a sajátjait is.
Kiss Henrietta

Pin It on Pinterest