(Sz)expartnerek: mennyi kell a boldogsághoz?

Előbb vagy utóbb minden párkapcsolat eljut arra a pontra, amikor feltesszük a kérdést: „Hányan voltak előttem? Te hány nővel/férfival voltál eddig?” A válasz pedig sok esetben komoly stresszt okozhat. Igaz-e mondás: a kevesebb néha több? Vagy van, amiből sosem elég? A monogámia boldoggá tesz vagy a szabadosság egyenlő a szabadsággal?

A tény, hogy kiemelt figyelmet fordítunk az előttünk meghódított partnerek számára, a szociális összehasonlítással kapcsolatos: mivel csoportokban élünk, a többiekhez hasonlítjuk, hozzájuk mérten értékeljük jelentősnek, vagy jelentéktelennek a pironkodva/félszegen vagy éppen büszkén megosztott adatot. Nem véletlen, hogy ez az információ aktuális partnerünk mellett a kutatók érdeklődését is felkeltette: a szociálpszichológusoknak több okuk is van arra, hogy tanulmányozzák ezt a témát:

• nyomon tudják követni a szexszel kapcsolatos attitűdöket és szociális normákat
• a partnerek száma megjósolhat fontos következményeket (szexuális úton terjedő betegségek, vagy prosztatarák kockázata)
• ha megtudjuk, mi határozza meg a partnerek számát, kiderülhet, kontrollálható-e a szexuális viselkedés.

Gének VS környezet

Az emberi viselkedést – az adott helyzet mellett – mindig több tényező határozza meg. Így, bár kevés rá az esély, hogy megtaláljuk azt a konkrét dolgot, amely befolyásolja a (z ex)partnerek számát, de az elmúlt 50 évben kiderült néhány érdekes ok és következmény ezzel a témával kapcsolatban.

Egyrészt: a géneknek nagy szerepe van a szexben is. Közvetett módon hatnak, akár személyiségvonásokon keresztül (az extrovertáltak például több embert kedvelnek, és őket is többen kedvelik, szexuálisan és egyébként is) vagy a megjelenés függvényében: a nagyon alacsony férfiaknak átlagosan kevesebb szexpartnere van, mint másoknak.

Az eddigi kutatások szerint a tendencia, hogy mennyire törekszünk a szexuális változatosságra, genetikailag kódolt.

Egy korábbi vizsgálat összefüggéseket talált a magzati tesztoszteronszint és a párválasztási stratégiák között. Ez alapján két csoport látszik kirajzolódni:

1. a magasabb tesztoszteronszint nagyobb szexuális szabadossággal jár együtt,
2. az alacsonyabbaknál a szexuális hűség az érték.

A tesztoszteronszintet érdekes módon a jobb kéz alapján állapították meg: minél kisebb a mutatóujj a gyűrűsujjhoz képest, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a magzat több hormont termelt. Számos kutatás dokumentálta már, hogy a szexuális élet korai megkezdése később gyakori partnerváltással jár együtt nemtől függetlenül. A fentieket figyelmen kívül hagyva ezt gyakran úgy értelmezték, hogy a korai szex később szexuális kockázatvállaláshoz vezet. Ezt azonban ikervizsgálatok nem erősítették meg:

a szexuális élet korai megkezdése és a szabados nemi élet inkább erősen genetikusan meghatározott tényezők, mint ok és okozat. A gének hatása vagy erőssége is változik idővel, illetve a környezetünk is befolyásol. Olyan szociális és kulturális hatások, mint akár a fogamzásgátló tabletták megjelenése, vagy az AIDS terjedése, szintén dinamikus alakító tényezői a szexuális viselkedésnek.

Kettős mérce

Mint minden kérdésben, a nem itt is szerepet játszik. A férfiak általában négyszer több partnerről számolnak be, mint a nők. A szociális normákra jellemző kettős mérce miatt a férfiak általában felfelé, a nők inkább lefelé kerekítenek, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak. A különbségeket okozhatja néhány különösen kiugró adat is – például amikor néhány férfi nagyon sok partnerről beszámolva felhúzza az átlagot.

Érdekes módon a vizsgálati módszertől is függ, milyen eredményt kapunk. Például egy 1999-es kutatás szerint, ha valaki az összes partnere nevét felsorolja, akkor – nemtől függetlenül – kevesebb partnerről számol be, mint ha „csak úgy” bemond egy számot. Úgy tűnik, a nők hajlamosabbak az előző módon gondolkodni; ennek motivációs, memóriához köthető, illetve érzelmi okai is lehetnek.

Evolúciós szempontból (!) egyébként az alkalmi kapcsolatok mindkét nem számára előnyösek lehetnek, de különböző módon: a partnerek számának maximalizálása férfiak számára reproduktív (szaporodási) előnnyel jár. Tehát, ha egy férfinek egyszerre több partnere van, akkor az elvben több utódot jelent(hetne). Ez a nőknél nem lehetséges, de számukra is előnyös lehet a rövid távú párválasztás, ugyanis ilyen módon jobb génállomány biztosítható az utódnak.

Boldogság és jóllét

A legtöbb ember, aki ebben a pillanatban szexel a világon, nem utódnemzés céljából teszi azt, inkább jóllétük szintjét szeretnék emelni intimitás, kapcsolódás, orgazmus révén. Felmerül tehát a kérdés: a partnerek száma befolyásolja a boldogságot? Eddig nem találtak olyan kutatást, amely kimondta volna, hogy ha több partnerünk van, boldogabb lesz az életünk.

Egy korábbi vizsgálat nem talált jelentős összefüggést a partnerek száma és a mentális problémák között, habár nőknél bizonyítottan nagyobb a kábítószerfüggőség kockázata, ha több partnerük van. De akkor most létezik ideális mennyiség ex-szexpartnerekből? És ha igen, az mennyi? Blanchflower és Oswald 2004-es amerikai mintán végzett kutatása elég meglepő eredményt mutat.

Következtetéseik szerint a boldogságot maximalizáló partnerszám: 1. Ők a vizsgálat előtti évet vették alapul, tehát ez a szám nem az egész életre vetítendő, inkább azt mutatja, hogy a szexuális hűség több boldogsággal jár, mint a szexuális szabadosság. Hasonló vizsgálatot végzett kínai mintán Cheng és Smyth, és ők is ugyanerre a következtetésre jutottak (ugyanígy 12 hónapos időszakot figyelembe véve).

A boldogsághoz egyszerre egy partnerrel való érzelmi elköteleződés (szerelem?), és minőségi szex vezet el.

Tehát bár elsőre az 1 elég magányosan hangzik, mégis úgy tűnik, ez tesz minket a legkevésbé magányossá.

Forrás: Psychology Today ,

Fotó: itt