Gyerekmesék felnőtt tanulságai – Hogyan segíthet az érzelmi fejlődésben a gyereknek olvasott szépirodalom?

A mai szülők gyerekkorában kevésbé kapott hangsúlyt az érzelmi nevelés, mint saját utódaik életében. Napjaink nevelési irányzatai pedig nemcsak az érzelmi támogatást tartják fontosnak, de azt is, hogy a kicsiket megtanítsuk az emóciók felismerésére, megnevezésére, illetve tudatos irányítására. Ma rengeteg könyv áll rendelkezésre, amelyek segítenek ebben a tanulási folyamatban. De hogyan nyújthat támaszt a szépirodalom? Gaál Szilvia irodalomterapeuta szerzőnk sokszor hallja az édesanyáknak tartott foglalkozásokon, hogy egy-egy gyerekkönyv némely sora igazi aha-élményt jelent a résztvevőknek, és akár évtizedek óta húzódó kérdésekre segít  választ találni. A következő cikkében a szakember három különböző mű példáján keresztül három csoporttag élményeit osztja meg a Pszichoforyou olvasóival.

Talán nem is gondolnánk, de gyerekkortól kezdve magunkkal hurcolt személyiségjegyeket is átformálhat néhány meséből érkezett sor. Mint például Dóri esetében, aki régóta a másoknak való megfelelés terhével küzdött. „Egyik este a kislányomnak Al Ghaoui Hesna Holli, a hős című meséjét olvastam, amikor megakadtam egy résznél. Mumus éppen a Nagy Mumus Kódexből idéz, mégpedig a csúfolódásról: Akik másokon csúfolódnak, azok ezzel a saját gyengeségüket és félelmüket próbálják elrejteni.”

Dóri, akinek mindig nagy problémát okozott mások negatív véleménye, azt mondja, az anyaság még inkább felerősítette benne a kételyeket.

„Ha van embercsoport, aki a legmérgezőbb módon tudja kritizálni egymást, hát azok az anyukák. Folyton éreztem a méregető és elítélő pillantásokat a játszótéren, vagy verbálisan, szavakba öntve a közösségi oldalak csoportjaiban. Pedig az egyik legsebezhetőbb életszakasz az anyává válás, amikor az embernek tényleg minden támogatásra szüksége van”

– hangsúlyozza Dóri.

Az édesanya elmondása szerint az eszével mindig tudta, hogy az ítélkezés az ítélőt minősíti, mégis a gyermekének való olvasás közben tudatosult benne annyira ez az örökérvényű igazság, hogy a hétköznapokba is átültette. „A csúfolódás és az ítélkezés egy tőről fakad. A mese hatására pedig ezt követően azt tudtam kiolvasni a lesújtó pillantásokból, amik valójában voltak: az illető saját félelmét attól, hogy nem elég jó anya, a másik anya elítélésével leplező bizonytalan nők tekintetét. Innentől tudtam, hogy ezek az ítéletek, negatív kritikák róluk szólnak, nem rólam. Meg tudtam érteni a bizonytalanságukat és el tudtam fogadni azt. Nekem ebben segített Holli és Mumus” – foglalja össze a tanultságot az édesanya.

Az elég jó teljesen normális

“Elsőre nagyon nem szerettem a fiamnak olvasni Kiss Judit Ágnes, Babaróka ajándéka című könyvét” – vallja be Klári. Az édesanya felidézi a mesét, amelyben Babaróka bal lábbal kel, az egyre nyűgösebb kisróka mamája pedig egyre türelmetlenebb és dühösebb lesz, mert Babarókának semmi nem jó és semmire nem hajlandó. A feszültség csúcsán Mamaróka bőgőmasinának nevezi a kölykét és elviharzik a boltba. Pár perc múlva visszaér, és immár higgadtan elmondja, hogy dühös volt és bocsánatot kér a kisrókától, mert magára hagyta, kiabált vele. Azután összebújva megvigasztalja anyuka gyermekét.

„Furcsa, felkavaró érzés volt olvasni ezt a mesét, mert megszoktuk, hogy a szülők és az óvónénik minden gyerekeknek szóló írásban végtelen türelemmel és kreativitással oldják meg a konfliktushelyzeteket. Ez a történet viszont tükröt tartott, hogy a gyerek szemszögéből is meglássuk, milyen, amikor mi szülőként nem tudunk a biztonságos megtartó közegként viselkedni. Fájdalmas volt minden szava” – osztja meg érzéseit Klári.

Hozzáteszi: az első negatív benyomások aztán szépen lassan támogató felismeréssé alakultak benne.

„Minél többet járt a fejemben, annál inkább hálás voltam a mesének, hogy bemutatta ezt a nyers és kendőzetlenül valós szituációt, hogy néha szülőként is elragadnak az érzéseink és ezzel nem vagyunk egyedül. A mese kapcsán meg tudtuk beszélni a kisfiammal a mi életünkben felmerülő konfliktusos helyzeteket, viszont ez a történet mégis inkább nekem adott többet: segített elfogadni azt, hogy nem tudok minden helyzetben “tökéletesen” viselkedni, és ez így teljesen normális” – teszi hozzá az édesanya.

Annak is jár a boldogság, aki nem átlagos

Bizonyára sokan őrzünk emlékeket, érzéseket Lázár Ervin Négyszögletű kerekerdő című meséjéről, amely ezer tanulságot tartogat nekünk, felnőtteknek is. Erre a felismerésre jutott Hanna, amikor a kötet Bemutatkozunk című fejezetét mesélte gyermekeinek.

“Szinte katartikus élmény volt, olyan, hogy ezt az írást legszívesebben kitenném bekeretezve valahol jól látható helyen a lakásban. Így mindig emlékeztetne arra, mennyire különbözőek vagyunk. Hogy mindenki szerethető önmagáért, mindenkiben van olyan belső kincs, amivel értékes tagjává válhat egy közösségnek, akár a négyszögletű kerek erdőben, akár a társadalmunkban. Még akkor is, ha a mássága miatt a társadalom kitaszítja magából”

– foglalja össze a saját olvasatát Hanna.

A meséből megismerhetjük Bruckner Szigfridet, a “kivénhedt oroszlánt”, aki már nem kellett egy cirkusznak sem, aztán Ló Szerafint, a kék paripát, akit hiába próbáltak átszínezni valamilyen “normális ló-színre”. Ott van Aromo, a szeleburdi Vacskamati, vagy Szörnyeteg Lajos, akit csúfolnak, bántanak az emberek, hiába jószívű. Vagy épp Dömdödöm, aki ezzel a három szótaggal mindent ki tud fejezni a világon. Persze csak az érti, aki tényleg odafigyel rá.

„Az egész társaság lelke Mikkamakka, aki saját magam számára is segített megfogalmazni: mindenkinek joga van az örömre, mégha az illető ki is lóg a normális mércéből. Remélem a gyerekeimnek is sikerül továbbadnom ennek a mesének a tanulságát a saját életükre lefordítva. Például, hogy nem az határoz meg minket: milyen jegyet kapunk az iskolában. Sokkal inkább, hogy milyen emberek vagyunk, milyen értékeink vannak azon kívül, mint amit egy osztályzattal ki lehet fejezni” – mondja el Hanna, hogyan viszik tovább a hétköznapokban Lázár Ervin meséjét.

Nem csak gyerekeknek

A közös meseolvasás több, mint a nap végét jelző kedves rituálé: segít a gyerekeknek az empatiás készségük és a rezilienciájuk fejlesztésében is. Szülőként ma már rengeteg olyan mese közül válogathatunk, amelyek jó szolgálatot tesznek a gyerekeknek ebben a tanulási folyamatban. És sokszor nem is csak nekik: a gyerekekkel együtt mi magunk is többet tudhatunk meg a saját érzelmeink működéséről, hiszen a mesék felnőttként is jó hatással vannak ránk.

A fenti példák nyomán érdemes megfigyelnünk, hogyan hatnak a saját személyünkre, működésünkre, kapcsolataink minőségére azok a könyvek, amiket gyermekünkkel közösen olvasunk. Ha találunk olyan gondolatot, vagy gyakorlatot, ami a mi gyermekkorunkból hiányzott, vagy úgy látjuk, hogy a mostani életünkben hasznát vesszük, soha nem késő magunkat is “nevelni”, jobban megérteni.

Ezáltal nem csak saját magunkra, de az egész családunk dinamikájára hatással lehetünk. Pótolhatjuk vele azt, ami esetleg kimaradt, vagy újakat, jobbakat teremthetünk a régi minták helyett. Elvégre ezeket a könyveket azért olvassuk, mert a gyermekünknek a legjobbat szeretnénk – miért ne akarhatnánk hát ugyanezt saját magunknak is?

Fotó: itt