A koncerteken kottát olvasó, a begyakorolt mozdulatokat precízen kivitelező zenészek csak kívülről tűnnek ennyire nyugodtnak, az agyukban valóságos „tűzijáték” zajlik, amikor megszólaltatják a hangszerüket. De a zenei élmény feldolgozása a passzív befogadók agyában is komoly „felfordulást” okoz. Lássuk, miért szokták azt mondani az zenére, hogy „agyfényesítő” hatása van!

Az elmúlt évtizedekben az idegtudósok óriási áttörést értek el annak a megértésében, hogy pontosan hogyan működik az emberi agy. Az agyi folyamatok valós idejű monitorozását az fMRI (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat), valamint a PET (pozitronemissziós tomográfiai) vizsgálatok tették lehetővé.

Amikor a vizsgált személyek agyi tevékenységét például olvasás, vagy matematikai feladatok megoldása közben monitorozták ezeknek az eszközöknek a segítségével, a kutatók minden alkalommal azonosítani és lokalizálni tudták azokat az agyi struktúrákat, amelyek aktivációja az adott tevékenységhez kapcsolódott.

És hogy mi történt zenehallgatás közben?

A zene feldolgozása, a zene elemeinek (dallam, ritmus) szétválasztása és mindennek az egységes zenei élménnyé való összedolgozása gyakorlatilag a másodperc törtrésze alatt megtörténik, onnantól kezdve, hogy meghalljuk a zenét – derül ki ebből a TEDed animációból. A videó szerint addig, amíg a kutatók más egyéb tevékenységek esetében jó eséllyel meg tudták határozni azt a konkrét agyi struktúrát, amely az adott aktivitás  (például olvasás) gyakorlása közben aktiválódott, addig a zenét befogadó emberek agya egészen más mintázatot mutatott.

Ahogy a videó fogalmaz: a kutatók valódi „tűzijátékot láttak” a monitoron, ami alatt azt értik, hogy a többi tevékenységhez képest, a vizsgálati személyek agyának jóval több különböző területe is aktivitást mutatott zenehallgatás közben.

Amikor pedig a kutatók összehasonlították a zenét passzívan befogadó vizsgálati alanyok, valamint a  vizsgálat során hangszeren játszó zenészek agyműködését, arra a következtetésre jutottak, hogy

„amikor valaki hangszeren játszik, az olyan az agynak, mintha egy minden izmot megmozgató testedzésen venne részt”.

Hogy miért?

A zenét hallgató vizsgálati alanyokhoz hasonlóan, az idegtudósok a hangszeren játszó zenészek agyában is több különböző agyi területeken figyeltek meg aktivitást, ám ezek a folyamatok különböző információk egyidejű feldolgozásával, szimultán zajlottak – és tették mindezt bonyolult, egymással összefüggő, meglepően gyors szekvenciákkal.

Eddig rendben, de mi van a zenélésben, ami az agyunkat ilyen „fényessé” teszi?

Egy meglehetősen friss kutatás alapján a témát vizsgáló idegtudósoknak van egy elég jó ötlete: a zenélés, vagy a hangszeren való játék gyakorlatilag az agy minden területét összekapcsolja – különösen a vizuális, a hallási, és a motoros mozgásokért felelős agyi területeket.

Ugyanúgy, ahogy egy konditermi edzés fitten tartja a testünket, a fegyelmezett, rendezett gyakorlás megerősíti a zenészek kognitív funkcióit, lehetővé téve számukra, hogy az átlagnál fejlettebb agyi kapacitásaikat az élet más területein is hasznosítsák.

Mint egy fejlett keresőmotor…

A zenészek agyában például az úgynevezett végrehajtó funkcióik is fejlettebbek. A végrehajtó funkciók azoknak az agyi struktúráknak a kategóriája, amelyek magukban foglalják a tervezési, stratégiai, figyelmi és a szimultán zajló elemző folyamatokat – mind a kognitív, mind pedig az érzelmi oldalról.

Ez a képesség arra is hatással van, ahogy a memóriánk működik. És valóban, a zenészeken végzett, ilyen irányú vizsgálatok során fejlettebb memóriafunkciókat mutattak: a vonatkozó vizsgálatok alapján az emlékek létrehozásában/megalkotásában/felépítésében, tárolásában és előidézésében is gyorsabbak és hatékonyabbak az átlagnál, ami vélhetően annak is betudható, hogy ezek a magasan fejlett agyi kapcsolatok lehetővé teszik a memóriájuk fogalmi, érzelmi, hallott és szöveg szerinti kategóriák alapján történő felcímkézését – akárcsak egy fejlett keresőmotor.

Matekból is jobbak

A leginkább kézenfekvő különbség (agyunk működése szempontjából) tehát a zene hallgatása és aközött, amikor aktív cselekvőként, azaz zenészként vagyunk jelen a folyamatban az, hogy utóbbi a motoros készségek fejlettségét is feltételezi, ami egy mind a két agyfélteke által szabályozott folyamat.

A másik fontos különbség a passzív zenehallgatás és az aktív zenélés eredményeként lejátszódó agyi folyamatok között, hogy

a zenélés aktivizálja, és ezáltal fokozza a bal agyféltekében kifejezett nyelvi és matematikai folyamatokért felelős struktúrákat, valamint a jobb agyféltekében kifejezett kreatívabb folyamatokat is.

Erős híd a két agyfélteke között

Vélhetően a fentiekkel összefüggésben azt találták a kutatók, hogy a zenélés megemeli a corpus callosum nevű agyi struktúra térfogatát és aktivitását, ami tulajdonképpen egy híd a két agyfélteke között. Ez a változás lehetővé teszi, hogy az üzenetek az agyon keresztül gyorsabban és minél változatosabb utakon keresztül jussanak el a megfelelő helyre.

Valószínűleg ez az oka annak, hogy a zenészek hatékonyabban, gyorsabban és kreatívabban oldják meg a problémákat – függetlenül attól, hogy tudományos vagy társadalmi kérdésekről van szó. A zenélés emellett támogatja a megértést, valamint a kapcsolódó érzelmi tartalom befogadásának folyamatát, elősegítve az üzenet vagy az információ kódolását.

Lényeg a lényeg: zenélni és zenét hallgatni nemcsak kellemes, de emellett nagyon hasznos, a mentális egészségünk szempontjából is jótékony hatású tevékenység.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt és itt 

Szólj hozzá!
Szabó Eszter Judit

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.
Szabó Eszter Judit

Pin It on Pinterest