Gyorsítja a gondolkodást, fejleszti a memóriát, a kreativitást és segít a koncentrálásban, mi az?

A koncerteken kottát olvasó, a begyakorolt mozdulatokat precízen kivitelező zenészek csak kívülről tűnnek ennyire nyugodtnak, az agyukban valóságos „tűzijáték” zajlik, amikor megszólaltatják a hangszerüket. De a zenei élmény feldolgozása a passzív befogadók agyában is komoly „felfordulást” okoz. Lássuk, miért szokták azt mondani az zenére, hogy „agyfényesítő” hatása van!

Az elmúlt évtizedekben az idegtudósok óriási áttörést értek el annak a megértésében, hogy pontosan hogyan működik az emberi agy. Az agyi folyamatok valós idejű monitorozását az fMRI (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat), valamint a PET (pozitronemissziós tomográfiai) vizsgálatok tették lehetővé.

Amikor a vizsgált személyek agyi tevékenységét például olvasás, vagy matematikai feladatok megoldása közben monitorozták ezeknek az eszközöknek a segítségével, a kutatók minden alkalommal azonosítani és lokalizálni tudták azokat az agyi struktúrákat, amelyek aktivációja az adott tevékenységhez kapcsolódott.

És hogy mi történt zenehallgatás közben?

A zene feldolgozása, a zene elemeinek (dallam, ritmus) szétválasztása és mindennek az egységes zenei élménnyé való összedolgozása gyakorlatilag a másodperc törtrésze alatt megtörténik, onnantól kezdve, hogy meghalljuk a zenét – derül ki ebből a TEDed animációból. A videó szerint addig, amíg a kutatók más egyéb tevékenységek esetében jó eséllyel meg tudták határozni azt a konkrét agyi struktúrát, amely az adott aktivitás  (például olvasás) gyakorlása közben aktiválódott, addig a zenét befogadó emberek agya egészen más mintázatot mutatott.

Ahogy a videó fogalmaz: a kutatók valódi „tűzijátékot láttak” a monitoron, ami alatt azt értik, hogy a többi tevékenységhez képest, a vizsgálati személyek agyának jóval több különböző területe is aktivitást mutatott zenehallgatás közben.

Amikor pedig a kutatók összehasonlították a zenét passzívan befogadó vizsgálati alanyok, valamint a  vizsgálat során hangszeren játszó zenészek agyműködését, arra a következtetésre jutottak, hogy

„amikor valaki hangszeren játszik, az olyan az agynak, mintha egy minden izmot megmozgató testedzésen venne részt”.

Hogy miért?

A zenét hallgató vizsgálati alanyokhoz hasonlóan, az idegtudósok a hangszeren játszó zenészek agyában is több különböző agyi területeken figyeltek meg aktivitást, ám ezek a folyamatok különböző információk egyidejű feldolgozásával, szimultán zajlottak – és tették mindezt bonyolult, egymással összefüggő, meglepően gyors szekvenciákkal.

Eddig rendben, de mi van a zenélésben, ami az agyunkat ilyen „fényessé” teszi?

Egy meglehetősen friss kutatás alapján a témát vizsgáló idegtudósoknak van egy elég jó ötlete: a zenélés, vagy a hangszeren való játék gyakorlatilag az agy minden területét összekapcsolja – különösen a vizuális, a hallási, és a motoros mozgásokért felelős agyi területeket.

Ugyanúgy, ahogy egy konditermi edzés fitten tartja a testünket, a fegyelmezett, rendezett gyakorlás megerősíti a zenészek kognitív funkcióit, lehetővé téve számukra, hogy az átlagnál fejlettebb agyi kapacitásaikat az élet más területein is hasznosítsák.

Mint egy fejlett keresőmotor…

A zenészek agyában például az úgynevezett végrehajtó funkcióik is fejlettebbek. A végrehajtó funkciók azoknak az agyi struktúráknak a kategóriája, amelyek magukban foglalják a tervezési, stratégiai, figyelmi és a szimultán zajló elemző folyamatokat – mind a kognitív, mind pedig az érzelmi oldalról.

Ez a képesség arra is hatással van, ahogy a memóriánk működik. És valóban, a zenészeken végzett, ilyen irányú vizsgálatok során fejlettebb memóriafunkciókat mutattak: a vonatkozó vizsgálatok alapján az emlékek létrehozásában/megalkotásában/felépítésében, tárolásában és előidézésében is gyorsabbak és hatékonyabbak az átlagnál, ami vélhetően annak is betudható, hogy ezek a magasan fejlett agyi kapcsolatok lehetővé teszik a memóriájuk fogalmi, érzelmi, hallott és szöveg szerinti kategóriák alapján történő felcímkézését – akárcsak egy fejlett keresőmotor.

Matekból is jobbak

A leginkább kézenfekvő különbség (agyunk működése szempontjából) tehát a zene hallgatása és aközött, amikor aktív cselekvőként, azaz zenészként vagyunk jelen a folyamatban az, hogy utóbbi a motoros készségek fejlettségét is feltételezi, ami egy mind a két agyfélteke által szabályozott folyamat.

A másik fontos különbség a passzív zenehallgatás és az aktív zenélés eredményeként lejátszódó agyi folyamatok között, hogy

a zenélés aktivizálja, és ezáltal fokozza a bal agyféltekében kifejezett nyelvi és matematikai folyamatokért felelős struktúrákat, valamint a jobb agyféltekében kifejezett kreatívabb folyamatokat is.

Erős híd a két agyfélteke között

Vélhetően a fentiekkel összefüggésben azt találták a kutatók, hogy a zenélés megemeli a corpus callosum nevű agyi struktúra térfogatát és aktivitását, ami tulajdonképpen egy híd a két agyfélteke között. Ez a változás lehetővé teszi, hogy az üzenetek az agyon keresztül gyorsabban és minél változatosabb utakon keresztül jussanak el a megfelelő helyre.

Valószínűleg ez az oka annak, hogy a zenészek hatékonyabban, gyorsabban és kreatívabban oldják meg a problémákat – függetlenül attól, hogy tudományos vagy társadalmi kérdésekről van szó. A zenélés emellett támogatja a megértést, valamint a kapcsolódó érzelmi tartalom befogadásának folyamatát, elősegítve az üzenet vagy az információ kódolását.

Lényeg a lényeg: zenélni és zenét hallgatni nemcsak kellemes, de emellett nagyon hasznos, a mentális egészségünk szempontjából is jótékony hatású tevékenység.

Fotó: itt és itt