Amikor egy másik emberre figyelünk, információk százai jutnak el hozzánk a pillanat törtrésze alatt. Halljuk és értjük, amit mond; érezzük a hangszínéből, a beszéde sebességéből, hogyan hat rá, amiről mesél; látjuk a testtartásából, a gesztusaiból, milyen érzelmi állapotban van. Azonban ez a hihetetlenül összetett kommunikációs folyamat, ami egy átlagos párbeszéd közben végbemegy, már azelőtt elkezdődik, hogy a másik akár egy szót is szólna, vagy mozdulatot tenne. Az egyik legárulkodóbb dolgot, a bőrét, ugyanis már mindezek előtt láthatjuk.

Régóta tudjuk, hogy a kommunikáció során a szavainknál sokkal fontosabb szerepe van a nonverbális jelzéseinknek; hogy egy-egy gesztus vagy arckifejezés sokkal több mindent árulhat el, mint egy tucatnyi mondat. Arról azonban gyakran még a kutatások is megfeledkeznek, hogy a szavak nélküli kommunikációban milyen fontos szerepet tölt be a bőrünk. Lássuk, miről és hogyan mesél legnagyobb érzékszervünk!

Első pillantásra, és még tovább

Már az, ha mindössze egyetlen pillantást vetünk valakire, sokat elárulhat az illetőről. A napbarnított, cserzett bőr sok, szabadban eltöltött időről, a kéz bőrkeményedései sokszor fizikai, kerti munkáról vallanak. A bőrünk elárulja, nyaraltunk-e mostanában tengerparton, hogy dohányzunk-e, hogy hogyan viszonyulunk a tetoválásokhoz, de még azt is, mennyi vizet fogyasztunk. Az évek során sok minden nyomot hagyhat rajtunk, ami a külső szemlélőnek is feltűnhet: terhességi csíkok, sebhelyek, különböző betegségek. Annak is fontos üzenete van, amit a bőrünkön szabad akaratunkból viselünk – azaz a sminkünk megválasztásának.

A bőrünknek azonban nem csupán a külső állapota az, aminek szavak nélkül is fontos szerepe van a két ember között létrejövő kapcsolatban. A bőr ugyanis az a szerv, amelyen keresztül az érintést adva és kapva is megtapasztaljuk.

A tapintás egyike az alapvető érzékleti modalitásainknak: a látás, hallás, szaglás, ízlelés mellett az egyik módja annak, hogy információt szerezzünk a minket körülvevő világról. Csecsemőkorunkban ez az információgyűjtés legfontosabb eszköze – ez az oka annak, hogy a kisbabák mindent (de tényleg mindent) megérintenek, megfognak, megütögetnek, felvesznek és még sorolhatnánk. És hogy mi történik, ha nem egy tárgyhoz, hanem egy másik ember bőréhez érünk?

Elmondja a bőröd

Rengeteg minden. Ha már a kisbabáknál tartunk, a kutatások szerint az édesanyával való bőrkontaktus az ő esetükben csökkenti a fájdalmat, és elősegíti az optimális fejlődést. Ez azonban még csak a jéghegy csúcsa. A vizsgálatok szerint a bőrünk annyi egyedi, jellegzetes, csupán érintéssel feltérképezhető információt közvetít, hogy nem is kell hozzá látnunk sem: egy, a 90-es években elvégzett kísérlet szerint az anyák 70%-a képes volt bekötött szemmel, pusztán a bőrük tapintása alapján is felismerni a saját kisbabáját. Az eredmény akkor változott 100%-ra, amikor az érintés mellett az édesanyák meg is szagolhatták a babák bőrét.

Anya és gyermeke közötti, bőr közvetítésével történő kommunikáció nem csupán az érintés esetében figyelhető meg.

Amikor szeretettel gondoskodunk valakiről, a bőrünkben található erek kitágulnak, és a megnövekedett véráramlásnak köszönhetően a bőrünk felszíne felmelegszik, érintése puhábbá válik.

Ez a változás az anya-gyermek kapcsolaton túl is végigkíséri minden, szeretetteli kötődésünket: ilyen az, amikor valaki közelsége szinte „lángra lobbant”, és a belőle áradó melegséget is érezzük a bőrünkön.

A stressz is nyomot hagy

Az olyan pozitív érzelmek, mint szeretet és a biztonság mellett a bőrünk a negatív érzésekre is reagál. A fenti reakcióval ellentétben az erek ilyenkor összehúzódnak, hogy a testünk a lehető legtöbb vért bocsáthassa az izmaink rendelkezésére, ha harcolnunk vagy menekülnünk kell. Ez a folyamat az oka annak, hogy félelem, szorongás vagy stressz hatására elsápadunk, és hirtelen hidegséget érzünk.

A bőrünk elképesztően gazdag idegvégződésekben, és nagyon érzékeny. A benne található, nyomásra reagáló receptorok stimulációja (azaz az érintés) csökkenti a stressz által kiváltott, kortizol nevű hormon termelődését, és lassítja a szívverésünket.

A stresszcsökkentő érintést saját magunkon is nap mint nap alkalmazzuk, öntudatlanul is, például amikor végigsimítjuk a homlokunkat, vagy megmasszírozzuk a nyakunk feszült izmait.

Ám a stressz és bőrünk között egy másik sajátos kapcsolat is fennállhat: ez nem más, mint amikor maga a bőr problémái váltanak ki stresszreakciót.

Elbújnék benne, vagy kibújnék belőle

Amikor a bőrünk nem úgy néz ki, nem azt mutatja, amit és ahogyan szeretnénk (mert pattanások, aknék jelennek meg rajta, esetleg ekcémától, dermatitis-től, rosaceától szenvedünk), az a lelkünkre is hatást gyakorol, és hatalmas distresszt jelenthet. Ez különösen igaz, ha az arcbőrünkről van szó, amit nem tudunk a mindennapi életünk során elrejteni. Egy 2014-es kutatásban csaknem kétezer, rosaceával (ami egy, jellemzően az arcon megjelenő vörös foltokat okozó betegség) küzdő megkérdezett 90%-a vallotta azt, hogy a betegsége tünetei miatt alacsonyabb az önbecsülése és az önbizalma. 54%-uk számolt be szorongásról, tehetetlenség érzéséről, 43%-uk pedig depresszióról. A résztvevők több mint fele vallotta, hogy legszívesebben elkerüli a másokkal való személyes találkozást.

Az ilyen esetekben nagyon sokat segíthet az, ha a bőrprobléma célirányos kezelése mellett a pszichoterápia is elérhető az érintettek számára. Az egyéni módszerek mellett hasznos lehet egy támogató csoport ülésein való részvétel is. A pszichés terhelés kezelése azért fontos, mert az állapottal járó stressz kölcsönhatásban van a bőrünk megjelenésével is: a hatására jellemzően rosszabbodnak a betegségünk tünetei is, és ugyanez igaz fordítva is.

A te bőröd vajon miről mesél?

A bőrünk tehát számtalan dolgot árul el rólunk életünk során. Ezek egy részét akaratlagosan tudjuk befolyásolni, más részét azonban külső, környezeti hatások, vagy belső, lelki folyamataink hagyják nyomként a bőrünk „festővásznán”.

A bőrünk a külvilággal való elsődleges találkozási pontunk, ami meghatározó szerepet tölt be a kapcsolatainkban. Ezért nagyon fontos, hogy figyelemmel forduljunk felé, gondot viseljünk rá, és megóvjuk a külső vagy belső ártó hatásoktól – hogy amikor mesélni kezd rólunk, csak a lehető legjobbakat mondhassa.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest