Ha a bőrünk mesélni tudna… – A tiéd miről árulkodik?

Amikor egy másik emberre figyelünk, információk százai jutnak el hozzánk a pillanat törtrésze alatt. Halljuk és értjük, amit mond; érezzük a hangszínéből, a beszéde sebességéből, hogyan hat rá, amiről mesél; látjuk a testtartásából, a gesztusaiból, milyen érzelmi állapotban van. Azonban ez a hihetetlenül összetett kommunikációs folyamat, ami egy átlagos párbeszéd közben végbemegy, már azelőtt elkezdődik, hogy a másik akár egy szót is szólna, vagy mozdulatot tenne. Az egyik legárulkodóbb dolgot, a bőrét, ugyanis már mindezek előtt láthatjuk.

Régóta tudjuk, hogy a kommunikáció során a szavainknál sokkal fontosabb szerepe van a nonverbális jelzéseinknek; hogy egy-egy gesztus vagy arckifejezés sokkal több mindent árulhat el, mint egy tucatnyi mondat. Arról azonban gyakran még a kutatások is megfeledkeznek, hogy a szavak nélküli kommunikációban milyen fontos szerepet tölt be a bőrünk. Lássuk, miről és hogyan mesél legnagyobb érzékszervünk!

Első pillantásra, és még tovább

Már az, ha mindössze egyetlen pillantást vetünk valakire, sokat elárulhat az illetőről. A napbarnított, cserzett bőr sok, szabadban eltöltött időről, a kéz bőrkeményedései sokszor fizikai, kerti munkáról vallanak. A bőrünk elárulja, nyaraltunk-e mostanában tengerparton, hogy dohányzunk-e, hogy hogyan viszonyulunk a tetoválásokhoz, de még azt is, mennyi vizet fogyasztunk. Az évek során sok minden nyomot hagyhat rajtunk, ami a külső szemlélőnek is feltűnhet: terhességi csíkok, sebhelyek, különböző betegségek. Annak is fontos üzenete van, amit a bőrünkön szabad akaratunkból viselünk – azaz a sminkünk megválasztásának.

A bőrünknek azonban nem csupán a külső állapota az, aminek szavak nélkül is fontos szerepe van a két ember között létrejövő kapcsolatban. A bőr ugyanis az a szerv, amelyen keresztül az érintést adva és kapva is megtapasztaljuk.

A tapintás egyike az alapvető érzékleti modalitásainknak: a látás, hallás, szaglás, ízlelés mellett az egyik módja annak, hogy információt szerezzünk a minket körülvevő világról. Csecsemőkorunkban ez az információgyűjtés legfontosabb eszköze – ez az oka annak, hogy a kisbabák mindent (de tényleg mindent) megérintenek, megfognak, megütögetnek, felvesznek és még sorolhatnánk. És hogy mi történik, ha nem egy tárgyhoz, hanem egy másik ember bőréhez érünk?

Elmondja a bőröd

Rengeteg minden. Ha már a kisbabáknál tartunk, a kutatások szerint az édesanyával való bőrkontaktus az ő esetükben csökkenti a fájdalmat, és elősegíti az optimális fejlődést. Ez azonban még csak a jéghegy csúcsa. A vizsgálatok szerint a bőrünk annyi egyedi, jellegzetes, csupán érintéssel feltérképezhető információt közvetít, hogy nem is kell hozzá látnunk sem: egy, a 90-es években elvégzett kísérlet szerint az anyák 70%-a képes volt bekötött szemmel, pusztán a bőrük tapintása alapján is felismerni a saját kisbabáját. Az eredmény akkor változott 100%-ra, amikor az érintés mellett az édesanyák meg is szagolhatták a babák bőrét.

Anya és gyermeke közötti, bőr közvetítésével történő kommunikáció nem csupán az érintés esetében figyelhető meg.

Amikor szeretettel gondoskodunk valakiről, a bőrünkben található erek kitágulnak, és a megnövekedett véráramlásnak köszönhetően a bőrünk felszíne felmelegszik, érintése puhábbá válik.

Ez a változás az anya-gyermek kapcsolaton túl is végigkíséri minden, szeretetteli kötődésünket: ilyen az, amikor valaki közelsége szinte „lángra lobbant”, és a belőle áradó melegséget is érezzük a bőrünkön.

A stressz is nyomot hagy

Az olyan pozitív érzelmek, mint szeretet és a biztonság mellett a bőrünk a negatív érzésekre is reagál. A fenti reakcióval ellentétben az erek ilyenkor összehúzódnak, hogy a testünk a lehető legtöbb vért bocsáthassa az izmaink rendelkezésére, ha harcolnunk vagy menekülnünk kell. Ez a folyamat az oka annak, hogy félelem, szorongás vagy stressz hatására elsápadunk, és hirtelen hidegséget érzünk.

A bőrünk elképesztően gazdag idegvégződésekben, és nagyon érzékeny. A benne található, nyomásra reagáló receptorok stimulációja (azaz az érintés) csökkenti a stressz által kiváltott, kortizol nevű hormon termelődését, és lassítja a szívverésünket.

A stresszcsökkentő érintést saját magunkon is nap mint nap alkalmazzuk, öntudatlanul is, például amikor végigsimítjuk a homlokunkat, vagy megmasszírozzuk a nyakunk feszült izmait.

Ám a stressz és bőrünk között egy másik sajátos kapcsolat is fennállhat: ez nem más, mint amikor maga a bőr problémái váltanak ki stresszreakciót.

Elbújnék benne, vagy kibújnék belőle

Amikor a bőrünk nem úgy néz ki, nem azt mutatja, amit és ahogyan szeretnénk (mert pattanások, aknék jelennek meg rajta, esetleg ekcémától, dermatitis-től, rosaceától szenvedünk), az a lelkünkre is hatást gyakorol, és hatalmas distresszt jelenthet. Ez különösen igaz, ha az arcbőrünkről van szó, amit nem tudunk a mindennapi életünk során elrejteni. Egy 2014-es kutatásban csaknem kétezer, rosaceával (ami egy, jellemzően az arcon megjelenő vörös foltokat okozó betegség) küzdő megkérdezett 90%-a vallotta azt, hogy a betegsége tünetei miatt alacsonyabb az önbecsülése és az önbizalma. 54%-uk számolt be szorongásról, tehetetlenség érzéséről, 43%-uk pedig depresszióról. A résztvevők több mint fele vallotta, hogy legszívesebben elkerüli a másokkal való személyes találkozást.

Az ilyen esetekben nagyon sokat segíthet az, ha a bőrprobléma célirányos kezelése mellett a pszichoterápia is elérhető az érintettek számára. Az egyéni módszerek mellett hasznos lehet egy támogató csoport ülésein való részvétel is. A pszichés terhelés kezelése azért fontos, mert az állapottal járó stressz kölcsönhatásban van a bőrünk megjelenésével is: a hatására jellemzően rosszabbodnak a betegségünk tünetei is, és ugyanez igaz fordítva is.

A te bőröd vajon miről mesél?

A bőrünk tehát számtalan dolgot árul el rólunk életünk során. Ezek egy részét akaratlagosan tudjuk befolyásolni, más részét azonban külső, környezeti hatások, vagy belső, lelki folyamataink hagyják nyomként a bőrünk „festővásznán”.

A bőrünk a külvilággal való elsődleges találkozási pontunk, ami meghatározó szerepet tölt be a kapcsolatainkban. Ezért nagyon fontos, hogy figyelemmel forduljunk felé, gondot viseljünk rá, és megóvjuk a külső vagy belső ártó hatásoktól – hogy amikor mesélni kezd rólunk, csak a lehető legjobbakat mondhassa.