Advertisement

Együtt fuldoklunk, vagy együtt lélegzünk a bajban? – Hogyan hat a koronavírus a párkapcsolatokra?

Szerző: | 2020. 03. 17. |

Vajon hogyan hat az összezártság a krízisben lévő párok életére? Hogyan működik a párkapcsolatunk a bizonytalanságokkal teli mindennapokban? Mitől függ, hogy az otthon töltött napok alatt feléled-e a szexuális vágy, vagy épp ellenkezőleg: a növekvő feszültségben tovább növekszik a konfliktus és a köztünk lévő távolság is? Ezekre a kérdésekre keresi a választ szexuálpszichológus szerzőnk.

Van egy párkapcsolatunk. Lehet, hogy éppen döcög, és nagy a távolság. De az is lehet, hogy egy harmonikus időszakot élünk meg, és naponta többször is vágyunk a szexre. Az is előfordulhat, hogy alig beszélünk egymással, mert sértődés van. Így vagy úgy, de együtt élünk a hétköznapokban, miközben itt lappang körülöttünk egy ellenség. Egy közös ellenség. A koronavírus, ami nemcsak gazdaságilag, hanem pszichésen is hat ránk.

A változás, amin ezekben a napokban keresztülmegyünk, a párkapcsolatokra is hatással van – és ezt vélhetően egyre többen a saját bőrükön is érzik, vagy érezni fogják: a kialakult helyzet arra kényszeríti a párokat, hogy másként éljék a megszokott életüket.

Átértékeljük az életünket – és a kapcsolatunkat

Amikor a kilencvenes években Zimbabwe-ben jártam és ellátogattam a Viktória-zuhataghoz, különös élményben volt részem. Harminc kilométerre álltunk meg először a vízeséstől, kiszálltunk az autóból és mély, véget nem érő dübörgést hallottunk. Elképesztő élmény volt ekkora távolságból hallani a víz hangját. Libabőrös lettem és sírva fakadtam, azt éreztem, hogy egy felfoghatatlanul nagy, megállíthatatlan őserővel állok szemben.

Amikor ott álltam a parton és a felerősödött hanghoz látvány is társult, azt éreztem, hogy egy törékeny porszemként azonnal megsemmisülök. Akkor és ott más dimenzióba kerültek az élet dolgai, pont úgy mint most, a járvány kapcsán.

Tény, hogy ezekben a napokban átértékeljük az életünket. A vírus jelenléte egy olyan alapszorongást okoz, ami minden pillanatunkra hatással van, emiatt könnyen elveszítjük a biztonságérzetünket. Mivel nem kaptunk forgatókönyveket egy világjárvánnyal való megküzdéshez, ezért – akár egy párkapcsolaton belül is – egészen eltérő módon reagálhatunk, más és más megküzdési stratégiákat alkalmazhatunk.

A megküzdés módja nagymértékben függ attól, hogy egyénileg miként reagálunk a kialakult helyzetre – bagatellizálunk, katasztrofizálunk, vagy higgadtan viszonyulunk a kihívást jelentő feladatokhoz. De a megküzdés szempontjából sok múlik azon is, hogy hogyan kötődünk egymáshoz.

A biztonságosan kötődő ember képes az érzelmeit szabályozni, így a megküzdése is hatékony: realistán és józanul, a problémára fókuszálva, de megoldásközpontúan reagál.

Összezárunk…

Emese és Viktor pont egy ilyen páros voltak. Ők arról meséltek a párterápiás ülésen, hogy a kialakult krízishelyzetben olyan szorosan összezártak, mint évek óta soha:

„Érdekes érzés volt, amikor Emesével együttműködve, azonos elképzelésekkel készültünk fel erre a kiszámíthatatlan időszakra. Észrevétlenül lopózott vissza az életünkbe a figyelem, a sértődések helyett a tiszta kommunikáció és empátia.

Olyan volt, mintha fellélegzett volna a kapcsolatunk. Tudtuk, hogy most nincs időnk a feszültségre, mert helyzet van!”

Ha a párkapcsolatban éppen krízis van, tehát a pár két tagja egyébként is feszültséggel teli mindennapokat él át, akkor ez a „közös ellenség” akár közelebb is hozhatja őket egymáshoz. Mégpedig észrevétlenül, mert a közös cél, a kihívást jelentő feladatok egy irányba terelik őket, ami által megélik azt az egységélményt, amit a kapcsolatban kialakult távolság miatt már egy ideje nem tudtak létrehozni.

Azonban ilyen körülmények között csak akkor tudunk egy csapatként működni, ha a kapcsolat még nem üresedett ki teljesen, vannak benne érzelmi tartalékok. Csak ebben az esetben van rá esély, hogy a hatékony megküzdés érdekében képesek leszünk félretenni az egyéni sérelmeinket.

Szorongunk…

Az elkerülő kötődők a krízisben is énközpontúak lehetnek, így az átlagosnál is nehezebben tudnak együttműködni a társukkal. Mivel számukra az ÉN mindig is fontosabb lesz a közös célnál, nem tud kialakulni az a bizonyos egységélmény.

Ez a hozzáállás, az azzal együtt járó öncélú döntések, a társ számára is bizonytalanságot okozhatnak, hiszen ebben a különösen nehéz helyzetben ő így nem érezheti magát biztonságban.

Mindennél jobban szétzilálhatja a kapcsolatot, ha az elkerülő kötődő egy szorongó kötődésűvel alkot egy párt. Azt, hogy egy ilyen felállásban mennyire fel tud borulni a kapcsolati dinamika, jól érzékelteti Enikő beszámolója:

„Most is minden Gyusziról szól. Nem érdekli a vírus, az sem, hogy feladatok vannak, ő akkor is megy a haverjaival. Koktéloznak, fociznak, jól érzi magát. Felelőtlennek érzem a viselkedését. Úgy viselkedik, mint egy Mindenható, akin nem fog sem a vírus, sem más.  Féltem őt, miközben a pokolba kívánom. Én rettegek, szorongok, nem alszom és nincs egy nyugodt pillanatom. Biztonságot szeretnék tőle kapni, de be kell látnom, ezt soha sem fogja megadni nekem.”

Szexelünk…

Az, hogy egyénenként hogyan reagálunk a kialakult helyzetre, a párkapcsolatban megjelenő bizonytalanság mértékére is hatással van. Ha ez a bizonytalanság elviselhetetlenül nagy, az könnyen a konfliktus eszkalálódásához vezethet. Ha nincsenek már a kapcsolatban érzelmi tartalékok, amelyeken keresztül összekapaszkodhatunk a bajban, akkor könnyen lehet, hogy a most kialakult helyzet nem közelebb visz a másikhoz, hanem pont ellenkezőleg: eltávolít tőle.

Ha viszont vannak a kapcsolatban érzelmi tartalékok, akkor könnyen lehet, hogy az életünket körüllengő bizonytalanság az érzelmi mellett, a szexuális életünkre is pozitívan hat.

A szexuális élethez egyébként is szükség van egy kis bizonytalanságra, ugyanis a túl biztonságos kapcsolatokban kevés a szexuális energia. Furcsán hangzik, de a vírus terjedésével az életünkbe szivárgó feszültség és szorongás támogathatja a szexualitást. Ennek egyik oka, hogy az orgazmusnak van feszültségoldó hatása.

Vannak párok, akik jókat szeretkeznek akkor is, amikor veszélyhelyzetben vannak. Leginkább akkor tudnak összeolvadni, amikor azt érzik, hogy a párjuk érzelmileg is közel van, ha teljes mellszélességgel, együttműködve képesek megküzdeni a nehézségekkel. Ha nem a viták és veszekedések lengik át a mindennapokat, hanem a megértő figyelem és empátia.

De az intimitás szex nélkül is létre tud jönni két ember között. Szép szavakkal, biztató gesztusokkal sokat tudunk segíteni a párunknak. Ha nem mindig a vírusról beszélgetünk, hanem a kialakult helyzetben megpróbálunk konstruktívak maradni, és a lehetőségekhez képest jól érezni magunkat, akkor sokat kihozhatunk a rázósabbá váló hétköznapokból is. Még akkor is, ha ránk telepszik a szorongás szürke leple.

Hátrányból előnyt

A komparatív előnyök elvét David Ricardo brit közgazdász alkotta meg az 1800-as években. Ennek üzenete, hogy még azok is, akik látszólag hátrányt szenvednek, fel tudnak mutatni valamit, ami az egész társadalomnak hasznos lehet.

Van olyan, hogy a hátrányunkból származik előny. Ne feledjük, a járvány pont egy ilyen helyzet. Tudom, hogy hosszú lesz, és hogy fájni fog, tudom, hogy áldozatokkal és lemondással jár, de ha ez segít minket ahhoz hozzá, hogy megértőbb, türelmesebb, odaadóbb társak legyünk, akkor a karantén és az elzártság akár előnyünkre válhat.

Talán lelassulunk, és ismét megtanuljuk, hogyan kell együtt lenni, egymásra figyelni, kapcsolódni. Kitartást kívánok nektek és sok erőt. Vigyázzunk egymásra!

A koronavírus elleni intézkedések olykor szorongáskeltőek lehetnek, de ne feledd, mindannyiunk biztonsága érdekében történnek. Igyekezz nyugodt maradni, magadra és másokra is vigyázni, és hiteles forrásokból tájékozódni. Mi itt a Pszichoforyou-n a testi mellett a lelki egészség megőrzésében is szeretnénk segíteni. A járvány ideje alatt külön rovatot szentelünk a témának: ez a Lélekerősítő.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Bibók Bea
Pszichológus, szexuálpszichológus. Három felnőtt lány édesanyja. Terápiákat tart pároknak és egyéneknek, cikkeket ír a szexualitásról és a párkapcsolatokról. Bogozza az elé tárt problémagombócokat, sportol, lekvárt főz, köt, egyfolytában tanul, mindig akar valamit. Érzékeny, aktív, nyílt energiabomba, aki folyamatosan, fáradhatatlanul fejlődni szeretne.

Pin It on Pinterest

Share This