Hogyan neveljünk jó testvéreket? – A testvérkapcsolat lehetséges mintái

Szerző: | 2021. 10. 18. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 12 perc

A többgyerekes szülők többségének örök kérdés, hogy milyen tudatos praktikákkal érhetik el a gyermekeik között kibontakozó jó testvéri viszonyt, amely akár egy életen át kitarthat. L. Stipkovits Erika Ölelni és ölre menni című könyvében a testvérkapcsolatok számos vetületével foglalkozik, és igazán hasznos gyakorlati tanácsokkal segít. Most a kötet segítségével sorra vesszük, milyen mintái lehetnek a hétköznapokban a testvéri köteléknek, valamint milyen konkrét dolgokkal támogathatja a felnőtt, hogy jól működjön a viszony a gyermekei között.

Tanulságos és sokat mondó a fejezet elnevezése, amely az említett témaköröket járja körbe. Az a Félistentől a Főgonoszig cím magában foglalja, milyen sokféle lehet a testvérek közötti viszony, és mennyire erős hatásokkal bírhat az egyén életének más területeire. Ehhez mérten a szerző azonnal leszögezi, az alaptézis mindenképpen az:

akarjuk vagy sem, de a testvéreink sohasem lehetnek csak mellékszereplők az életünkben.

Bármilyen is a viszony két felnőtt testvér között, valójában ők egymás életének szemtanúi a kezdetektől. Úgy, mint senki más, még a szüleik sem, hiszen a gyerekek egymást teljesen más nézőpontból látják a családon belül.

A kezdeti tévhitek

Harminc-negyven évvel ezelőtt a kutatók még  abszolút a versengést, a rivalizálást látták a testvéri viszonyban. Azt pedig, hogy a szülőkkel való kapcsolaton kívül más kötődés is hat az ember személyiségfejlődésére, nem igazán tudták elképzelni. Később olyan tényezőkben próbálták meghatározni a testvérek közötti kapcsolat minőségét, mint a nem, a temperamentum, vagy az életkor. Ehhez kapcsolódva számos kutatás készült, amely érdekes eredményeket hozott. Ilyen például az azonos neműek közötti nagyobb dominanciaharc, a négy éven belüli korkülönbséggel születők közötti intimebb viszony, vagy a lánytestvérekkel való bensőségesebb kötődés megfigyelése.

Végül az ezzel foglalkozó kutatóknak is rá kellett ébredniük, hogy a testvérekhez való viszony ugyanolyan lényeges eleme a személyiségfejlődésnek, mint az apához, anyához fűződő kapcsolat.

Evolúciós szükségletünk ugyanis, hogy létrehozzuk az önálló identitást, amely megkülönböztet minket a családtagjainktól. Eközben azonban ott él bennünk az állandóság iránti vágy is. Éppen ez a kettősség, amely mozgatja a testvérkapcsolatokat, és amely miatt – ahogy L. Stipkovits Erika fogalmaz – „a közelség és távolság sajátságos tánca figyelhető meg ebben a viszonyban”.

A szakember azt is hangsúlyozza: a mai társadalomban a családtagokat már kevésbé kötik a tradíciók. Nem kell így vagy úgy viselkedni a testvérrel, átadni, vagy elvenni lehetőségeket, csak mert valaki a legkisebb vagy a legnagyobb gyermek a családban. Ez a fajta szabadság azonban még nem jelent üres lapot, hiszen a családi traumák, múltbéli események, tudattalan minták lehetetlenné teszik, hogy a viszony nulláról induljon.

A legmeghatározóbb tényező: a családi közeg

Mint a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdések többségében, a testvérviszonyban is a minták a legmeghatározóbbak. Ezek nem csupán a szülők saját testvéreikkel való viszonyára terjednek ki, hanem az egész családi rendszerre, az abban zajló kötődésekre és érzelmekre. A szerző Judith Dunn és munkatársai kutatásait említi, amely egyébként a családot nem mint a benne lévő tagok számát veszi figyelembe, hanem mint a tagok közötti interakciót.

A vizsgálatok során a szülők teszteket, kérdőíveket töltöttek ki, valamint maguk a gyerekek is nyilatkoztak a témáról. Ezt nem csupán célzott kérdésekre válaszolva tették, hanem bábjátékba rejtett irányított kérdésekkel is feltérképezték a kicsik saját interpretációját a testvérükkel való viszonyról. Itt hamar kiderült a kutatók számára:

sokszor léteznek olyan részletei a gyerekek közötti kapcsolatnak, amelyet a szülők észre sem vesznek. Például a viták, veszekedések valódi okait, vagy a mélyen megbújó dominanciaharcokat.

Összegezve a fenti megfigyeléseket, valamint a demográfiai (a család létszáma, nemi összetétel, korkülönbség) és egyéb tényezőket, a kutatók összegezve arra jutottak, hogy alapvetően a jól szervezett, kevésbé stresszes, meghatározott napirenddel élő, de közben megfelelő rugalmassággal működő családokban alakulnak jól a testvérkapcsolatok. Emellett az egyik legfontosabb szempont még a szülők közötti viszonyulás. A harmonikus párkapcsolatban élő szülők mellett, akik jól együtt tudnak működni és a nagyobb feszültségek, súrlódások nem mindennaposak, valószínűleg könnyebben fejlődik szeretetteljes testvéri kapcsolat. Ahogy L. Stipkovits Erika kiemeli:

nem a négyzetméter nagysága, a külön szoba, vagy a luxuskörülmények segítenek a gyerekek közti kötődés minőségében, sokkal inkább a szeretetteljes, vidám, meghitt otthoni hangulat.

A testvérkapcsolati minták

Azzal kapcsolatban, hogy miként viszonyulnak a testvérek egymáshoz tudat alatt, ötféle csoportot különböztethetünk meg.

1. Az első ezek között a Két tojás elnevezést kapta, hiszen az egybefolyó, egymást másoló testvérekre utal. Ennek legfőbb oka, hogy nem alakult ki a saját, különálló identitás; túlzottan fontos a másik legalább az egyik számára. Ahogy a szakember mondja, ennek hátterében gyakran a korai csecsemő-anya viszony sérülése áll, azaz a szimbiózis meglétének hiánya. Utóbbit igyekszik pótolni a hiányt megszenvedő testvér, vagy akár mindkettő is. Ebben a helyzetben általában az indítja el a konfliktust, amikor az egyik gyerek más irányba változik, és kilép addig bebetonozott szerepéből, hogy saját identitást keressen.

2. A második eset a Bálvány címkét kapta. Nem nehéz kitalálni, hogy itt arról esik szó, amikor az egyik testvér idealizálja a másikat. Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben a csodált jellemző akár egy negatív tulajdonság is lehet, ha az meghatározó az adott családi rendszerben.

A hasonló kapcsolat egyrészt a csodáló számára teher, aki adott esetben a furcsa viszony okán hamis képet kergethet más kapcsolataiban is, ahogy ezt a könyvben megismert példa is mutatja. Itt egy húg az általa tévesen eszményinek megálmodott báty képe miatt képtelen egészséges férfi-nő kapcsolat kialakítására. Eközben fiútestvére számára is hatalmas nyomás folyamatosan megfelelni a róla felfestett tökéletes képnek.

3. A Tesófüggők helyzete arra mutat rá, amikor kölcsönös függés és ragaszkodás van a két gyerek, később felnőtt között. Itt kétféle módon alakulhat a viszony. A lojális függés esetén a testvérek elfogadják egymást és egymás változásait, viszont mindenre belenyugvóan reagálnak, nehogy szorongással teljen meg a viszony. Itt, bár érzelmileg mindenki profitálhat, az önállósodás és érzelmi fejlődés szintén gátakba ütközik.

Az ellenséges függés már sokkal látványosabb. Általában abból ered, hogy a távolságtartó szülők nem foglalkoznak a gyerekekkel, nincs érzelmi visszajelzés, az ebből fakadó frusztráció pedig az egymás közötti adok-kapokban teljesedik ki. Ebben a helyzetben mindenki saját magát látja a jónak, és ez az egyoldalúság általában életük végégig megmarad.

4. A Főgonosz viszony hasonlóan, a negatív érzések kivetítéséből születik, és szintén a szülőkkel kapcsolatos fájdalmak tükrözéséből jön létre általában egy áldozatként, illetve egy bántalmazóként beállított testvérrel. A saját pozícióját senki nem hajlandó feladni. Ezek a testvérpárok felnőttként általában arra jutnak, hogy valójában semmi közük a másikhoz. Miközben a másik tükrében folyamatosan túl nagy elvárásokat állítanak saját magukkal szemben, amely nyilvánvalóan kihat az egész életükre.

5. A Győztesek az elég jó testvérek, akik miközben folyamatos kapcsolatban léteznek egymással, egészséges módon élik meg a közelség-távolság érzését, és hagyják a másikat önmaga útjaira lépni.

Tisztában vannak vele, miben különböznek, vagy épp hasonlítanak. Miközben egyszerre játszanak és harcolnak egymással, a testvérkapcsolat az életükben természetes és nem kerül túl fontos, mindenek felett álló szintre. Ők ismerik a lehetőségeiket, valamint a gyökereiket is és ehhez mérten tudják szeretni, tisztelni egymást.

Mit tehet a szülő ezek tükrében?

Minden figyelmes, szerető szülő arra vágyik, hogy Győzteseket neveljen, és hogy miképpen teheti ezt meg, arra L. Stipkovits Erika egészen konkrét gyakorlati példákat mutat. Ahogy a szerző írja, a hasonló testvérkapcsolatok esetében a szülők viselkedésére az a jellemző, hogy tudják minden gyerekük erősségeit és gyengeségeit, amelyeket nem állítanak egymás elé példa vagy ellenpéldaként.

De hogyan is néz ki ez a hétköznapokban?

  • Elsőként a gyerekeinkre önálló egyéniségekként szükséges tekinteni, és sikereiket, kudarcaikat, könnyebb vagy nehezebb tulajdonságaikat nem egymáshoz képest vizsgálni, hanem önmagukban. Ennek érdekében lényeges a felnőttnek is magába nézni, és tisztázni, melyek azok a gyermekkorból hozott minták, amelyek például nem engednek jó tulajdonságnak láttatni egyes jellemzőket. Ha például az álmodozó mivoltot elítélték otthon, akkor az érintettnek nehéz másként viszonyulni ehhez a személyiségjegyhez.
  • Emellett fontos olyan saját időt biztosítani a gyerekeknek, amelyre ők vágynak valójában. Nem kell kényszeríteni egyiket a focira, csak mert a másikat az érdekli. Ez egyaránt igaz a szabadidő eltöltésre, illetve a lehetséges hobbikra, szakkörökre, különfoglalkozásokra is.
  • A közös játékot felesleges erőltetni: ha valaki épp egyedüllétre vágyik, hadd élje meg azt is! Egy-egy veszekedés alkalmával pedig nem kell igazságosztó szerepbe bújni a szülőnek. A legjobb, ha a felnőtt a gyerekekre bízza a megoldást (amennyiben nincsen olyan momentum, amely mindenképpen tisztázandó, például valamilyen veszélyhelyzet). A veszekedéseket szemléljük reálisan, és hagyjuk megtörténni: nem igaz, hogy a jó testvérek nem vitáznak.
  • A testvérek kapjanak saját koruknak megfelelő feladatot otthon, és mindenki részesüljön dicséretben. Ha pedig megengedik az anyagi lehetőségek, a kisebb is választhasson egy-egy tanszert, számára kedves ruhadarabot, hogy a saját ízlését is gyakorolhassa.
  • Fontos saját időt tölteni a testvérekkel külön-külön is, hogy önmagukban is beszélhessenek az őket érdeklő dolgokról. Soha ne hasonlítgassuk őket egymáshoz, és ha a családban, rokonságban valaki hajlamos erre, nyugodtan szóljunk, hogy ne tegye!
  • Végül tanácsos végiggondolni, hogy minden rendben van-e a párkapcsolattal, és a lehetséges feszültségeket minél előbb megoldani. Emellett, ha észrevehető, hogy egy-egy szülő mindig ugyanazt a gyereket pártolja, akkor mindenképp beszélgessenek erről a párok.

 

Kívánunk mindenkinek jó testvéreket és boldog testvérek világnapját!

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This