Senki földje a felnőttkor határán – A Hogyan szexeljünk című filmet ajánljuk

A Hogyan szexeljünk messzire repít az időben. Újra az a tizenhét éves lány vagyok, aki bár körül van véve haverokkal, barátokkal, barátnőkkel, a szíve legmélyén mégis magányos. Határmezsgyén jár: már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Sehová sem tartozik.

Társak között egyedül

Tara, Molly Manning Walker első – mától a mozikban is látható – nagyjátékfilmjének főszereplője is egyedül van. Hiába tűnik úgy a film első perceiben, hogy két barátnőjével, Skye-jal és Emmel elválaszthatatlanok, és jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, figuráját körüllengi a magány. Tara hármuk közül a legklasszikusabb értelemben vett szépség. Szabályos arca és tökéletes alakja nemcsak a fiúk érdeklődését, de egyes lányok irigységét is kiváltja.

A történet dramaturgiája szerint ára van annak, ha a világ szemében valaki szép. Nemcsak a kimondatlan rivalizálás vetül árnyékként a barátságaira, de a vágy tárgyának lenni is teher, ha nem tudja biztonsággal kijelölni a határait.

Tara nemcsak a külsejét tekintve különbözik a barátnőitől. A görögországi, tengerparti üdülővárosba érkező, tizenhat év körüli lányok utolsó vizsgájukat jönnek megünnepelni erre a különleges nyaralásra. Az eredmények még nincsenek meg, de hamar kiderül, hogy míg Skye és Em valószínűleg jó jegyeket kapott, Tarának nem sikerült majdnem felnőtt élete első komolyabb megmérettetése. Emiatt érzelmileg eltávolodik a másik két lánytól, kételkedik magában, és szorong a jövője miatt. És most egy újabb színtéren is helyt kell állnia önmagáért felelős emberként, a szülői védőháló nélkül, egy másik országban.

„Egyikünk se fog szexelni, ha csak egymással lógunk”

A három lány már a megérkezéskor, a szobájuk elfoglalásakor abban állapodik meg, hogy „aki a legtöbbet szexel, azé a legnagyobb szoba”, a többiek meg majd csak eldőlnek ott, ahol a fáradtság éri őket. „Milyen szép vagy! Ha nem szexelsz itt a nyaralás alatt, akkor soha” – mondja Skye Tarának, miközben a tükör előtt készülődnek az esti bulira. „Nem halhatok meg szűzen!” – poénkodik válaszképpen Tara.

A szomszédos erkélyen hamarosan feltűnik egy néhány évvel idősebb, helyes srác, és a lányok hamar ott találják magukat a másik apartmanban, elvegyülve a fiúkból-lányokból álló társasággal. És itt kezdődik Tara intrikától sem mentes, fájdalmas felnövéstörténete.

Hol van a szerelem?

Kamaszként volt részem bőven olyan helyzetekben, amelyekben nem voltak tiszták a határok, és nem volt egyértelmű számomra, hogy mit akarok, vagy mit akar a másik. Sokszor csak sodródtam, és esetleg olyasmit is megtettem, amit nem akartam igazán, vagy később megbántam. Homályos szituációkba keveredtem még úgy is, hogy sosem volt célunk a barátnőimmel mielőbb elveszíteni a szüzességünket.

Mi szerelmesek akartunk lenni, mindenképpen, folyton és mindenáron, és ennek melléktermékeként tapasztalatot szerezni a szex terén. Ennyit változott volna a világ huszonöt év alatt? A Z generáció intimitáshoz való viszonya már egészen más, mint az Y generációé volt?

Pornó a színpadon

A Hogyan szexeljünk riasztó képet fest a brit fiatalok bulikultúrájáról. A mérhetetlen sok alkohol, a drogok, a hangos zene nem ismeretlen számomra sem, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején is hasonló kellékei voltak a bulizásnak, és úgy sejtem, azelőtt is. Már ezt sem könnyű nézni, de amikor azt látom, hogy fiatalok mennek fel a színpadra, és a műsorvezető felhívására szexuális tevékenységeket végeznek több száz társuk szeme láttára, megdöbbenek. Az érzelmes Tara lába alól is kihúzza a talajt az élmény, és azzal még talán nem spoilerezek, ha azt mondom, fordulópont ez a történetében, melyben sajnos az első szex egyáltalán nem olyan, ahogy elképzelte.

A kultúránk sokat változott az elmúlt évtizedekben: nemcsak az internet biztosít korlátlan hozzáférést a pornóhoz, az utcán sétálva is ömlik ránk az átszexualizált tartalom az óriásplakátokról, a hirdetésekről, de a rádióból-tévéből is, popszámok szövegeiből és videóklipjeiből. És most már tudom, hogy a fiatalok bulizás közben a saját bőrükön is tapasztalják mindezt.

Csináld, de ne beszélj róla

A The Journal of Sex Research egy 2015-ben publikált cikke szerint[1] a fiatal felnőttek nagy valószínűséggel több pornót fogyasztanak, mint a korábbi generációk, mivel könnyen hozzáférnek az interneten. A kutatásban részt vevő férfi főiskolai hallgatók 67 százaléka értett egyet azzal, hogy a pornográfia „elfogadható módja a szexualitás kifejezésének”, míg apáiknak csupán 37 százaléka vallotta ugyanezt. A női diákok majdnem 50 százaléka értett egyet a megállapítással, míg anyáiknak csak 20 százaléka.

A valódi kontaktust nélkülöző pornó fogyasztása közben azonban nincs intimitás, sőt a mainstream pornográfia tárgyiasítja az aktus résztvevőit, jellemzően a nőket. „A szexuális zaklatásban nagy szerepet játszik, ha hiányzik az intimitás mint érték” – mondja Barrett Morris, a California State University koordinátora egy 2022-ben közölt cikkben.[2]

Mindennek ellenére nem beszélünk többet a szexualitásról, sőt. A nyílt és őszinte információáramlás a családokon belül és az iskolákban is ritka, a szexuális edukáció legtöbbször még mindig kellemetlen, poénok tárgyává tett téma. Az átszexualizált közeg és a tabusítás ellentmondásos együttállása[3] feszültséget és zavart kelt a fiatalokban. Nincs ez másként Tarával sem a filmben – átéli végre, amire annyira vágyott, de közben elidegenedik önmagától és a társaitól is. Nemcsak szex közben magányosabb, mint valaha, hanem utána is. Sokáig nem osztja meg senkivel, mi történt vele éjszaka a tengerparton.

Hol van anya és apa?

A film másfél órája alatt egyetlen középkorú felnőttet sem látunk a vásznon, csupa tizenéves vagy húszas évei elején járó szereplő tűnik fel. Bár Tara sms-ezik az anyukájával az első jelenetek egyikében – míg Skye annyit mond, az ő anyja nem is biztos, hogy észrevette, hogy elindultak –, a szülőkről és a gyerekekkel ápolt kapcsolatukról nem nagyon derül ki semmi, inkább csak találgathatunk. Az én sejtéseim sajnos nem túl jók.

Máté Gábor A család ereje című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy veszélyes lehet a gyerekek és a kamaszok számára, ha elsődleges igazodási pontjukká a kortársaik válnak, és nem a szülők normáit akarják követni. Mintha e megfigyelés mozgóképes illusztrációja lenne a Hogyan szexeljünk.

Tara egy ponton az anyukájától hangüzenetet kap, amelyben nem kis horderejű információt oszt meg a lányával: a vizsga nem sikerült. A hang kedves és együttérző: „Most ne foglalkozz ezzel, csak érezd jól magad.” Tarában ennek ellenére mégsem merül fel, hogy megossza vele fájdalmas tapasztalatát. A film nyitva hagyja a kérdést, hogy milyen a viszonyuk: talán csak az elszenvedett érzelmi sokk és a fizikai távolság az, ami Tarát visszatartja attól, hogy felhívja. De az is elképzelhető, hogy nincs meg köztük a bizalom, ami ezt lehetővé tenné.

Titok

A saját tapasztalatom az, hogy azért maradtak rejtve a fájdalmas élményeim, a kiszolgáltatottságom, mert nem voltam olyan közeli viszonyban a szüleimmel, hogy a bizalmamba fogadjam őket. Én is inkább a kortársaim között kerestem támaszt, azonban ezek a kapcsolatok, ahogy Tara esetében is, sokszor terheltek voltak féltékenységtől, konfliktusoktól.

A barátságok nagyon-nagyon fontos szerepet játszottak akkor az életemben, és most is úgy gondolom, hogy hatalmas megtartó erejük lehet gyerekként és kamaszként is. Azonban így negyvenen túl, szülőként azt is látom, hogy azonos korú fiatalok nem tudják úgy védelmezni egymást, és úgy irányt mutatni egymásnak, mint a nagyobb élettapasztalattal bíró felnőttek, akik ideális esetben feltétel nélkül szeretik a gyerekeiket.

Fájdalmas felnőtté válás

Bár a Hogyan szexeljünk felhozott régi, nem kellemes emlékeket, a legmeghatározóbb élményem mégis az lett a film végére, hogy sokkal könnyebb dolgom volt, mint a mai tinédzsereknek. Én olyan kulturális környezetben próbáltam eligazodni, amelyben még fontosabb volt az intimitás és a kapcsolódás, mint a szex, illetve a szex nem önmagában jelent meg mint tevékenység, hanem a kapcsolódás részeként.

Tara hazafelé, a reptéren mondja el félszavakkal Emnek, hogy mi történt. Em őszintén megrendül. „Sajnálom” – mondja. Aztán azt is, hogy „Megoldjuk”. Kézen fogja Tarát, és a lányok szaladnak, hogy elérjék a gépet. „Hazamegyünk!” – kiabálja az utolsó képkockán Tara, és végre mosolyog. Már nem lesz többé ugyanaz az ember, aki az utazás előtt volt. Bennem azonban erősödik a remény, hogy valami jó, valami új születhet a fájdalmas tapasztalatból.

A Hogyan szexszeljünk című film vetítési időpontjairól itt találtok további információkat. 

[1] https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/00224499.2014.1003773#.Vvl6IBIrLVp

[2] https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/00224499.2014.1003773#.Vvl6IBIrLVp

[3] https://pszichoforyou.hu/fuggoseg-kapitany-foveny-mate-interju/?fbclid=IwAR3bOPQKJ_2NKqLeq11HqA3o5VDNr-RJuFBO2MF8DJfUJIg2d8if-Z9wlTo