Azt hiszed, tényleg elég a kevés alvás? Az agyad nem erről árulkodik…

Szerző: | 2016. 12. 11. | Test&Lélek | Olvasási idő: 6 perc

Te is azok közé az emberek közé tartozol, akik ragaszkodnak a 7-8 óra alváshoz – ami nélkül csak egyik kávét a másik után hörpintik fel, remélve, hogy valami varázslat folytán képes lesz semmisé tenni a rosszkedvet és egyúttal felemeli az elmére ereszkedett tejfehér, átláthatatlan ködöt is? Ha igen, akkor valószínűleg te is szuperhősként tekintesz azokra a barátaidra/kollégáidra, akik váltig állítják, hogy alig néhány órát alszanak éjjelente, és mégis minden reggel majd’ kicsattannak az energiától. Egy friss kutatás szerint azonban nincs okod az irigységre: ennek a „szupererőnek” is megvannak a maga hátulütői.

photo-1478980236323-01c287f81aed-1

Mennyi is az annyi?

Arról, hogy mennyi is az optimális alvásidő, valószínűleg még hosszú ideig nem lesz megegyezés a kutatók között. Az amerikai National Sleep Foundation a 18-64 év közötti korosztálynak aktuálisan 7-9 órát jelöl meg ideális mennyiségnek.

Ezt megerősítik azok az adatok, amelyek alapján kijelenthető: a hat óránál rövidebb alvás rontja a kognitív teljesítményt, befolyásolja a hangulatot, illetve többek között a súlygyarapodásban is szerepet játszik. A lerövidített alvásidő azonban nem mindenkinél produkál észrevehető „tüneteket” (és egyes eredmények szerint ennek lehet genetikai alapja).

Ugyanakkor az is igaz, hogy ha a krónikus alváshiány hosszú ideig fennáll, már kevésbé érezzük fáradtnak magunkat, és azok, akik állításuk szerint kevés alvással is beérik, vélhetően túlbecsülik szellemi teljesítőképességüket, amely a kevés pihenés miatt drámai zuhanáson megy keresztül.

Azaz a kutatók úgy vélik, hogy a magukat mindig energikusnak valló, az ideális alvásidőre fittyet hányó személyek valójában jóval fáradtabbak, mint ahogy azt gondolják, és csak a rengeteg őket érő inger révén képesek fenntartani a figyelmüket és leküzdeni testük és elméjük alvásra buzdító jelzéseit. Feltételezhetően egy nyugodt, ingermentes környezetben pillanatok alatt álomba szenderülnének.

Offline üzemmód

Annak érdekében, hogy tudományosan is alátámasszák a fenti lehetőséget, a University of Utah munkatársai 839 személyt vizsgáltak, akiket először két csoportba osztották aszerint, hogy tartják-e magukat az optimális alvásidőhöz, vagy jóval az alatt maradnak. Az utóbbi, keveset alvó csoporthoz tartozókat aszerint is felosztották, hogy beszámoltak-e napközbeni álmosságról vagy teljesítményromlásról, avagy teljesen ébernek érezték magukat.

stocksnap_70jmtndbji

A kísérlet során funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) segítségével vizsgálták a résztvevők agyi aktivitási mintázatait, hogy megtalálják az esetleges napközbeni „elszenderülésre” utaló jeleket.

És nem is volt hiábavaló a fáradozásuk, ugyanis

a keveset alvók mindkét csoportjában valóban megfigyeltek olyan aktivitásmintázatokat, amelyek inkább az alvó állapotot tükrözik, mintsem az ébrenlétet – amivel nem is lenne gond, ha nem a munkanap közepén jelentkeztek volna.

A kutatók tehát úgy gondolják, hogy a hosszú ideje kialvatlan személyek a rájuk törő álmosságot ugyan általában el tudják űzni, „hála” az ingergazdag környezetnek és a mindennapi rohanásnak, azonban egy viszonylag unalmas fMRI vizsgálat során ezek a mechanizmusok nem sietnek a segítségükre, és az alanyok – ingerek híján – pillanatok alatt elszenderednek.

Persze egy MRI vizsgálat során az elalvásnak nincsenek komoly következményei, ugyanakkor – ahogy arra az egyik szerző, Brian Curtis is felhívta a figyelmet – egy hosszú autóút is ingerszegény környezetnek minősül, ami, amennyiben a sofőr elszenderedik a volán mögött, könnyen tragédiába torkollhat.

Öröm az ürömben

A kutatók az általános agyi aktivitáson túl az agyterületek közötti funkcionális kapcsolatokat is vizsgálták. Ennek lényege, hogy nem azt figyelik, hogy melyik agyterületek állnak „fizikai összeköttetésben”, hanem hogy mely területek mutatnak hasonló aktivitási mintázatot. Az itt kapott eredmények talán jobb kedvre deríthetnek, amennyiben te is a 6 óránál kevesebbet alvó, de mégis mindig energikus „szuperhős” csoportba tartozol.

Ugyanis ezeknél a személyeknél a külső ingerek érzékelésében szerepet játszó területek (elsődleges hallókéreg, elsődleges szomatoszenzoros kéreg, elsődleges látókéreg és elsődleges mozgató kéreg), az elsődleges mozgató kéreg, illetve az emlékezésben fontos szerepet játszó hippocampus között erősebb funkcionális kapcsolt állt fent, mint a hosszabb alvást igénylőknél.

Dr. Anderson szerint

ez arra utalhat, hogy ezeknél a személyeknél hatékonyabban zajlik az a konszolidációnak nevezett folyamat, amely során az emlékek a rövidtávú memóriából a hosszú távú memóriába kerülnek át.

A kutató ezt azzal magyarázza, hogy ez esetben a konszolidáció talán nem korlátozódik az alvással töltött órák idejére. Ez részben megmagyarázná, miért érik be egyesek kevesebb alvással is. Ugyanakkor fontos látni, hogy bár a konszolidációban a keveset alvók „verik a többieket”, attól még az agyi aktivitásmintázat olyat mutat, ami normál esetben éber embereknél nem jellemző.

Természetesen ezek a friss eredmények megerősítést igényelnek, így a kutatók a jövőben szimulátorok segítségével tesztelnék az önmagukat frissnek mondó, de keveset alvó személyeket, hogy tovább tanulmányozzák a szubjektív és objektív teljesítményük közötti eltéréseket.

Útravaló

Ha te is az „ébren alvók” közé tartozol, sokat segíthet, ha megpróbálsz kicsit lelassítani. Ahelyett, hogy arról győzködöd magad, hogy tényleg elég 5-6 órát alvásra szánni, próbáld meg egy estére kizárni a külvilágot, befejezni a munkát, aztán kikapcsolni minden kütyüt és időben ágyba bújni.

Még az is lehet, hogy átalszod az egész éjszakát…

Via: Health.com; Wiley Online Library; The Telegraph

Fotó: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This