A rövid, elköteleződésmentes szexuális együttlét egyre elterjedtebb társadalmi jelenség, amely számos egyéni és közösségi kérdést és problémát vet fel. Az angolul „hookup culture”-nek nevezett kapcsolati, vagy még inkább szexuális minta társadalmi-, generációs- és országhatárokon átívelő jelenségéről Dr. Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal beszélgettünk.

Hogyan lehetne definiálni a hookup kultúra jelenségét? Miben különbözik ez a klasszikus udvarlástól?

A „hooking up” rövid, elköteleződésmentes szexuális együttlét olyan személyek között, akik nem állnak szerelmi vagy párkapcsolati viszonyban egymással. A meghatározás feltételezi, hogy mindketten így viszonyulnak hozzá (persze ez koránt sincs mindig így…). Ami pedig a kereteket illeti: az internet jelentős mértékben megkönnyíti e téren a kommunikációt: ismeretlenek tudnak előre tisztázott feltételekkel, kizárólag alkalmi szex céljából egy rapid légyottra összefutni, találkozni.

A hookup culture napjainkban már nem csak az Egyesült Államokban élő fiatalok intim kapcsolódásait jellemzi, Európában, ezen belül Magyarországon is jelen van.

Az, hogy először az amerikai kampuszokon azonosították be és nevesítették a jelenséget, még nem feltétlenül jelenti, hogy onnan ered, vélhetően hasonló mértékben jelen volt már a nyugat-európai fiatalok körében is. Az viszont a saját hazai, az ELTÉ-n végzett kutatásunkból is kiderült – egy tíz évet felölelő periódust vizsgálva (2004-2014) –, hogy a párkapcsolatok száma jelentős mértékben csökkent. Emellett az aktusok gyakorisága és a szexuális élettel való elégedettség is visszaesett. Tehát biztos, hogy valamit rosszul csinálunk…

Milyen tényezők állnak a folyamat terjedésének hátterében?

Mint minden jelenség, ez is úgymond multikauzális, számtalan ok határozza meg. Nem függetleníthető attól a szemlélettől, ami a mindennapokban jellemez minket: mindent azonnal akarunk megkapni, nem tudunk várni, a dolgokat, ha elromlanak, nem megjavítjuk, hanem lecseréljük – ez jellemző a párkapcsolatokra is.

Az „árubőség” tovább nehezíti a választást, az elköteleződést, a hűséget. A közösségi oldalak folyamatosan bombázzák a retinánkat a potenciális partnerek fényképeivel, azt az illúziót keltve, mintha a lehetőségeink száma szinte korlátlan lenne. Emellett az ismerkedő applikációk is számos pszichológiai szükségletet kielégítenek: a jelölések egyszerre erősítik az önbizalmat, szórakozást és izgalmat nyújtanak – nem csoda, ha rövid időn belül kialakulhat egyfajta  függőség.

Ehhez adódik hozzá, hogy a kultúránk nem „népszerűsíti”, és nem is becsüli sokra a hűséget – a pornófilmek pedig kifejezetten azt hirdetik, hogy az igazán jó és izgalmas szex a párkapcsolatok kötelékein kívül található. A felnőtt filmek tipikus koreográfiája: vadidegen emberek találkoznak, heves szexuális együttlétbe bocsátkoznak, majd ezt követően, mintha mi sem történt volna, mindenféle előremutató jelzés (telefonszámcsere, „látlak még”, stb.) nélkül külön válnak útjaik.

Kinek és miért jó ez?

Különbség van a között, ha valaki egy bizonyos rövid életszakaszában szeretne megélni ilyen élményeket, valamint ha „így marad”, azaz, a későbbiekben sem vágyik párkapcsolatra, nem tud/akar elköteleződni. Az ember társas lény, aki arra született, hogy intim és mély érzelmi élményekben legyen része, tartozzon valakihez. Ehhez kötődés, elköteleződés kell, és a vágy arra, hogy más számára sokat jelentsünk, szükség legyen ránk, adni tudjunk. Az örömök, élmények megosztása, összetartozás érzése humán létünk alapvető szükséglete.

Mik a hátulütői ennek a jelenségnek az egyén és a társadalom számára?

Dr. Hevesi Kriszta (Fotó: Csányi István fotó)

Ha nincsenek párkapcsolatok, akkor nem öröm a gyermekáldás. Ezzel a döntésünkkel, vagy éppen a döntés hiányával az élet egyik legmeghatározóbb élményéből maradunk ki, ez a hiányérzet pedig előfordul, hogy csak később tudatosul bennünk. Gyermekvállalás esetén pedig az egyszülős családban felnevelkedett gyerekek a szülőnek is sokkal nagyobb feladatot és felelősséget jelentenek, és valószínűbb, hogy ők maguk is ugyanezt a modellt követik majd és adják tovább.

Mely társadalmi csoportokra és generációkra jellemző ez az újfajta instant románc?

Serdülő és fiatalkorban viszonylag természetesek a gyakori partnerváltások – azonban ma már a felnőtt és idősebb korosztály is hasonló felszabadultsággal beszél alkalmi kalandjairól. Magyarán, minden életkorban megnőtt az elfogadottsága és a gyakorisága is.

Hogy viszonyulnak a nők és hogyan a férfiak ehhez a kapcsolódási formához?

Nem szeretem a „mi nők” és „ti férfiak” sztereotip, fekete-fehér kategorizálást. Nagyon sok férfi vágyik elkötelezett és monogám kapcsolatra, s vannak nők, akik úgy érzik, könnyebb nekik egyedül, viszont szükségük van alkalmasint az ösztönigények megélésére. Vitathatatlan azonban, hogy markáns nemi különbségként azonosítják a vizsgálatok a férfiak jellemzően pozitívabb viszonyulását az alkalmi kalandokhoz, aminek gyökere elsősorban a férfi és női szexualitás eltérésében rejlik. Csak néhány példát kiragadva: a szexuális izgalom kialakulásához a nők számára az előjáték nagyobb jelentősége, az orgazmus nehezebb elérése, az intimitás és gyengédség nagyobb szerepe – ami a futó kalandokban általában kevésbé hangsúlyos.

Szintén van szerepe a társadalmunkban létező kettős mércének is: míg egy férfi számára úgymond „dicsőség” a magas partnerszám és tapasztalat, egy nőnél ez még ma is más megítélés alá esik.

Van olyan, hogy erre valaki „alkalmas” más pedig „alkalmatlan”?

Igen, az hogy bele tudunk-e menni egy csupán testiségen alapuló alkalmi viszonyba, hétköznapi megfogalmazással élve „lelki alkat” kérdése: ami jelenti a kötődési képességet, személyiséget, neveltetést, otthon látott családmodellt, tapasztalatokat, esetleges traumákat.

Ezek az instant kapcsolatok, hogyan viszonyulnak a lelki és érzelmi szükségeleinkhez?

A nők jellemzően jobban bíznak abban, hogy az alkalmi kaland komolyabbra fordul – míg, ha nem így alakul, gyakran önmagukat hibáztatják, hogy mit rontottak el. Ez egyben ahhoz a korjelenséghez is vezetett, hogy egyre inkább hajlamosak már az első találkozáskor a szexuális aktusba belemenni, nehogy a férfi ennek hiányában mást válasszon. Ez viszont pont azt eredményezi, amit elkerülni igyekeznek: hogy sokkal kevésbé találnak így elkötelezett, kölcsönös hűségen alapuló viszonyt.

Egyetemisták hook-up kalandjait elemezve azt találták, hogy míg rövid távon emelheti az önértékelést és csökkentheti a depresszív hangulatot az alkalmi viszony, hosszú távon azonban tovább rontja a hangulatot, s a hook-up kapcsolatok nagy száma a nők esetében az önbizalom drámai zuhanásához vezet már egy fél éves periódust vizsgálva. („Mindenkinek csak arra kellettem, de egy férfi sem akart igazán megismerni, megtartani” – érzést keltve.) A fiúk részéről inkább a megcsömörlés, „kiégés”, érzelmi vákuum a pszichés reakció egy több évet felölelő időszakban.

Pszichológusként, szexuálpszichológusként mik a tapasztalatai a jelenséggel kapcsolatban: a párkapcsolatok kialakításának nehézsége mennyire jelent problémát, valamint milyen mértékben, illetve mikor tudatosul ez a nehézség az érintettekben?

A problémát igazán az jelenti, amikor már nem is tekintik problémának, ha évek óta nincs elkötelezett párkapcsolatuk – ami elsősorban a férfiakra jellemző. Sajnos, csak körül kell nézni az ismerősök között, rengeteg az egyedülálló 28-40 éves nő, aki azonban vágyna egy tartós viszonyra. A hook-up kalandokon kívül nagyon sok libidót elvisz az internetes pornográfia is a hús-vér kapcsolatoktól, ami Japánban például a drámaian alacsony születésszámban, valamint a harmincas generáció (kis túlzással) emberi kapcsolatoktól mentes szexuális szokásaiban nyilvánul meg.

A hosszú távú kapcsolatok értékeiről itt olvashattok, arról, hogy miért is van szükségünk a szerelemre itt olvashattok Hevesi Krisztina tolmácsolásában.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt és itt

Szólj hozzá!

Porpáczi Júlia

Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest