Hevesi Krisztina: „a hosszú távú kapcsolatnál jobbat eddig még nem találtak ki”

Szerző: | 2016. 08. 11. | Én&Te | Olvasási idő: 7 perc

Hogy is állunk napjainkban a hosszú távú kapcsolatokkal? Mire szocializálja a 21. század a benne felnövő fiatalokat? Egyre kétségbeejtőbb statisztikai adatokat találhatunk a nyugati világban a párkapcsolatban, illetve házasságban élők számát tekintve, és akkor a kapcsolatok minőségéről még nem is esett szó.

lo2

A hosszú távú párkapcsolat értékei

Amerikában 1986-ban készült egy, az 1970-es években tapasztalt válási-hullámra reflektáló kutatás, amely fiziológiai tünetek alapján kereste a választ arra a kérdésre, mi dönti el, hogy két ember boldog párkapcsolatban tud-e élni hosszú távon. Ez a tanulmány is rávilágított, hogy egy sikeres párkapcsolat titka a figyelem: hogy akkor is reagáljunk a másikra, amikor fáradtak vagyunk, vagy kevésbé érdekel minket az adott téma.

Akik iránt jobban érdeklődik a párjuk – legyen szó akár a legapróbb hétköznapi dolgokban tanúsított figyelemről is – azok boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak bizonyultak. A felmérés szerint, akik állandó jelleggel kritizálják párjukat, azok idővel elfeledkeznek társuk jó tulajdonságainak feléről. Érdekesség, hogy mindez nem csak lelki szinten okoz károkat, de fiziológiai szinten is megmutatkozik: aki ilyen kapcsolatban él, az egy vírussal szemben is védtelenebb például.

Az elmúlt évtizedekben aztán megannyi kutatás, felmérés igazolta a hosszú távú párkapcsolatok pozitív hatásait. Kezdve attól, hogy nő az önbizalmunk, javul az énképünk, egészen addig, hogy egy boldog kapcsolatban hajlamosabbak vagyunk átvenni párunk jó tulajdonságait, szokásait is.

„Szeretni és szeretve lenni”

Társas lények vagyunk, alapvető szükségletünk, hogy valakihez tartozzunk. Azonban nem csak szükségleteink vannak, nélkülözhetetlen, hogy valaki másnak szüksége legyen ránk, ennek hiánya különböző pszichés problémákhoz vezethet.

A hosszú távú kapcsolat tehát protektív faktorként van jelen: segít a szellemi és lelki egészség fenntartásában, és persze mindemellett a fajfenntartás szempontjából sem utolsó dolog.

Ezt már Dr. Hevesi Krisztina állítja, aki hozzáteszi: a hosszú távú párkapcsolat, illetve a házasság intézménye persze nem tökéletes, mindig akadnak megoldandó problémák, azonban ennél jobbat még nem találtak ki. A következő generáció biztonságos, szeretetteljes felneveléshez szükség van erre az intim, támogató közegre, hogy ilyen formában továbbadhassuk azt, amit jó esetben szüleinktől láttunk, tanultunk. A felnőtt lét feladata, kihívása tehát, hogy képesek legyünk egy másik személyhez kapcsolódni.

 Hevesi Kriszta_2

Dr. Hevesi Krisztina

Miért olyan nehéz ez ma?

A „hook up culture”, azaz az alkalmi kapcsolatok kultúrájának fogalma 2005-ben jelent meg tudományos terminusként, majd terjedt el a köztudatban. Ma e kultúra korszakát éljük civilizált, nyugati világunkban. A gyakori partnerváltás a serdülőkor sajátossága, egyfajta tapasztalatszerzés annak érdekében, hogy később meggyőződéssel tudjanak elköteleződni valaki mellett hosszú távon. Ma ez a tendencia az idősebb generációkra is jellemző – mondja a pszichológus. És mi is áll ennek hátterében?

  • Karrier: sok fiatal azért nem akar hosszú távon elköteleződni, mert úgy érzik, hogy a szakmai előmenetelükben akadályozná őket egy partner, hiszen egy tartós kapcsolatba energiát kell fektetni.
  • Felnőtt filmek: napjainkban szinte nem találni olyan kamaszt, aki ne látott volna 18 éven felülieknek szóló filmeket, amelyekben két vadidegen találkozik, szexelnek, majd ismét különválnak útjaik minden elköteleződés nélkül. Ez a fajta, csupán szexuális vágyakat kielégítő együttlét érzelmileg „elállított”, lenullázott iránytűt ad a fiatal generáció kezébe. Más információ híján ez meríti ki a szex edukáció fogalmát a serdülők számára, ami azért baj, mert az együttlétnek ez a fajta ábrázolása eltorzítja a való életben megélt szexualitást: gyors és eldobható „intim” együttléteket megjelenítve – teszi hozzá Dr. Hevesi Krisztina.
  • A vizuális illúziók világa: ehhez jönnek még a közösségi oldalak, amelyek a korlátlan lehetőségek tárházával kecsegtetnek (nem szólva a Tinderről, amely sok esetben szexpartnerkeresőként funkcionál – a szerk.). A web 2.0-es felületeken megjelenő – gyakran kozmetikázott, az élet napos oldalát felvillantó – képek elhitetik, hogy mindig van jobb.
Ha elköteleződünk valaki mellett, azaz döntést hozunk, az mindig lemondást jelent a többi, időnkét jobbnak tűnő alternatíváról. A további látszatlehetőségek állandó felszínen tartása pedig kivisz a párkapcsolatból. A „több jár nekünk” hozzáállás inkább az urakra jellemző, mivel ők jellemzően vizuális típusúak, a média elsősorban őket viszi el a „meghacklet” vizualitás csapdájába. Ez azonban senkinek sem jó – legalábbis nem hosszú távon.

A felsorolt tendenciák azt eredményezik, hogy egyre kevésbé éljük meg a valós élményeket, egyre inkább beszippant a virtuális világ. A modern technika persze sok esetben nagyon hasznos, azonban a kérdés az, hogy mi használjuk azt, vagy az használ minket – hangsúlyozza Hevesi Kriszta.

lo1

Sajnos európai összehasonlításban hazánkban a mai napig rendkívül magas az abortuszok születésszámra vetített aránya. Ezekre a szomorú statisztikákra is figyelemmel már az elmúlt 15 évben is komoly hangsúlyt helyeztünk a fogamzásgátlással kapcsolatos edukációra – mondta el Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon kormányzati kapcsolatok és PR vezetője. A gyógyszergyár Ragaszkodj hozzá! címmel még kampányt is indított a hosszú távú kapcsolatok népszerűsítése, valamint annak érdekében, hogy a fent említett problémákra felhívja a figyelmet.

Előremozdító megoldások

Hevesi Krisztina a kapcsolódó kutatásokra és saját tapasztalataira támaszkodva a következőket tartja hangsúlyosnak a megoldás szempontjából:

  • Az edukációt érdemes már óvodás és kisiskolás korban elkezdeni, megtanítani a gyerekeket a nemek közti tiszteletre és arra, hogyan figyeljenek egymásra.
  • Felhívni a kicsik figyelmét a virtuális illúziók és a valóság közti különbségre, megtanítani nekik a TV és az internet használatát, hogy ne maradjanak segítség nélkül e, mindennapjaikat érintő területeken.
  • Az oktatásból ne felejtsük ki a megfelelő szexedukációt sem: szintén fontos elkülöníteni, hogy mi a látszat és mi valóság. A pornográf tartalmakat férfiak készítik férfiaknak, a szexualitásnak ez a fajta „leegyszerűsített” változata a nőknek nem élvezetes. És egy együttlét során nem a technika számít. Az erotikában vissza kellene lépnünk azoknak az ősi kultúráknak a tanításaihoz, melyek a szexualitást, mint a párkapcsolat összetartó elemét és egymás testének jobb megismerését helyezik a középpontba.

Fotó: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Porpáczi Júlia
Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest

Share This