Míg a gyermekek vidáman tapicskolnak a homokozóban és szebbnél szebb homoksütiket gyártanak, a szüleik többnyire csak reménykedhetnek, hogy az aranyszín homokszemek közt nem bújik meg a helyi kóbor macskák által hátrahagyott “ajándék”, és hogy a csemetéjükkel együtt játszó többi lurkó sem hordoz semmilyen vírust. De vajon tényleg rettegnünk kell a kosztól és a baktériumoktól? Valóban fontos, hogy az örömteli játék minden nyomát azonnal lesikáljuk a gyermekről? És mit tehetünk, ha mégis megtörténik a baj?

Thom McDade, a Northwestern University antropológusa ezen kérdések nyomán járta be a világot, a Szamoától Kenyán át egészen a bolíviai őserdőkig. A professzor azt tanulmányozta, hogy hogyan cseperednek a gyermekek a világ kevésbe “fertőtlenítőszagú” országaiban, és mindez miként hat ki felnőttkori egészségi állapotukra. McDade ezen az ösvényen továbbhaladva kollegájával, Chris Kuzawàval közös tanulmányában a Fülöp-szigetekről származó 22 éven át tartó kutatásra alapozva kimutatta, hogy

az élet korai szakaszában kevésbé “steril” körülmények között nevelt gyermekekre felnőtt korukban kisebb mértékű gyulladásos folyamatok jellemzők.

S hogy ez miért is fontos? – Avagy mi a jól nevelt immunrendszer titka?

Mert – noha maga a gyulladásos folyamat egyfajta riasztóként funkcionál fertőzések esetén – egyre több tanulmány hívja fel a figyelmet a gyakori gyulladások szerepére az asztmától kezdve egyes daganattípusokon, a depresszión és a cukorbetegségen át egészen a demencia kialakulásáig. Ennek tükrében felmerül a kérdés: a baktériumokkal, mikrobákkal való találkozás az élet kezdetén tulajdonképpen „segíthet megtanítani” az immunrendszerünknek, miként szabályozza hatékonyan ezeket a gyulladásos folyamatokat? Ahogy Chris Kuzawa is kiemelte,

Már korábbi kutatások is kimutatták, hogy bizonyos mikrobákkal és parazitákkal való találkozás gyermekkorban – paradox módon – a későbbiekben csökkenti az allergia kialakulásának valószínűségét.

Ez a fülöp-szigeteki kutatás egy lépéssel tovább haladt, és egy másik fontos immunfunkció, a gyulladásos folyamatok tükrében vizsgálta, miként hat a fejlődő szervezetre a baktériumoknak való kitettség.

A fejlődő immunrendszer hasonló a fejlődő agyhoz – nyilatkozta McDade. Senki nem vonja kétségbe, hogy a nyelvi hatásoknak való kitettség elengedhetetlen ahhoz, hogy a beszédfejlődéshez szükséges neurológiai folyamatok megfelelően mehessenek végbe. Az immunrendszer is hasonlóan működik, fejlődését így nagymértékben meghatározza a környezeti hatásoknak – jelen esetben a mikrobáknak – való kitettség.

McDade szerint egy nem megfelelően “kiképzett” immunrendszer nem képes hatékonyan kezelni a gyulladásos folyamatokat, ami a későbbiekben krónikus betegségek kialakulásához vezethet. Ez a professzor véleménye szerint megmagyarázza, hogy miért emelkedik ijesztő mértékben például a lisztérzékenység és az allergia előfordulása az USA-ban, ahol a szülők egy jelentős hányada igyekszik minden mikrobát eltüntetni otthonából.

A “társas bélflóra”

Pedig az eredmények arra utalnak, hogy egy kis piszok nem árt, sőt, hozzásegíthet minket egy hosszabb, egészségesebb élethez. Ugyanakkor azt a kutatást vezető McDade is kiemelte, hogy nem minden baktérium segíti az immunrendszer fejlődését, és fontos különbséget tenni a betegségek mögött megbúvó kórokozók és az ártalmatlan mikrobák között.

Azok a mikrobák, amelyek segítik megtanítani szervezetünknek, miként szabályozza a gyulladásos folyamatokat, a legtöbb esetben nem fertőzők, s többnyire a koszban, a rothadó zöldségekben, vagy a nem szűrt vízben fordulnak elő. Ezek már évezredek óta az emberek normál környezetének részét képezik, és nem ezek állnak az olyan nyavalyák hátterében, mint a kanyaró, a mumpsz, vagy egyéb fertőző, például vírusos hasmenéssel járó betegségek. 

Tehát, noha a társakkal való közös játék, a „kosszal” való találkozás gyermekkorban úgy tűnik, fontos (hiszen immunrendszerünk így tanul meg alkalmazkodni bizonyos baktériumtörzsek jelenlétéhez), a tisztaságmánia elengedése nem egyenlő azzal, amikor a gyerekek betegen találkoznak egymással – nem mindegy, hogy gyermekünk piszkos kavicsokat, vagy vírusos hasmenést hoz haza az iskolából, a játszótérről.)

Sajnos nem választhatjuk meg, milyen mikroorganizmusokkal találkozik a gyermekünk, de, mint láthattuk, valószínűleg többet árt, mint használ, ha nonstop őrt állunk mellette a kézfertőtlenítővel.

Természetesen ez esetben benne van a pakliban, hogy néhányszor – például a már említett vírusos hasmenés miatt – az orvosnál kötünk ki a csemeténkkel. Az is tény, hogy a hasmenéssel járó betegségek könnyedén kibillentik a bélflórát az egyensúlyi állapotból és hatással vannak a bélben lakozó megannyi hasznos baktériumtörzsre is. Márpedig ezen baktériumtörzsek teszik lehetővé egyes tápanyagok lebontását és hasznosítását, több vitamin szintézisét, emellett nélkülözhetetlenek az immunrendszer fertőzésekkel való megküzdési készségének kialakulásában is.

Jó hír azonban, hogy a kár manapság már szinte ugyanilyen gyorsan helyreállítható: egy hasmenéssel járó megbetegedés esetén például gyógyszerminőségű, magas csíraszámú probiotikum szedésével sokat tehetünk azért, hogy felgyorsítsuk a vírusos-és bakteriális eredetű fertőzés okozta akut hasmenésből való felépülést, és elősegítsük a bélflóra egyensúlyának helyreállítását.

A gyerekek pedig egyre edzettebb immunrendszerrel felvértezve térhetnek vissza a homokozóba.

Via: Neuroscience News 1; Neuroscience news 2

Fotó forrás: itt, itt és itt

Szabó Anna

Pszichológia BA és Tánctudomány szakon végzett. Főleg a mozgás-és az idegtudomány érdekli. És a nyelvek. Talán ezért is tanul és kutat jelenleg Párizsban – noha szívében mindig pécsi marad. Szeret a szabadban lenni, futni, túrázni, olvasni.

Pin It on Pinterest