“Az intuíciónk is segíthet jó pszichológust választani” – Interjú Bakó Eszter pszichológussal tévhitekről, sztereotípiákról, pszichológiáról

Szerző: | 2021. 07. 15. |

Ha pszichológushoz járok, valami gond van velem? Mi a különbség pszichiáter és pszichológus között? Mi történik egy ülésen? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorakozhatnak a fejünkben, ha még sosem jártunk pszichológusnál. Ebben a cikkünkben feltettük ezeket a kérdéseket egy szakembernek, aki meg is válaszolja őket, hogy minél kevesebb bizonytalanság maradjon bennünk, ha valamiért tartanánk a műfajtól. Bakó Eszter tanácsadó szakpszichológussal tévhitekről, sztereotípiákról, módszerekről és a választás szabadságáról beszélgettünk.

Milyen előítéletekkel találkozol te a pszichológusokkal kapcsolatban?

Amikor valaki hozzám fordul, akkor már megküzdött a prekoncepcióival és eldöntötte, hogy elindul a pszichológia felé. Ilyenkor mindig megerősítem a klienseimet, hogy jó és konstruktív lépést tettek önmagukért azzal, hogy bevonnak egy objektív szemet is a problémáik kezelésébe. Igen gyakori ugyanis, hogy az embereknek “én oda bekerülök” élménye van a pszichológussal kapcsolatban: félnek, hogy megítélik őket, hogy valami visszafordíthatatlan dolog történik velük, fölöttük döntenek.

Én viszont megnyugtatnék mindenkit, hogy ez egy szabad és személyes döntés, nem “kerül be” senki a pszichológushoz, nem kötelező onnantól hozzá járni. A pszichológus azért van, hogy segítsen. Ha valamiért kényelmetlen számunkra a helyzet, bármikor kereshetünk másik szakembert.

Mitől lehet ez a “bekerülés” élményük az embereknek? Elképzelhető, hogy összemosódik a pszichiátriai és a pszichológiai munka a gondolataikban?

El tudom képzelni, hogy vannak bizonyos filmélményeik, amelyekben valakit beszállítottak a pszichiátriára mert elveszítette a valóságérzékelését. A pszichiátria orvostudomány. Pszichotikus állapotban, amikor valaki elveszti a kapcsolatát a valósággal, esetleg súlyos szerfüggőség következményeként, vagy szuicid krízis során valóban lehet akaraton kívül pszichiátriára kerülni. Ilyenkor többnyire gyógyszeres kezelésben is részesülnek az emberek, ideális esetben úgy, hogy közben pszichoterápiára is járnak.

Ezzel szemben a pszichológia interdiszciplináris tudomány, amely humán és természettudományok ötvözete és nem gyógyszeres kezelésekkel, hanem egyéb terápiás módszerekkel dolgozik. Ha valakit “bevisznek”, az jó eséllyel elveszítette a valóságérzékelését, ön- és közveszélyes. Az, aki bizonytalan és azon morfondírozik, hogy vajon ennyire súlyos-e az állapota, az megnyugodhat, biztosan nem az. Ha az lenne, nem gondolkodna ilyesmin.

Vagyis nem “bolond” az, aki pszichológushoz fordul?

Egyáltalán nem, sőt! Azt látom, hogy az utóbbi években sokat változott ez a hozzáállás, az emberek könnyebben és természetesebben jönnek el hozzánk.

A nők és a férfiak is tudatosabbak lettek, ma már sokkal többen tudják, hogy pszichológushoz járni nemcsak hogy nem ciki, hanem annak a jele, hogy az ember foglalkozik magával és próbálja megoldani a helyzeteit.

Szóval a pszichológus nem ír fel gyógyszert és nem erőlteti rám a terápiát. De akkor mi az, ami egy ülésen történik? Vagyis mi az, amit valójában csinál?

Legelőször biztosan beszélget. Vannak szakemberek, akik kérdéseket tesznek fel, vannak, akik hagyják beszélni azt, aki hozzájuk érkezett. A módszertől függ, amit a pszichológus éppen alkalmaz. Az első néhány alkalom arról szól, hogy a pszichológus megismeri a klienst, összeáll a kép, a kliens pedig megismeri a pszichológust, azt, hogy mit tud adni neki az adott szakember. Ilyenkor fontos tudatosítani, hogyan érezzük magunkat a pszichológus közelében, azt kapjuk-e, amire szükségünk van.

Van egy tipikus kép, ami megjelenik a fejünkben, ha azt halljuk, hogy pszichológus. Ezen egy ember fekszik egy kanapén, mögötte ül egy szemüveges, decens pszichológus, a kliens pedig kiönti neki a lelkét, netán még sír is. Hogy néz ki ehhez képest a pszichológus rendelője a valóságban?

Nehéz “A Rendelőről” beszélni, mert sokféle létezik. De ha általánosságban szeretnék beszélni azt mondhatom, hogy egy klienseket fogadó térben kényelmes ülőalkalmatosság van – ez lehet akár kanapé is, de legtöbb esetben inkább fotel. Én például nem dolgozom fekvő helyzetben, de léteznek módszerek, ahol ez praktikus lehet. A szoba általában hangulatos, és nincs benne semmi olyan, ami könnyen elterelné a kliens figyelmét saját magáról. Egyébként az is szempont lehet a pszichológusválasztásnál, hogy mennyire érzem jól magam abban a térben, ahol alkalomról-alkalomra találkozom a szakemberrel és saját magammal.

Mennyi időre van szükség, hogy valódi változást lehessen elérni?

Fontos tudni, hogy mit várunk a folyamattól. Van olyan eset, amikor valaki csak egy-két alkalommal érkezik és megkapja, amire vágyott, de olyan is akad, aki hosszabb terápiára szánja el magát, mert olyasvalamin szeretne változtatni, ami ezt igényli.

Fontos, hogy az elején tisztázzuk, hogy mire számítunk, mit szeretnénk és ehhez hogyan vezet az út. Én egy évszaknyi időt szoktam kérni az emberektől arra, hogy bármilyen mélyebb változást elérjünk. Hiszen a természet részeként mi is úgy működünk, hogy nem egyik napról a másikra változunk nagyot, hanem szépen fokozatosan kicsiket.

12-15 alkalom már mérhető változást tud előidézni egy célzott probléma mentén.

Mihez kell ennyi idő? Hogy egy kicsit álnaiv legyek: a pszichológus nem tudja ránézésre, hogy mi bajom van?

Ez egy gyakori tévhit. Velem is előfordult már, hogy valaki olvasta egy szakmai cikkemet és csodát várt tőlem, mondván itt ez a jó szakember, majd megmondja a tutit. Én ezt nem ítélem el, elképzelhető, hogy ez az egy alkalmas találkozás fontos lépés volt az illető életében. Ráadásul tényleg nem minden élethelyzet követeli meg azt, hogy az ember elköteleződjön egy hosszú terápiás folyamatban.

Most a koronavírus miatt kialakult helyzetben lehet, hogy elég egy-két alkalom arra, hogy a járvánnyal kapcsolatos megéléseket helyre tegyük és ez teljesen rendben van így. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a járvány olyan traumákat okozott vagy hozott elő az emberből, amelyek mélyebben gyökereznek, és amelyekkel egyébként is foglalkoznia kellett volna, és ez a szélsőséges helyzet csak rájuk irányította a figyelmet.

Ezek már olyan esetek, amelyek kezelése valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe.

Bármely pszichológushoz fordulhatok bármilyen problémával és tud segíteni?

Nem, ez nincs így. Mindannyian pszichológusként végzünk, de úgy kell elképzelni a rendszert, mint az orvosoknál: mindenki szakosodik valamire. Vannak például klinikai szakemberek és tanácsadó szakemberek. A klinikai szakpszichológusok durván fogalmazva leginkább azzal foglalkoznak, hogy a múlt feldolgozásával segítsék a kliens jelenlegi boldogulását. A tanácsadó vonal pedig inkább a jelen elakadásaira, dilemmáira fókuszál. De a pszichológia folyton változik és fejlődik, mindig alakulnak új és új területek.

Szerinted hogyan érdemes szakembert keresnie annak, aki úgy érzi, hogy szeretne segítséget igénybe venni?

Sokan választanak pszichológust ajánlás alapján. Nekem is sokan szoktak írni, hogy Eszter, ajánlj egy jó szakembert. Ettől én mindig furcsán érzem magam, mert csak azokat tudom ajánlani akiket én ismerek és én szeretek. De egyáltalán nem biztos, hogy csak ezek a szakemberek lennének jók annak, aki tanácsot kér tőlem. Úgyhogy mindig hozzáteszem, hogy menjen el, nézze meg, de csak akkor járjon ahhoz a szakemberhez, ha úgy érzi, hogy tényleg oda kell járnia.

Ha valaki jó szakember, akkor valószínűleg sokféle embertípusra rá tud hangolódni, de semmiképp ne tartsuk benne magunkat egy helyzetben azért, mert valaki azt mondta, hogy az jó.

Akár az interneten is találhatunk jó pszichológust. Nézzük meg, hogy mi a szakterülete, ha ez passzol hozzánk, akkor pedig használjuk bátran az intuícióinkat és válasszunk szimpátia alapján. Ha pedig megismertünk valamilyen módszert és szívesen kipróbálnánk, akkor keressünk olyan szakembert, aki ért az adott módszerhez.

Kell tudnunk, hogy milyen módszerrel dolgozik a pszichológus, akihez bejelentkezünk?

Ha valakinek ez biztonságot jelent, akkor természetesen tudhatja, de egyáltalán nem feltétel, nem ettől lesz jó egy terápia. De ha tudjuk magunkról, hogy például könnyebben dolgozunk csoportban, akkor válasszunk pszichodrámát vagy valamilyen csoportterápiát. Ha fontos nekünk a művészet, akkor választhatunk művészetterápiát, ha jobban érezzük magunkat akkor, ha csak egy emberrel kell megosztanunk magunkat, akkor egyéni konzultációt. De ne stresszeljük magunkat a módszerekkel, ebben is az intuíció a legjobb vezetőnk.

A magánéletedben milyen sztereotípiákkal találkoztál azzal kapcsolatban, hogy pszichológus vagy?

Van az a jelenség, ha kiderül rólam egy társaságban, hogy pszichológus vagyok, hogy azt gondolják az emberek, hogy mindent tudok. Hogy én biztos látom rajtuk minden érzelmüket. De a magánéletemben én is ugyanúgy működöm, mint bárki más. Ugyanúgy benyomásaim vannak másokról, és nem elemzek mindenkit, akivel összehoz a sors. Ezt nem is lehetne megtenni, hiszen ehhez elmélyülésre van szükség. Az is megjelenik tévhitként, hogy a pszichológus biztosan tökéletesen neveli a gyerekét vagy a kutyáját. Nekem van egy kutyám, de nem nevelem tökéletesen és természetesen van, amit elrontottam. Aztán azt is gondolják az emberek, hogy a pszichológusnak nincsenek fájdalmaik, érzelmeik, de ez sem igaz, a pszichológus diploma sajnos minket sem mentett fel az élet fájdalmai alól, ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más.

A pszichológusok is járnak pszichológushoz?

A pszichológusok járnak csak igazán. (nevet) Viccet félretéve, mi sem vagyunk befejezett remekművek. És a klienseink biztosak lehetnek abban, hogy a pszichológusnál valaki olyannal találkoznak, aki szintén volt már pszichológusnál, szóval tudja, min mennek keresztül. Fontos a partneri viszony, és hogy minden kimondható legyen, mert ilyen környezetben még a hibák is képesek igazgyöngyökké átalakulni.

Pszichológust keresel? Találd meg a hozzád illő szakembert a FoglaljOrvost.hu oldalán, ahol adatlapjaikon részletes bemutatkozással segítenek a választásban.

Szerző

Bokor Ági
Szövegíró, improvizációs tréner, imprószínész és drámapedagógus. Szerinte a komolyan vett játék tulajdonképpen maga az élet. Szövegíróként és improvizációs tréneri munkája során is azt szeretné elérni, hogy minél többekhez és minél egyszerűbben jusson el az a tudás, amitől egyszerűen kicsit jobb az élet. Szeret bringázni, szereti a nyarat, és a kutyáját, Bobeket.

Pin It on Pinterest

Share This