„Nem akarok suliba menni!” – Mit tehetünk szülőként az iskolai szorongás ellen?

Lehet csupán hétköznapi motiválatlanság, vagy a nyári szünetet követő nehezebb visszarázódás, esetleg az új intézmény miatt érzett természetes izgalom, amiért elhangzik a fenti mondat a gyerek szájából. Akadnak persze nyomósabb érvek, nehezebb terhek, lassabban feloldható indokok a szorongásra. Bárhogy is legyen, szülőként mindenképp segíteni akarunk, és talán nem is gondolnánk, mennyire sokat adhatunk, ha az egyszerű stresszkezelés egy-egy módszerét bevezetjük a mindennapokba. Arról, hogy milyen praktikákkal oldhatjuk a belső feszültséget otthon, mely tünetek esetén érdemes már szakemberhez fordulni, illetve miért hasznos, ha tanár, gyerek és szülő egyaránt ismeri a kisebb és nagyobb trükköket, Szigeti Réka pszichológus, a Sulinyugi program szakmai vezetője mesélt nekünk.

A nyári szabadság és a kevésbé kötött napirend után még akkor is nehezebb lehet belépni az iskola kapuján, ha a gyerek alapvetően szeret járni és várja a társakkal való találkozást. Ha pedig újdonsült iskolásról van szó, még nagyobb a változás, ezért természetes a félelemmel teli izgatottság felnőtt és gyerek részéről egyaránt. Ahogy Szigeti Réka, pszichológus mondja, a szülőnek először mindig a saját érzéseit kell tisztázni: kezdetben empatizáljunk magunkkal, ezután forduljunk a gyerek felé.

„Nyugodtan éljük meg, amit a gyerek továbblépése, újfajta elengedése jelent. De aztán kezdjük meg a pozitívra hangolást önmagunkkal kapcsolatban. Fogalmazzunk meg olyan egyszerű előnyöket, mint hogy nyerünk azzal, ha a gyerek napirendjét részben az iskola veszi át” – fejti ki a szakértő.

A kötelező dolgokért mi felnőttek sem rajongunk mindig, ez természetes, de mégis többek között ezek adnak keretet az életünknek. Erről is beszélhetünk a gyereknek. Valamint kérdezzünk rá nála is pozitív dolgokra: Mi az, aminek örül? Mi hiányzik neki a suliból? Ezekkel őt is rávezetjük a könnyebb belső ráhangolódásra.

Emellett azzal is segítünk, ha mi magunk összeszedetten végezzük el az iskolára való felkészülés szülői feladatait, az eszközök beszerzését, az étkezés befizetését, illetve időben történik a reggeli indulás. Érdemes a napirendet egyre inkább az iskolához alakítani az utolsó napokban. Ahogy Szigeti Réka mondja: talán nem hinnénk, de a legfőbb lelki kockázatok egyike a kialvatlanság. A lefekvés és a felkelés idejét fokozatosan toljuk vissza az iskolai felé, ahogy az étkezéseket is. „Szoktam még javasolni, hogy kössük össze valamilyen pozitív rituáléval az évkezdést. Ünnepeljük meg az új tanévet, mint ahogy az újévet szokás. Aznap egy nagyobb fagyizás, közös feltöltő program is segíthet a motiválásban” – teszi hozzá a szakértő.

Stresszoldás nagy levegővel és firkával

Persze a szabadság utáni váltás mellett vannak hosszabb távon fennálló problémák, amelyek félelmet szülhetnek a gyerekben. Ezek közé tartozik például a teljesítményszorongás, amely a külső pressziók mellett fakadhat egyszerűen az ember személyiségből. A kisebbek még sokszor nem ismerik fel az összefüggést, csupán a pszichoszomatikus tüneteket tapasztalják magukon, mint a has- vagy fejfájás. A Lélekkel az Egészségért Alapítvány által létrehozott Sulinyugi program éppen ebben segít nekik: azt tűzte ki célul, hogy megtanítsa a felnőttek mellett a gyerekeknek is, milyen módszerek szolgálnak önmaguk megnyugtatására.

„A Sulinyugi lényege, hogy a stresszoldást a teljes intézményi keretbe helyezzük. Így az iskolának minden részvevője időben felismerheti, hogy feszült. A fő cél pedig a tudás és a hit megléte, hogy mindenki képes tenni valamit saját magáért” – magyarázza a pszichológus. A program keretében a gyerekek egy osztályfőnöki óra során korosztályok szerint megalkotott módszerrel és feladatokkal ismerik meg, mit jelent a stressz, milyen tünetei lehetnek, és hogyan kezelhetik azokat a hétköznapokban.

Ahogy a pszichológus látja, a stressz szót a kisiskolások nagyrészt ismerik, azonban azzal, hogy milyen hatásai vannak saját magukra, általában a program keretében találkoznak először.

„Egyszerű dolgokat tanítunk a gyerekeknek, mint például a hasi légzés, vagy a progresszív relaxáció. minél kisebbek, annál játékosabban, kreatívabban közelítünk a téma felé. Például egy nagy lufiba fújjuk a feszültséget, vagy gumiembernek képzeljük magunkat és a megfeszítés után elernyesztjük az egész testünket. Emellett talán meglepő, de az egyik legkedveltebb módszerünk a feszültséglevezető firkálás. Ez egy vagány, energiadús folyamat, amely során a lap eltépődhet, meg lehet taposni, nincsenek szoros szabályok. A szorongó és közben visszahúzódó gyerekek számára általában ez az egyik legkedvesebb feladat” – osztja meg tapasztalatait Szigeti Réka. Ahogy mondja: a közös óra fő üzenete, hogy mindenki a saját testének a kapitánya, így képes őt irányítani, kívül-belül egyaránt.

Szigeti Réka, a Sulinyugi program szakmai vezetője

Az önbocsánat is stresszoldó

Fontos, hogy szülőként ne ijedjünk meg, ha a gyermek a szorongásáról mesél: az ugyanis már egy nagyon fontos lépés, amikor megfogalmazza magának és másnak is, mitől fél. Ebben az esetben már lehet a konkrét problémára koncentrálni, amelynek megoldása nagy valószínűséggel a tüneteket is felülírja. Míg, ha csupán a pszichoszomatikus jeleket észleljük, kizárólag azok kezelése nem vezet teljes sikerhez.

„A megfeleléstől, eredményektől való stresszt számos dolog okozhatja. Sokszor véljük, hogy biztosan csak a szülői elvárás áll a háttérben, pedig ez lehet egyszerűen a temperamentum vagy a személyiség függvénye is. Az iskola sem véletlenül kezdődik 6-7 éves korban, ugyanis ekkor indul be a teljesítményre való törekvés” – véli a szakértő. Hozzáteszi: mivel a felnőttek felé is nagy a társas-kulturális nyomás munkahelyi, családi szinten, ezért az sem ritka, hogy a szülő saját magával szembeni magas elvárásai bontakoztatják ki a gyerekben a teljesítménykényszert. Még akkor is, ha felé senki nem fordul hasonló attitűddel.

„Ezen is lehet tudatosan dolgozni: semmi gond, ha valaki teljesítményorientáltabb az átlagnál, ennek is vannak előnyei, hátrányai egyaránt. Azonban jó, ha törekszünk rá, hogy emellett láttassuk a gyerekkel: rendben van az is, ha tévedünk. Egyikünk sem tökéletes és akkor jó az eredményesség, ha közben élvezzük is, amit csinálunk, azaz a kitűzött cél nem megy a funkcionalitás rovására – hangsúlyozza Szigeti Réka. A szakértő szerint

mindenképp pozitív, ha egy gyerek észleli, hogy a szülei hasonlóképp dolgoznak magukon: meg tudnak bocsátani maguknak, ha hibáznak, illetve tovább tudnak lépni egy esetleges kudarc után.

Gyors segítség és prevenció egyben

Előfordulnak persze sokkal szomorúbb és traumatikusabb okok is a szorongásra. Ilyen például a bullying, amikor egy-egy gyereket célzottan bántalmaznak a társai verbálisan, vagy fizikálisan hosszú időn át. Erről sokszor nehezen kezdenek beszélni a kicsik és kamaszok egyaránt, azonban, ha figyelmesek vagyunk, felfedezhetjük a jeleket a gyerekünk viselkedésén A bántalmazott általában zárkózottabb, motiválatlanabb lesz, gyakran elsírhatja magát, már nincs kedve dolgokhoz, amelyeket régen szeretett, illetve a fő szükségletekkel (evés, alvás) kapcsolatos szokásai változhatnak.

„Ezek a jelek fel-feltűnhetnek egyéb okokból is, de ha egyre sűrűbben ismétlődnek, akkor mindenképp a végére kell járni, mi táplálja a hasonlóan erős szorongást. Ha a gyerek fizikai bántalmazás, vagy pszichomobbing áldozata, akkor azonnal komoly lépéseket kell tenni, nem elég csak otthon beszélni róla. Mindenképpen az iskolával együttműködve érdemes megoldásra törekedni. Amikor a pedagógusok és a szülők képesek közösen, egyetértésben lépni és szabályokat, következményeket meghatározni, az a bántalmazottnak megnyugtató és önmagában támogatást jelent” – fűzi hozzá Szigeti Réka.

Fontos, hogy az agresszív gyerekek motivációját is érdemes feltérképezni: sokszor maga a bántalmazó is valamiféle szorongással küzd.

Az önbizalomhiány, az alacsony önbecsülés ugyanis nemcsak visszahúzódó magatartásban, hanem a durvaságban is alakot ölthet.

„Szokták mondani, hogy aki a leghangosabban kiabál, az fél a legjobban. Sokszor előfordul, hogy pánikból reagál így egy gyerek, mert kihúzták a talajt a lába alól. Ezért fontos megérteni: a mindennapokban alkalmazott stresszkezelés a hosszú távú mentális jóllét alapköve. Aki hajlamosabb mentális mélypontokra, akár depresszióra, a gyerekkorban elsajátított kapaszkodókkal komoly problémákat előzhet meg” – hangsúlyozza a szakértő.

A pszichológus egyébként úgy tapasztalja, a mai gyerekek és kamaszok alapvetően nem idegenkednek a lélekkel való foglalkozás témájától. A szüleik korosztályának egyre természetesebb a pszichológussal való közös munka, az önreflexió, a hasonló témájú könyvek olvasása. Ebben segít, hogy a Lélekkel az Egészségért Alapítvány vezetője szerint a pedagógusok legnagyobb része is lelkesen fordul a stresszkezelés módszereinek megismerése felé és nyitott azok alkalmazására. Ennek bizonyítéka többek között, hogy már nincs kapacitás az összes jelentkező kiszolgálására. Ezért is indították útnak adománygyűjtő programjukat. „Egyre több intézmény figyel nemcsak a hozzá járók, de a dolgozók lelki egészségére is. Bízunk abban, hogy lassan elterjed ez az attitűd, mert nemcsak a békés együtt dolgozás, de a kiégés megelőzésének is az egyik legfőbb alapja a jó mentális és lelki állapot” – foglalja össze Szigeti Réka.