Játékos felnőttek = boldog felnőttek?

Szerző: | 2017. 11. 11. |

Napjainkban a játékosság szinte szitokszónak számít: villámgyorsan próbálunk minifelnőtteket nevelni a még járni-beszélni tanuló gyermekekből, mi magunk pedig igyekszünk életünk minden területén “igazi”, komoly és komolyan vehető felnőttnek tűnni, kiirtva a gyermeki virgoncság írmagját is önmagunkból – és sokszor sajnos kapcsolatainkból is. Azonban a tudomány is egyre inkább afelé mutat, hogy felesleges reggelente feltenni a karót nyelt, komor álarcunkat, ha szeretnénk sikeresek és pszichésen kiegyensúlyozottak lenni.

Jaj, ne légy már olyan gyerekes! – halljuk sokszor a mindennapok során, partnerek, munkatársak, és – ironikus módon – csemetéjüket korholó szülők szájából. Tény, hogy nem maradhatunk örökké gyermekek – ahogy azt a Pán Péter szindróma esete is ékesen példázza -, ugyanakkor gyermeki énünk egyes aspektusai hasznos kísérői lehetnek felnőtt életünknek.

Ezek egyike a játékosság, amelyet hosszú ideig csak a legfiatalabb generáció körében vizsgáltak, elfeledve, hogy a fiatalkori bohóság azok életében is jelen van, akik már törvényesen fogyasztanak alkoholt: behálózza baráti-és romantikus kapcsolatainkat, és úgy fest, mentális teljesítményünkre sem hat feltétlenül negatívan.

Legalábbis erre utal a Martin Luther University Halle-Wittenberg egyik kutatócsoportja által a Personality and Individual Differences című szaklapban publikált tanulmány, amely több mint 3000 fő bevonásával készült. Mivel a tudományban igencsak alulreprezentált fogalomról van szó, amelyet ráadásul hajlamosak vagyunk összekeverni a humorral, a kutatás egyik célja a játékosság pontosabb meghatározása volt.

Az eredmények alapján a kutatok a játékosság 4, a felnőttekre jellemző típusát különítették el:

  1. A barátaik, ismerőseik körében előszeretettel csintalankodókat (other-directed playfulness).
  2. A „gondtalanul bohó” (light-heartedly playful) embereket, akik az egész életüket egy nagy játéknak fogják fel.
  3. Azokat, akik szeretnek ötletekkel és gondolatokkal játszadozni – amit az kutatók „intellektuális játékosság” (intellectual playfulness) címkével láttak el, s ami segít abban, hogy a monoton feladatok varázsütésre érdekessé váljanak.
  4. A negyedik típus a „szeszélyesen játékos” (whimsically playful), akik gyakran furcsa, különleges dolgok iránt érdeklődnek, és akiket a mindennapok apró-cseprő eseményei is képesek elszórakoztatni.

De miért is jó játékosnak maradni?

Tény, hogy a játékosságot napjainkban inkább negatív jelentéssel ruházzuk fel, azonban, ahogy arra Dr. Proyer is felhívja a figyelmet, ez egy hibás általánosítás. Szerinte a játékosság egyik nagy előnye, hogy

amikor összetett problémákkal néznek szembe, a játékos emberek könnyebben váltanak nézőpontot, ami lehetővé teszi számukra, hogy ráleljenek a megoldásra – még ha az szokatlan, újszerű is.

Ezen felül a virgonc emberek könnyebben értékelnek át bizonyos helyzeteket, és képesek az unalmas szituációkban is örömet lelni, ami segít stressz-szintjük kordában tartásában – ami manapság valódi szupererőnek számít.

Te is szeretnél szuperhős lenni? Akkor ideje szögre akasztani a régóta cipelt komolyság-jelmezt, és újra felfedezni a játékosság izgalmas, a mindennapokat megszépíteni képes birodalmát!

Via: Neuroscience News




Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This