Napjainkban a játékosság szinte szitokszónak számít: villámgyorsan próbálunk minifelnőtteket nevelni a még járni-beszélni tanuló gyermekekből, mi magunk pedig igyekszünk életünk minden területén “igazi”, komoly-és komolyan vehető felnőttnek tűnni, kiirtva a gyermeki virgoncság írmagját is önmagunkból – és sokszor sajnos kapcsolatainkból is. Azonban a tudomány is egyre inkább afelé mutat, hogy felesleges reggelente feltenni a karót nyelt, komor álarcunkat, ha szeretnénk sikeresek és pszichésen kiegyensúlyozottak lenni.

Jaj, ne légy már olyan gyerekes! – halljuk sokszor a minannapok során, partnerek, munkatársak, és – ironikus módon – csemetéjüket korholó szülök szájából. Tény, hogy nem maradhatunk örökké gyermekek – ahogy azt a Pán Péter szindróma esete is ékesen példázza -, ugyanakkor gyermeki énünk egyes aspektusai hasznos kísérői lehetnek felnőtt életünknek.

Ezek egyike a játékosság, amelyet hosszú ideig csak a legfiatalabb generáció körében vizsgáltak, elfeledve, hogy a fiatalkori bohóság azok életében is jelen van, akik már törvényesen fogyasztanak alkoholt: behálózza baráti-és romantikus kapcsolatainkat, és úgy fest, mentális teljesítményünkre sem hat feltétlenül negatívan.

Legalábbis erre utal a Martin Luther University Halle-Wittenberg egyik kutatócsoportja által a Personality and Individual Differences című szaklapban publikált tanulmány, amely több mint 3000 fő bevonásával készült. Mivel a tudományban igencsak alulreprezentált fogalomról van szó, amelyet ráadásul hajlamosak vagyunk összekeverni a humorral, a kutatás egyik célja a játékosság pontosabb meghatározása volt.

Az eredmények alapján a kutatok a játékosság 4, a felnőttekre jellemző típusát különítették el:

  1. A barátaik, ismerőseik körében előszeretettel csintalankodókat (other-directed playfulness);
  2. A „gondtalanul bohó” (light-heartedly playful) embereket, akik az egész életüket egy nagy játéknak fogják fel;
  3. Azokat, akik szeretnek ötletekkel és gondolatokkal játszadozni – amit az kutatók „intellektuális játékosság” (intellectual playfulness) címkével láttak el, s ami segít abban, hogy a monoton feladatok varázsütésre érdekessé váljanak.
  4. A negyedik típus a „szeszélyesen játékos” (whimsically playful), akik gyakran furcsa, különleges dolgok iránt érdeklődnek, és akiket a mindennapok apró-cseprő eseményei is képesek elszórakoztatni.

De miért is jó játékosnak maradni?

Tény, hogy a játékosságot napjainkban inkább negatív jelentéssel ruházzuk fel, azonban, ahogy arra Dr. Proyer is felhívja a figyelmet, ez egy hibás általánosítás. Szerinte a játékosság egyik nagy előnye, hogy

Amikor összetett problémákkal néznek szembe, a játékos emberek könnyebben váltanak nézőpontot, ami lehetővé teszi számukra, hogy ráleljenek a megoldásra – még ha az szokatlan, újszerű is.

Ezen felül a virgonc emberek könnyebben értékelnek át bizonyos helyzeteket, és képesek az unalmas szituációkban is örömet lelni, ami segít stressz-szintjük kordában tartásában – ami manapság valódi szupererőnek számít.

Te is szeretnél szuperhős lenni? Akkor ideje szögre akasztani a régóta cipelt komolyság-jelmezt, és újra felfedezni a játékosság izgalmas, a mindennapokat megszépíteni képes birodalmát!

Via: Neuroscience News

Fotó forrás: itt és itt

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről. Ha  pedig szeretnél velünk személyesen is találkozni, akkor gyere el soron következő rendezvényünkre.

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Pszichológia BA és Tánctudomány szakon végzett. Főleg a mozgás-és az idegtudomány érdekli. És a nyelvek. Talán ezért is tanul és kutat jelenleg Párizsban – noha szívében mindig pécsi marad. Szeret a szabadban lenni, futni, túrázni, olvasni.

Pin It on Pinterest