Nincs mit csinálnod péntek este? – Az unalom talán a legjobb program, amit választhatsz

Szerző: | 2017. 09. 29. | Social&Smart | Olvasási idő: 6 perc

„Amikor nincs mit csinálni, és nincs is kedvem semmihez” – így fogalmazzuk meg általában, mit jelent számunkra az unalom. Tapasztalatból beszélünk: a kutatások alapján élete valamely pontján az emberek 90%-a átéli ezt az érzést. És erősen motivált arra, hogy minél hamarabb megszüntesse.

Az unalom ugyanis egy meglehetősen kellemetlen élmény, akár viszonylag rövid, akár hosszabb távon tapasztaljuk meg – amikor úgy érezzük, minden napunkból hiányzik az a bizonyos „valami”. De vajon kizárólag negatív oldala lehet ennek a jelenségnek? Átkeretezhető valahogy az unalom?

Egyáltalán miért unatkozunk?

Felidézni egy olyan pillanatot, amiben unalmat élhettünk át, nem nehéz. A legtöbbünknek biztosan van legalább egy olyan emléke, amikor a buszmegállóban, orvosi váróban üldögélt, és – jobb híján – unatkozott. Ezeket a helyzeteket persze viszonylag könnyen kivédhetjük, ha van nálunk könyv, esetleg egy okostelefon.

Az unalom „krónikus” formájával viszont már más a helyzet. Ez a fajta unalom akkor alakul ki, ha az életünk, a munkánk, a tanulmányaink során hosszan tartó monotóniát, a flow-élmény hiányát tapasztaljuk meg. Különösen veszélyes lehet az új ingerek hiánya, főként azok számára, akik figyelemzavarral küzdenek, hiszen nekik az átlagosnál sokkal több ingerre van szükségük az optimális működéshez.

Az unalmat kiválthatja az is, ha kevés kontrollunk van afölött, hogy mivel töltjük az időnket – ebből a szempontból pedig a leginkább a gyerekek és a serdülők veszélyeztetettek.

A veszély szó használata túlzásnak tűnhet, ám a kutatások szerint az unalom ezen krónikus fajtáját annyira negatívan éljük meg, hogy szó szerint bármit megteszünk, hogy szabaduljunk tőle. A bármi pedig nem csupán sziklaugrást és sárkányrepülőzést jelenthet, hanem más, kockázatos, gyakran destruktív viselkedésformákat is, például túlzásba vitt alkohol- vagy drogfogyasztást, vagy szerencsejátékot.

Az unalom napos oldala

Hogyan lehet mégis a pozitív oldal felé billenteni a mérleget, ha az unalomról esik szó? A kulcs valószínűleg az, hogy képesek legyünk egyfajta konstruktív unatkozásra.

Ingerekkel elárasztott, azonnali megerősítéssel teli világban élünk, és hajlamosak vagyunk az unalom első nyilallására az okostelefonunk vagy valamilyen másik kütyü után kapni.

Ez különösen igaz a gyerekek esetében: a kezükbe nyomni a tabletet egyszerűbbnek, csendesebbnek és biztonságosabbnak tűnik, mint ha unalmukban elkezdenék szétbontani a lakást.

Mert mi történik egy gyerekkel, ha unatkozni hagyjuk? Valami olyasmi, amiről Cindy Foley is beszél TED előadásában. Foley a Columbus Múzeum művészeti oktatás részlegének vezetője, és kétgyermekes anyuka. Ahogy a videóban is beszámol róla, anyaként viszonylag hamar elérte azt a pontot, hogy egyszerűen kiküldte a házból unalomra panaszkodó gyerekeit, hagyva, hogy önállóan oldják meg ezt a problémát. Egy kis idővel később pedig arra lett figyelmes, hogy a gyerekek saját strandot építettek a kertjükben két vödörből, és vígan pancsoltak, mire ő kilépett.

„Az első reakcióm az volt: úristen, meg is fulladhattatok volna!” – idézi fel Foley. „Aztán arra gondoltam: honnan vették a vödröket? És hogyan indították el a locsolót? Hogyan vették fel a fürdőruhájukat anélkül, hogy észrevettem volna? És a bennem élő oktató ráébredt: kreatívak voltak, mert nem tehettek mást.”

Unalmamban jót cselekszem

A kreativitás azonban korántsem az egyetlen pozitív dolog, ami az unalomból származhat. Wijnand Van Tilburg, a Limerick Egyetem kutatója 2011-es tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy az unalom proszociális viselkedésformák irányába is motiválhat minket. Van Tilburg szerint ugyanis az, hogy unalom hatására új, érdekes ingereket kezdünk keresni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenki az alkohol vagy a szerencsejátékok felé fordul.

„Az unalom egyfajta sóvárgást válthat ki az emberekből arra, hogy valami olyasmit tegyenek, ami értelmet ad az életüknek. Jótékonykodni, vért adni, másokon segíteni pedig pontosan olyan tevékenységek, amikre ilyen helyzetben szükségünk lehet.”

– mondja Van Tilburg.

A kutató szerint a vizsgálata eredményei azért is különösen fontosak, mert a tudomány eddig szinte kizárólag negatív következmények eredőjeként tekintett az unalomra. Ahogyan Van Tilburg fogalmaz: „Fontos látnunk, hogy egy kellemetlen érzésből is származhat valami jó; hogy az unalom arra sarkallhat minket, hogy új, jelentésteli célokat találjunk magunknak.”

Unalomra fel!

Akár rövid, akár hosszú távú, az unalom érzését nem kellemes megtapasztalni. Ám ahelyett, hogy „instant” bevethető eszközök segítségével rögtön menekülőre fognánk, érdemes kihasználni az alkalmat, és időnként hagyni, hogy unatkozzunk egy kicsit. Talán a kreativitásunk kap hirtelen szárnyakat, talán nyitottabbak leszünk mások felé – mindenképpen új utakon indulunk el.

Fotó: itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This