„Jobban szeretem őt, mint ő engem” – 4 gondolat az érzelmek egyensúlyáról

Bár a szeretet, a szerelem nem olyasmi, amit patikamérlegen adagolhatunk, vigyázva, hogy ne legyen nagy különbség a két oldal között, a legtöbben jobban érezzük magunkat, ha tudjuk, hogy fennáll valamiféle egyensúly a párkapcsolatunkban. Biztonságot ad, ha azt tapasztaljuk, a társunk legalább annyi szeretettel és figyelemmel vesz körül minket, mint mi őt, és a kölcsönösség, a „közös-ség” élménye hatja át a kapcsolatot. De mi történik, ha egyensúly helyett gyökeret ver bennünk a bizonytalanság: vajon jobban szeretem én őt, mint ő engem?

Először is fontos leszögezni: nem valószínű, hogy erre a kérdésre valaha is pontos választ kapunk. Az érzelmeket lehetetlen egzakt mérőszámokkal leírni. És ha mégis lehetne, vajon tényleg problémát jelentene, hogy miközben a mi szerelmünk, mondjuk, 8-as erősségű, a társunké pedig 7-es, ha közben minden jól működik a kapcsolatban? Nem, ugye? A „ki kit szeret jobban” kérdésben tehát nem is annyira a „végeredmény” a fontos. Hanem az, hogy hogyan érezzük magunkat a kapcsolatban.

Kétségek között

Arra ugyanis, ha bizalmatlannak, kiszolgáltatottnak, esetleg kimerültnek érezzük magunkat a kapcsolatért tett folyamatos (egyoldalú) erőfeszítés miatt, már sokkal inkább érdemes odafigyelni, mint egy képzeletbeli skála értékeire. Ekkor válik különösen fontossá, hogy alaposan végiggondoljuk, milyen kapcsolaton belüli dinamika ültette el bennünk az érzelmeink egyensúlyára vonatkozó kétségeket.

Amikor megfogalmazzuk magunknak, hogy talán jobban szeretjük a társunkat, mint ő minket, az azt jelezheti, hogy valahol mélyen úgy érezzük, mi sokkal több figyelmet, érzelmet és energiát fektetünk a kapcsolatba, mint ő.

Minden párkapcsolatban akadnak olyan időszakok, amikor az egyik fél átmenetileg többet tesz. Ilyen lehet például, ha másik városba költözünk, hogy a partnerünk elvállalhasson egy munkát, vagy közelebb lehessen a családjához. A kapcsolat érdekében hozott áldozatok, ahogy arra Francesca Righetti és munkatársai is rámutattak egy 2020-as tanulmányukban, elősegíthetik a kölcsönös bizalom és együttműködés légkörének kialakulását – még akkor is, ha nem történnek meg ténylegesen, ám mindketten tudatában vagyunk, hogy ha úgy adódik, számíthatunk a másik támogatására.

A probléma akkor kezdődik, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy miközben mi készek vagyunk áldozatot hozni a kapcsolat és a társunk érdekében, ő vajon megtenné-e értünk ugyanezt. Ez már az érzelmi biztonság egy olyan elemi összetevője, amelyet nemcsak számokban, de még szavakban is meglehetősen nehéz kifejezni. Itt ugyanis a tettek beszélnek. Nem az, hogy milyen gyorsan tárcsázza a partnerünk a bútorszállító számát, ha költözésre kerülne a sor; hanem az, hogy mennyire hitelesen igazolják vissza a hétköznapi döntései és cselekedetei, hogy fontos számára a kapcsolat.

Jobban szeretem, vagy másként?

Dr. Abigail Brenner pszichiáter szerint olykor szerelem és szerelem között is különbséget kell tennünk, legalábbis ami az érzelmek intenzitását illeti. Ahogyan a szakember rámutat, előfordul, hogy egy párkapcsolatban a partnereknek nem pontosan ugyanazon a hőfokon ég az egymás érzett szerelme. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szakítás a megoldás.

Elképzelhető az is, hogy nem jobban szeretjük a másikat, hanem egyszerűen csak másként. Lehetséges például, hogy részünkről nagyobb hangsúlyt kap az intimitás (az érzelmi, fizikai közelség kifejezése), mint a társunk oldaláról. Az érzelmeink kölcsönössége ettől még adott, a kifejezésükben azonban nagyon is különbözhetünk.

A kérdés elsősorban az, hogyan tovább. El tudjuk-e fogadni akár hosszú távon is azt, hogy az érzelmeink intenzitásában vagy kifejezésében talán soha nem áll be az a bizonyos egyensúly? Tudjuk-e kezelni az esetleges nehéz érzéseket, haragot, frusztrációt, ami abból fakad, hogy ezen idővel sem tudunk majd változtatni?

Dr. Brenner szerint ennek eldöntésében sokat segíthet, ha (ebben az érzelmileg igencsak megterhelő helyzetben) megpróbálunk tisztábban látni, és az alábbi négy szempont szerint megvizsgálni a kapcsolatunkat. A szakember ugyanis úgy véli, adódhatnak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a másik nem csupán másként fejezi ki az érzelmeit, hanem egyszerűen sokkal kevésbé fontos neki a kapcsolat, mint nekünk. Ekkor pedig elképzelhető, hogy nem a különbségekkel szembeni elfogadó hozzáállás, és a nehéz érzelmek kezelése a jó megoldás, hanem az, ha átgondoljuk, valóban szeretnénk-e folytatni a kapcsolatot.

1. Tervek és döntések

Az első vizsgálatra érdemes szempont Brenner szerint az, mennyire jellemző a kapcsolatban, hogy a partnerünk a bevonásunk nélkül sző terveket és hoz döntéseket. Teljesen természetes, hogy még akkor sem része minden pillanatunknak a másik, ha éppen a leglángolóbb szerelmet éljük át. Ám ha idővel feltűnően egyoldalú tervek és döntések születnek, az annak a jele lehet, hogy a társunk nem feltétlenül velünk képzeli el a távolabbi jövőjét. Ha nem jellemző, hogy megosztja velünk az élete jelentős döntéseit és eseményeit, akkor könnyen lehet, hogy mi elkötelezettebbek vagyunk a kapcsolat irányában, mint ő.

 2. Érdeklődés – vagy annak hiánya

Amikor igazán szeretünk valakit, igyekszünk minél többet megtudni róla; arról, hogyan érez, miként gondolkodik bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és egyáltalán, mindarról, ami ő maga. Ahogyan Dr. Brenner fogalmaz, ilyenkor a másikkal kapcsolatos minden apró információmorzsa érdekes, izgalmas és értékes; valójában teljesen mindegy, hogy pozitív vagy negatív-e, amit megtudunk, csak róla szóljon. És vannak olyan helyzetek, amikor ez az intenzív érdeklődés hiányzik – ez az, ami árulkodó lehet az érzelmek kölcsönösségét illetően.

A szakértő szerint ez nem jelenti azt, hogy a partnerünk ne ismerne jól, vagy ne szeretne minket. Inkább csak ennek a minden aprócska részletre éhes érdeklődésnek a hiánya az, ami az érzelmeink intenzitásbeli különbségéről tanúskodik. Lehet, hogy a társunk tudja ugyan, hol dolgozunk és kik a kollégáink, de annyira már nem feltétlenül figyel ránk, hogy megkérdezze és megjegyezze, mit szeretünk a legjobban a munkánkban, vagy éppen hogy öt év múlva is itt képzeljük-e el magunkat.

3. Erőfeszítés

Szintén a kapcsolat kiegyensúlyozatlanságára utalhat az, ha jellemzően te vagy az, aki igyekszik izgalmat, az újdonság élményét csempészni a kapcsolatba, miközben a partnered inkább passzív, és megelégszik a megszokott rutinjaitokkal.

Dr. Brenner szerint azokban a kapcsolatokban, amelyekből hiányzik az érzelmek egyensúlya, úgy érezhetjük, kimerít minket a társunk figyelméért, szeretetéért és elismerésért folytatott állandó küzdelem. Ez a kimerültség lehet a jel, amit megtapasztalva érdemes megállni, és végiggondolni, megéri-e még több munkát és erőfeszítést fektetni ebbe a kapcsolatba.

4. Versenyfutás az időért

A társunkkal, illetve a barátainkkal, kollégáinkkal, szeretteinkkel töltött idő aránya gyakran érzékeny téma lehet egy kapcsolatban. Az, hogy a párkapcsolaton kívül is ápoljunk megtartó kötelékeket, az identitásunk, a határaink megőrzésének fontos eleme lehet, ami hosszú távon a kapcsolatunkat is megerősítheti.

„Ám miközben nagyon fontos, hogy egy párkapcsolatban meglegyen a saját életünk, és időt is szánjunk erre, nem szabad elfelejtenünk, mennyire esszenciális összetevője a ráfordított idő a párkapcsolat fejlődésének is”

– hangsúlyozza Dr. Brenner. Ha úgy érezzük, folyamatosan másokkal kell versenyeznünk a partnerünk idejéért és figyelméért, az intő jel lehet, hogy az ő fontossági sorrendjében nem ugyanolyan helyet foglal el a kapcsolat fejlődése, mint a miénkben.

Jobban szeretni – magamat

„A legfontosabb az, hogy soha ne hagyd figyelmen kívül a saját érzéseidet csak azért, mert nagyon szeretnéd, hogy ez a kapcsolat működjön” – figyelmeztet Dr. Abigail Brenner.

A szakértő szerint ha tudjuk, mire vágyunk, mire van szükségünk egy kapcsolatban, nem szabad bagatellizálnunk, ha folyamatos frusztrációt és csalódottságot élünk meg a társunk mellett. Első lépésként fontos a nyílt kommunikáció, hiszen senki sem gondolatolvasó. Próbáljuk megfogalmazni és közvetíteni a másik felé, milyen változásokra lenne szükség ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabban működhessen a kapcsolat! Hallgassuk meg figyelmesen az ő érzéseit és gondolatait is!

Egy párkapcsolatban nem csak az a fontos, mennyire szeretjük a másikat, hanem lényegében az is, mennyire tudjuk szeretni saját magunkat. Vagyis: egyensúlyban van-e a társunk boldogságáért tett erőfeszítéseink mennyisége azzal, amit magunkért, a saját jóllétünkért, érzelmi biztonságunkért teszünk a kapcsolatban? Figyelembe vesszük-e a saját érzéseinket, szükségleteinket? Ezekre a kérdésekre is lényeges választ keresnünk, ha úgy érezzük, jobban szeretjük a másikat, mint ahogyan ő ezt viszonozza.