Karácsonyi könyvajánló „last minute” ajándékozóknak, vagy csak úgy magadnak

Ha egy könyvet ajándékozunk, akkor tulajdonképpen mindent és bármit odaadhatunk. Világokat, tudást, kalandot, varázslatot, mesét. Mindent. De vajon minek örülne a másik? És honnan tudhatjuk, hogy melyik könyv jó? Elvégre – legyünk bármekkora könyvmolyok – nehéz lépést tartani a könyvesboltok folyamatosan növekvő kínálatával. Akár saját magad, akár egy rokonod, barátod részére szeretnél „last minute” ajándékként könyvet vásárolni, hoztunk néhány személyre szabott tippet, hátha segít a választásban.

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

A Meg se kínáltak című könyv beszélője Oszkár, a tehetséges festőművésznek induló, ám egy szerencsétlen baleset következtében a pályafutását szakmunkásként folytató szobafestő (élet)művész.

Oszkár „csak úgy lazán”, a kocsma pultjának támaszkodva kendőzetlen őszinteséggel osztja meg egy bizonyos Gyöngyivel fordulatokban gazdag életének fejezeteit. A kis- és nagyfröccsök mellett felidézett anekdoták cselekménye együtt kanyarog a magyar vidék és a magyar történelem elmúlt fél évszázadának hol keserédes, hol bájos, hol szívet tépően szomorú sorsával.

Nem kevés bravúr kell ahhoz, hogy ezt a történetet valaki úgy tudja tolmácsolni a sok (érzékeny) ponton érintett olvasónak (és persze Gyöngyinek), hogy Oszkárt „hallgatva” ne bánatunkban, hanem a nevetéstől sírjunk. Az a valaki, aki ezt meg tudja csinálni nem más, mint Bödőcs Tibor, aki – főhősével ellentétben – nem ecsettel, hanem szavakkal fest (nem akármilyen) képet a mi hol furcsa, hol abszurd valóságunkról.

A „kompozíciót” a szerző ellenállhatatlan intellektusa és humorérzéke tartja össze. Számomra 2019 egyik legjobb olvasmányélménye volt ez a könyv, és nagyon jó szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik a pikírt humort, ismerik vagy szeretik a magyar vidéket, és nem félnek a kritikus gondolkodástól.

Sigrid Nunez: A barát

Egy nő váratlanul elveszíti életre szóló barátját és mentorát. Nem elég, hogy meg kell birkóznia a veszteséggel, de ráadásként hozzá kerül a férfi kutyája is, akit senki nem akar befogadni. Apolló, a termetes és idősödő dán dog szenvedése csak fokozza saját gyötrelmét, mégis elhatározza, hogy nem hagyja magára az állatot.

Ahogy az a fülszövegből és a könyv ismertetőjéből is kiderül, A barát című könyv elsőre egyáltalán nem egy könnyed és szórakoztató olvasmány, de ennek ellenére úgy gondolom, nagyon is helye van ebben a válogatásban. Hogy miért?

Azért, mert ha valaki olyannak ajándékozunk könyvet, aki számunkra fontos, akkor szerintem jó választás olyan kötetet adni, amiben olyan dolgokról van szó, amelyek fontosak. A barátság, a szerelem, a veszteség, az életünket meghatározó kapcsolatok ilyenek.

Legyen szó ember és ember, vagy ember és állat között formálódó kötelékről, a minket összekötő láthatatlan szálak hatással vannak, ha úgy tetszik, meghatározzák, összetartják az életünket – és igen, sokszor alaposan összegubancolják azt. Ha ezek a szálak elszakadnak, az nagyon tud fájni, de ennek tudatában sem szabad félnünk attól, hogy vállaljuk a kockázatát annak, hogy elveszítjük a másik szeretetét, vagy azt, akit szeretünk. Hogy miért nem? Válaszként álljon itt egy könyvből vett idézet.

„Az tesz bennünket azzá, amik igazán mélyen, legbelül vagyunk, ami hiányzik – amit elvesztettünk, amit gyászolunk.”

Nagyon sok ehhez hasonló, vigaszt és erőt adó gondolat van ebben a kötetben, ami sokkal több, mint egy kutyás könyv. A maga olvasmányos módján az élet esszenciális kérdéseit ragadja meg ez a kötet, teszi mindezt irodalmi és filmes utalásokkal gazdagon fűszerezve.

Margaret Atwood: Testamentumok

Minél részletesebben rajzolja meg ezt a jövőt, talán annál kisebb az esélye, hogy a valóságban is megtörténik – vélte Margaret Atwood A szolgálólány meséje írásakor. De vajon tényleg ez a helyzet? Disztópia a könyv, vagy segélykiáltás, amely már évtizedekkel korábban felismerte, milyen irányba halad a társadalom? Milyen folyamatok vezetnek ide, hol van a határ, és mikor billenünk át rajta? Kikből lesznek az elnyomók, kikből az elnyomottak – és miért?

A szolgálólány meséjének világraszóló sikere után a disztópia folytatása, a Testamentumok is megérkezett. A cselekmény ezúttal sem nélkülözi a kritikus gondolkodásra okot adó, lebilincselő és borzongató fordulatokat. Azoknak, akik szerették az első részt, a folytatással sem fogunk csalódást okozni.

A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá – szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye – három gileadi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…

+1

A karácsony nagy könyve

Alig-alig van már alkalom arra, amikor úgy igazán tere van a mesének, amikor a varázslatos történetek nincsenek beszorítva a napi feladatok közé, amikor nyugodt szívvel, szorongás nélkül eleget lehet tenni a kérésnek: „csak még egyet, még egy mesét kééérlek!”

A karácsony nagy könyve olyan kötet, amelyben rögtön 24 ünnepváró történetet találunk. De attól függetlenül, hogy túl vagyunk az adventi időszakon, és már csak pillanatok maradtak hátra az ajándékok kicsomagolásáig, ez a csodálatosan illusztrált, ünnepi könyv remek ajándék, egyúttal jó apropó lehet arra, hogy bepótoljuk a karácsony előtti rohanás miatt megrövidült, együtt töltött, minőségi időt.

A kötetben található történeteket nem csak a legkisebbek élvezhetik: olyan könyv ez, amelyben Charles Dickens, Oscar Wilde, Hans Christian Andersen, a Grimm Testvérek, Lev Tolsztoj, Mark Twain sorai mellett remekül megférnek régi újságcikkek és a valamivel idősebb korosztálynak szóló regények részletei is. Nekem az egyik kedvencem például az a korabeli újságcikk, amely 1897. szeptember 21-én jelent meg a New York-i, Sun című lapban. Az újságírás történetének legtöbbször újraközölt cikke az alábbi olvasói levélre adott válasz.

Kedves Szerkesztő!

Nyolcéves vagyok, Néhány barátom azt állítja, hogy a Mikulás nem létezik. Apukám azt mondta, ha a SUN megírja, hogy van, akkor biztosan igaz. Kérem, mondja meg: létezik a Mikulás?

Virginia O’Hanlon

Ha elolvassuk a könyvben olvasható válaszlevelet, és a kötetben összeszerkesztett történeteket, regényrészleteket, választ kapunk arra a kérdésre is, hogy mi adja meg a karácsony igazi varázsát. Nem biztos, hogy kézbe tudjuk venni, vagy szavakká tudjuk formálni, de érezni fogjuk.

A magunk részről a Sun-ban közölt, a fent idézett levélre adott válasz egy rövidke részletével kívánunk nektek jó olvasgatást és tartalmas pillanatokban gazdag készülődést:

(…) „Senki sem láthatja a Mikulást, de ebből még nem következik, hogy nem is létezik. A világon azok a legigazabb dolgok, amiket sem gyermek, sem felnőtt nem láthat. Láttál már mezőn táncoló tündért? Persze hogy nem, de ez még nem bizonyít semmit. Senki nem képes felfogni, vagy elképzelni mindazt a csodát, ami a világban láthatatlan. Szétszedheted a csörgőt darabjaira, hogy meglásd, mitől zörög, de a láthatatlan világot egy olyan fátyol fedi, amit még a világ legerősebb embere, sőt a világ valaha élt összes erős emberének egyesített ereje sem képes széttépni. Csak a hit, a képzelet, a költészet, a szeretet és a szerelem képes bekukkantani e mögé a függöny mögé, és meglátni a túlvilági szépséget és dicsőséget. És hogy ez valóság-e? Ó, Virginia, ennél semmi sem valódibb és maradandóbb ezen a világon! Mikulás szerencsére létezik! És létezni fog örökre. Tízezer és százezer év múlva is élni fog, és boldoggá fogja tenni minden gyermek szívét. (…)”