Baj van a gyerekekkel, megkongatta a vészharangot egy óvodai orvosnő” – ilyen és ehhez hasonló szalagcímekben számolt be a mainstream média egy Párizs környéki óvodákban dolgozó orvosnő nyilatkozata nyomán. Anne-Lise Ducanda tapasztalatai szerint egyre több okoskütyükön szocializálódó gyerek küzd figyelem- és viselkedészavarokkal, de emellett – megfelelő kommunikációs készségek és türelem híján – sok óvodás számára komoly problémát okoz a közösségbe illeszkedés is. A franciaországi „vészharangok” visszhangja nyomán a témában jártas szakértőnket, Tóth Dániel pszichológust kérdeztük arról, hogy mekkora a baj, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy elkerüljük azt.

Tóth Dániel

„Jelen pillanatban a gyerekekre nézve ez most a legnagyobb veszély a virtuális térben. A jelenség, amelyre a francia orvosnő felhívta a nyilvánosság figyelmét, valóban káros, de azt, hogy mennyire, még nem láthatjuk pontosan” – válaszolta kérdésünkre Tóth Dániel, aki szerint

 

megbecsülni is nehéz, hogy milyenek lesznek azok a gyerekek, akik gyakorlatilag okostelefonnal a kezükben nőttek fel.

Ők ugyanis még nem nőttek fel. A fentihez hasonló jelzések azonban mindenképpen okot adhatnak az aggodalomra. Gondoljunk csak bele abba, hogy a felnőtt emberek életét milyen mértékben szabta át a sok okoskütyü. Sokan beismerten képtelenek létezni az okostelefonjuk nélkül. Ezeknek az eszközöknek a használata kapcsán pedig már régen nem a praktikumról, hanem sokkal inkább egyfajta pszichológiai függőségről beszélhetünk.

„Ha azokra, akik már nagykorúként találkoztak először ezekkel az eszközökkel, ilyen hatással vannak az okoseszközök, akkor képzeljük el azt a fiatalt, akinek az egész személyisége, gondolkodása ilyen körülmények között formálódik és alakul ki” – figyelmeztet Tóth Dániel, aki hozzátette, a jelenség biológiai alapja nagyon egyszerű: minél kisebb a gyerek, annál képlékenyebb az idegrendszere, emiatt sokkal intenzívebben hatnak rá ezek az eszközök.

Az első figyelmeztető jelek…

Egyre több eset igazolja, hogy azok a bölcsődés korú gyerekek, akik napi szinten rendszeresen magukra maradnak ezekkel a kütyükkel, drasztikus lemaradást mutatnak a szókincs és a kommunikációs készség fejlődésében. A gyermek idegrendszere minden okoseszköz képernyője előtt eltöltött órával egyre jobban alkalmazkodik ahhoz a világhoz, ahol elég csak hozzáérni a képernyőhöz és rögtön történik valami, ahol minden körülötte forog, róla szól, és gombnyomásra úgy van, ahogy ő szeretné.

A szakemberek figyelmeztető jelzései (amelyek szakértőnk szerint nemcsak külföldről, hanem már magyarországi intézmények részéről is egyre gyakrabban érkeznek) és a legfrissebb kutatások is azt mutatják, hogy az okoskütyükön szocializálódó gyerekek esetében nagyobb valószínűséggel alakulnak ki olyan viselkedéses zavarok, mint a hiperaktivitás, vagy a figyelemzavarok, de a gyerekek sokszor már az óvodában sem tudnak beilleszkedni.

Rendszeresek a dühkitörések, amelyek megjelenését követően sokszor egyenes út vezet egy konkrét viselkedészavar diagnózisáig, amit nem egyszer gyógyszeres kezelés követ – és már benne is vannak egy olyan ördögi körben, amelyből csak nagyon kemény munkával lehet kikecmeregni.

A túlzott és korai okostelefon-használat miatt a gyerekek néhány másodpercnél tovább egyszerűen képtelenek megtartani a figyelmüket. És akkor hol vagyunk még az iskolától, ahol 45 percen keresztül, egyhuzamban kellene odafigyelni? Ehhez koncentrálóképességre és türelemre lenne szükség, azonban ha valaminek, akkor ezeknek a készségeknek híján vannak a telefon nyomkodásán szocializálódó gyerekek.

Nincs szükség erre a tudásra

Ezeket az összefüggéseket azonban csak kevesen látják, ami azért is aggasztó, mert egyre többen tekintenek amolyan „digitális bébiszitterként” az okoseszközökre, hovatovább már-már elérzékenyülten mesélik, hogy „a gyerek még nincs két éves, de már le tud tölteni egy alkalmazást”.

Ilyenkor a szülők sajnos abba az illúzióba ringatják magukat, hogy a gyerek valamiféle előnyre tesz szert a kortársaival szemben. A valóság ezzel szemben éppen ellentétes képet mutat: bár a multitasking képessége fejlődhet, és még néhány angol szót is magukra szednek a gyerekek, csakhogy ezek olyan készségek, amelyekre az égvilágon semmi szükségük sincs ebben a korban.

„Hiába szedett fel a gyerek 10-20 angol szót, ha az anyanyelvi szókincse is 10-20 szóra redukálódott. Hiába bánik ügyesen az okostelefonnal, ha képtelen az oviban a kortársaival játszani, mert nem képes kezelni az indulatait. Ebből a szempontból az okoskütyük rendszeres használata sokkal inkább hátrányos életútra predesztinálja a gyereket, mert azok hatására nem tud beilleszkedni, nem tud tanulni, nem tud viselkedni, ami miatt komoly nehézségekre számíthat. Az idegrendszert utólag korrigálni ugyanis nagyon-nagyon nehéz.”

– figyelmeztet Tóth Dániel, aki szerint ebben az életkorban inkább arra van szüksége a gyerekeknek, hogy az érzelmi intelligencia alapjait megtanulja: képes legyen megnyugtatni magát, tudjon kreatívan problémákat megoldani, kommunikálni a világgal, együttműködni a kortársaival.

Semmiről sem maradnak le

„A gyerekek semmiről sem maradnak le, ha csak általános iskolás korukban találkoznak először okoseszközökkel – egy kétéves gyerekhez hasonlóan – ők is játszi könnyedséggel, percek alatt el tudják sajátítani az okoseszközök használatához szükséges tudást, például azt, hogy hogyan kell letölteni egy alkalmazást.

Szemben a türelemmel, a koncentráció, vagy a figyelem megtartásának képességével. Ezek a készségek a túlzásba vitt kütyühasználat következtében nehezen fejlődnek, és a problémák megszüntetése később nagyon-nagyon komoly erőfeszítéseket igényel, mind a szülő, mind a szakemberek, mind pedig az érintett gyerekek részéről” – fogalmazott Tóth Dániel.

Éppen ezért lenne fontos a prevenció és az, hogy kialakuljon az okoseszközök használatának valamiféle kultúrája: „Úgy viselkedünk az okostelefonokkal, mint az indiánok, amikor megmutatták nekik az alkoholt: gátlástalanul és kontrollálatlanul használjuk, miközben az immunrendszerünk, és a kultúránk nem tud mit kezdeni vele” – mondta szakértőnk, aki a szabályozatlanság veszélyeire (amelyre egyébként a már említett francia orvosnő is felhívta a figyelmet) egy nagyon érzékletes példán keresztül mutatott rá:

„Manapság, ha egy diák úgy megy be az iskolába, hogy pálinkás üveg lóg ki a szájából, arra minden épeszű ember felkapja a fejét. Azt viszont, hogy minden szünetben a telefonon lóg, természetesnek vesszük. Pedig, ahogy a mellékelt ábra mutatja, az okoseszközök használata is komoly veszélyekkel járhat, de mivel még nem lehet tudni és látni, hogy pontosan milyen mértékű következményei lehetnek, nincsenek meg a szükséges szabályok és keretek.

Például arra vonatkozó szabály sincs, hogy ezeket a kütyüket hány éves kortól lehet használni. És itt jön képbe a szülők óriási felelőssége azzal kapcsolatban, hogy mikor és mit engednek meg.

Mikor lehet a gyerek kezébe okostelefont adni?

Szakértőnk szerint ameddig csak lehet, érdemes távol tartani a gyerekeket ezektől az eszközöktől, óvoda előtt egyáltalán ne, utána is csak hetente maximum fél órára, és szülői felügyelettel adjunk a gyerekek kezébe okostelefont, vagy tabletet.

Ez persze nem jelenti azt, hogy egy szülőnek ne lenne (jogos) igénye néhány nyugodt órára, amikor nem neki kell „szórakoztatni” a gyerkőcöt, hanem ezt megteszi helyette egy erre alkalmas készülék. Ilyenkor – ha egy mód van rá – törekedjünk arra, hogy minél „butább” eszközt válasszunk:

„Még mindig jobb a tévé, mint az okoskütyü. Még mindig jobb a hangoskönyv, mint a tévé. Minél inkább analóg, és minél közelebb van a mesemondáshoz, meg a játékhoz, annál jobb a gyerekre nézve” – fogalmazott Tóth Dániel, aki hangsúlyozta:

„óriási jelentősége van annak, hogy amikor a gyerekek kezébe okoseszközt adunk, addigra már tisztában legyenek a virtuális tér veszélyeivel”.

Vagy amikor például megkérdezzük őket arról, hogy mi volt az iskolában, arról is érdeklődjünk, hogy mi volt a Facebook-on, vagy az Instagramon. Ez számukra legalább olyan fontos, ha nem fontosabb kérdés, mint az, hogy mi volt ebéd….”

Fotó: itt, itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Szabó Eszter Judit

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.
Szabó Eszter Judit

Pin It on Pinterest