Kétnyelvű gyermekek: mi áll a jobb teljesítmény hátterében?

Manapság a kultúrák keveredésével, a határok elmosódósával egyre több gyermek születik többnyelvű családba, és több nyelvet is a sajátjának tudhat születésétől kezdve. Ennek vannak egyértelmű előnyei, például, egy kétnyelvű gyermek több évig tartó tanulás nélkül is tökéletesebben beszél több nyelven. Ezen kívül a munkaerőpiacon a mai világban óriási pluszt jelent ez a tudás, de az elmúlt évtizedek kutatásai alapján a gondolkodásmódra, a kognitív képességekre gyakorolt előnyöket is hosszasan sorolhatnánk. A többnyelvűségnek vannak azonban kevésbé egyértelmű, vagy kevésbé ismert hatásai. Ezek közé tartoznak például a szociális készségek… Az összefüggésekről egy tavaly publikált kutatás számolt be, és ennek alapján mi is alaposabban utána jártunk a témának.

A kétnyelvűség áldása

Kutatások hosszú sora foglalkozott azzal, hogy milyen készségekre van hatással a többnyelvűség. A legtöbb kutatás a végrehajtó funkcióra vonatkozó előnyöket emelte ki, arra utalva, hogy a többnyelvű családban nevelkedő csemetéknek:

• jobbak a problémamegoldó készségeik,
• gyorsabban tudják figyelmüket egyik dologról egy másikra irányítani,
• könnyebben zárják ki a zavaró ingereket,
• kevésbé esik nehezükre több információt észben tartani.

Sokáig úgy gondolták, hogy ennek hátterében az áll, hogy mindkét nyelvi rendszer aktiválódik akkor is, ha az illető csak az egyiket használja, így az agynak folyton gátolnia kell az éppen nem adekvát nyelvet, és ez a folytonos tiltó mechanizmus erősíti meg a fenti funkciókat. Ezek nagy része egyébként – például a zavaró ingerek kizárása, figyelemmel kapcsolatos készségek – szintén gátláson alapulnak.

(Tudtad, hogy a  a beszédtanulás első éveiben a gyermekek körülbelül 5%-a esik át egy legalább 6 hónapig tartó „dadogós időszakon”? Egy korábbi cikkünkben erről bővebben is olvashatsz.)

Ugyanakkor ez a magyarázat nem alkalmazható minden végrehajtó funkció esetében, és jelenleg úgy gondolják, hogy

a jobb teljesítmény hátterében inkább a környezet hatékonyabb monitorozása áll. A spanyolországi University of Pompeu Fabra kutatója, Albert Costa szerint ennek magyarázata, hogy a gyermeknek fel kell mérnie milyen nyelven kell megszólalnia, és emiatt folyton nyomon kell követnie az őt körülvevő környezet változásait, ugyanúgy, ahogy a sofőr is monitorozza a környezetét vezetés közben.

A kutató fenti kijelentését arra a monitorozási feladatokat tartalmazó kutatásra alapozta, amelyet olasz-német kétnyelvű, illetve olasz egynyelvű gyerekek részvételével végzett, s amely során azt találta, hogy nem csak, hogy előbbiek jobban teljesítettek, de úgy tűnik, hogy mindez kevesebb erőfeszítésükbe is került, ugyanis kisebb agyi aktivitást figyeltek meg náluk az érintett területeken.

Kicsi kocsi egy kutatónak… de nagy lépés egy babának

Az azonban, hogy valaki tökéletesen megért és beszél több nyelvet is, még nem jelenti, hogy a kommunikációs készségei átlag felettiek… vagy mégis? A University of Chicago egyik kutatócsoportjának 2015-ben közölt eredményei ugyanis erre utalnak.

A kutatók 4 és 6 éves gyerekeket teszteltek. A kísérletben a csemeték 3 autót láttak: egy kicsit, egy közepeset, és egy nagyot, és a kísérletvezető arra kérte őket, hogy hozzák oda neki a legkisebbet. Azonban a játékok szándékosan úgy voltak elhelyezve, hogy a felnőtt nem láthatta a legkisebb autót, így tehát az ő nézőpontjából a „kicsi” valójában a közepes autót jelentette. Ez a feladat tehát megkövetelte, hogy a gyermekek képesek legyenek a másik perspektívájából szemlélni a helyzetet, és ebben a többnyelvű gyermekek jelentősen jobbnak bizonyultak. Az eredmények értelmezéséhez a kutatók a fent már említett „monitorozási hipotézisre” támaszkodtak, tehát azzal magyarázták mindezt, hogy

a többnyelvűek folyton rá vannak kényszerítve a kontextus alapos megfigyelésére, hogy meg tudják ítélni, melyik nyelv a megfelelő az adott szituációban.

Ráadásul nem egyszerűen csak monitorozzák a környezetet, de mindezt sokszor a másik perspektívájából kell, hogy megtegyék, hogy végiggondolják, milyen nyelven fogja őt megérteni az illető.

Beszélni vagy csak sokat hallani… tényleg ugyanaz?

Érdekesség, hogy a hatást egyébként nem csak a többnyelvűeknél figyelték meg, de azoknál is, akik kiskorukban sok időt töltöttek idegen nyelvi környezetben, noha effektíve nem sajátították azt el. Ezek a gyerekek a végrehajtó funkciókat mérő teszteken már nem tudták utolérni a többnyelvűek csoportját. Ez elgondolkodtatta a kutatókat: mégis mi magyarázza a jobb szociális készségeket?

Annak érdekében, hogy ezt megfejtsék, a fentihez hasonló kísérletet végeztek, de ezúttal 14-16 hónapos, még alig beszélő babákon, ahol ne autók, hanem két banán volt, amiből a kutató csak egyet láthatott, míg a baba kettőt, és így kérték meg rá, hogy adja oda a banánt a kísérletvezetőnek. Az egynyelvűek azonos arányban nyúltak a két gyümölcsért, míg a többnyelvűek, illetve az idegen nyelvi környezetnek gyakran kitett babák már e zsenge korban is bele tudtak helyezkedni a másik nézőpontjába, és gyakrabban adták oda azt a banánt, amire a felnőtt is rálátott.

Úgy tűnik tehát, hogy a többnyelvű környezet elősegíti az interperszonális kommunikációhoz szükséges készségeket, és ehhez nem is feltétlen kell, hogy a gyermek több nyelvet is elsajátítson,

ami jó hír azon szülőknek, akik ugyan nem „vegyes” családban nevelik gyermeküket, de lehetőségük van minél gyakrabban idegen nyelvi környezetbe vinni csemetéjüket – például angol foglalkozásokra, vagy esetleg külföldi rokonokhoz.

The New York Times; Nytimes.com

Fotó forrás: itt, és itt.