Amikor a kedvenc könyvemről kérdeznek, és én gondolkodás nélkül rávágom, hogy „A kis herceg” az, akkor ahhoz hasonló meglepettség terül szét az emberek arcán, mint amikor Exupéry regényének „fölnőttjei” szembesültek vele, hogy a rajz, amit látnak, nem egy kalapot, hanem egy csukott óriáskígyót ábrázol…

Pedig szerintem ebben a könyvben tényleg minden benne van, ami az életben „igazán lényeges” és – bár sokaknak csak a nyitott vagy csukott óriáskígyó maradt meg a francia szerző kisregényéből – ezen a kérdéskörön jóval túlmutató tanítások sűrűsödnek össze a sivatagban közénk pottyant kisfiú történetében.

Szeretek újból és újból rácsodálkozni arra, hogy ez a könyv évről évre, életszakaszról életszakaszra tud valami mást, valami újat mondani. Exupéry aranyhajú kis barátjának tanításai (szerintem) minden olyan időszakban, amikor rendezgetjük a dolgainkat, kitűzzük a céljainkat, gyűjtjük az erőt az előttünk álló feladatokhoz, és próbáljuk lefejteni a lényegtelen dolgokat azokról, amelyek igazán fontosak – jó viszonyítási pontot jelenthetnek.

Ezért (is) gyűjtöttem össze, és osztom meg veletek A kis herceg számomra legfontosabb tanításait (és azért is, hogy végre rendes választ adjak arra a kérdésre, hogy miért ez a kedvenc könyvem.)

De előtte egy kis történelmi bevezető…

Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regényét – sűrű bocsánatkérések közepette – („Kérem a gyerekeket ne haragudjanak…”) nem a gyerekeknek, hanem egy fölnőttnek, legjobb barátjának, egy bizonyos Léon Werthnek ajánlotta. Ahogy a könyv előszavában fogalmaz „komoly mentsége van erre, hiszen ő (azaz Léon Werth) mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is”.

Ezzel az attitűddel érdemes szerintem kézbe venni A kis herceg című könyvet, amit nem mellesleg 1943-ban, egy háborúval sújtott, vészterhes korszakban írt Exupéry. A történetnek talán még nagyobb súlyt ad az a tény, hogy a szerző a háborúnak aktív részese volt. Exupéry szolgált a francia felderítőknél és Franciaország felszabadításáért is harcolt. Mint ismert, a halál egy évvel azt követően, hogy megírta legismertebb könyvét, 1944-ben, a szolgálat teljesítése, ráadásul az utolsónak tervezett küldetése közben érte.

A tragédia A kis herceg cselekményének ismeretében még hátborzongatóbb: miközben a regényben a szerző gépe a sivatag fölött hibásodik meg, és kényszeríti a pilótát kényszerleszállásra, addig a valóságban egy évvel később Exupéry (tisztázatlan körülmények között) a tenger fölött veszítette el az irányítást a gépe fölött és éppen úgy tűnt el, ahogy regényének hőse…

„Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt”

De visszatérve az ajánlásra: Exupéry regényét egy fölnőttnek ajánlotta, nem véletlenül: ez a könyv minden „fölnőtt” számára tartogat fontos üzenteket, függetlenül attól, hogy ki melyik életszakaszban van éppen. „Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (Csak kevesen emlékeznek rá.)”

Többek között ezért fontos könyv A kis herceg: emlékeztet minket arra a gyermeki nézőpontra, ami a feladatoktól zsúfolt hétköznapokban kikopik az életünkből: nincs időnk rácsodálkozni az apró örömökre, átsiklunk a valóban lényeges dolgok fölött, megfeledkezünk arról, hogy ami számunkra jelentéktelen apróság, az másnak az egész világot jelentheti. („A bárányok és a virágok háborúja talán nem fontos? Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér, vörös úrnak a számadásai?”) És hogy mire tanít még A kis herceg?

  1. A tettek számítanak, nem a szavak, „a beszéd csak a félreértések forrása”

„A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!”

A hétköznapokban gyakran előfordul, hogy csak a szavak jutnak el hozzánk. Pedig érdemes néha benézni a szavak mögé is (és meglátni a „csalafintaságok” mögött húzódó szeretetet. Legalábbis engem erre figyelmeztet az a rész, amikor a kis herceg a bolygóján hagyott rózsájáról mesél. Sok párkapcsolatban jelent problémát, hogy – bár a kölcsönös szeretet megvan – nem beszélik egymás (szeretet)nyelvét a felek, és csak az idő, vagy a távolság segít felismerni a másik tettei mögött húzódó érzéseket és szándékokat.

  1. Arról, hogy mi a fontos…

„…a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik „Milyen a hangja?” „Mik a kedves játékai?” „Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: „Hány éves?” „Hány testvére van?” „Hány kiló?” ”Mennyi jövedelme van a papájának?” És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.”

Ezt a részt nemcsak azért szeretem, mert sosem mozogtam valami otthonosan a számok világában, hanem azért is, mert emlékeztet arra, hogy mi a különbség a lényeges dolgok között, és azok között, amiket annak gondolunk.

  1. „Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon”

„Hát akkor ítélkezzél saját magadon – mondta a király. – Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”

A cselekmény alapján mielőtt a kis herceg megérkezik a földre, több bolygót is meglátogat, többnyire olyan bolygókat, amelyeken fölnőttek laknak.  Az egyiken például egy király. Ő mondja ezeket a mondatok, amihez nemigen van mit hozzáfűzni. Bőven elég, ha megjegyezzük, és emlékeztetjük magunkat rá azokban a helyzetekben, amikor irigykedés, vagy ítélkezés helyett a saját utunkat járjuk.

  1. „A tekintély legelső alapja az értelem”

„A tekintély legelső alapja az értelem – mondta a király. – Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.”

A fenti idézet is a saját bolygóján uralkodó királytól származik. Adná magát, hogy egy, a politikusokra mért szarkasztikus megjegyzéssel üssük le ezt a tényleg magasan repülő labdát, de nézzünk inkább úgy ezekre a sorokra, mint egy olyan intelemre, ami minden vezető számára hasznos lehet. Márpedig, ha úgy vesszük, a vezető szerep nemcsak a munkahelyünkön, hanem egy családban, vagy bármilyen közösségben ránk hárulhat. És ha már így alakult, teljesen jogos elvárás, hogy ésszerű kéréseket fogalmazzunk meg. Vajon ez mindig sikerül?

  1. „A fölnőttek fölöttébb furcsák”

„- Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte tőle. 

– Iszom – felelte gyászos képpel az iszákos.

– Miért iszol? – kérdezte a kis herceg.

– Hogy felejtsek – felelte az iszákos.

– Mit? – tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

– Azt, hogy szégyellem magam – felelte az iszákos és lehajtotta a fejét. A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.

– Miért szégyelled magad? – kérdezte.

– Mert iszom”

A kis herceg utazása során az iszákost is meglátogatja a saját kisbolygóján. A kettejük között zajló, rövidke párbeszédben ott sűrűsödik a sokak életét megnyomorító, önsorsrontó minta. Érdemes ezeket visszafejteni, és kívülről ránézni ennek a hiábavalóságnak a tragédiájára, ami csak első pillantásra tűnik komikusnak. Valójában azonban – ahogy azt a kis herceg is érzi – ez nagyon sajnálatra méltó és szomorú dolog.

  1. Arról, hogy mi tesz valójában gazdaggá

 „Nekem – mondta – van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.”

A harmadik kisbolygón, amit a kis herceg meglátogat, az üzletember lakik. Más se csinál, csak számol, és közben azt hajtogatja, hogy ő egy komoly ember. A csillagokat számolja, és azt állítja, hogy azokat ő birtokolja. A mai, materialista világban annyi minden van, amire vágyunk. De mennyi dolgot érdemes birtokolni valójában? Ez az idézet szerintem nagyon pontosan meghatározza, hogy hol húzódik a határ, ahogy választ ad arra a kérdésre is, hogy mi tesz minket valójában gazdaggá.

  1. Szépségről

Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt.” „Igen – mondtam a kis hercegnek -, akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.” (…) jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Nehéz mit hozzáfűzni a kis herceg leghíresebb tanításához, ami már annyira elhasználódott, hogy szinte teljesen kiüresedett. De azért talán érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy milyen nagyon fontos lenne több energiát szánni önmagunk, egymás és a környezetünk felfedezésére. Ezt a munkát a sok egyéb teendő miatt gyakran megspóroljuk, csak a felszínig jutunk, viszont emiatt éppen a valódi szépségről, a lényegesről maradunk le.

  1. Barátságról

„…ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását! (…) Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél…”

Ezt a róka mondja a kis hercegnek, amikor ő arról faggatja, hogy mit jelent valakit megszelídíteni. Ezek a sorok (számomra) a barátságról és a tartalmas, szeretettel teli emberi kapcsolatokról szólnak és arról, hogy mi teszi azokat valóban tartalmassá és igazzá.

  1. Szerelemről

 „Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”

Nagyon sokat írtunk már itt a Pszichoforyou-n is arról, hogy egy párkapcsolat nem működik magától, azt működtetni kell. Sokkal szebben megfogalmazva, de szerintem valami nagyon hasonló dologról szól ez az idézet is.

  1. Boldogságról

„Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek. – Nem találják meg – mondtam. – Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák… – Minden bizonnyal – feleltem. – Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.”

Észrevesszük azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek minket? Egyáltalán jó helyen keressük a boldogságot? Tudjuk vajon, hogy mit jelent a szívünkkel keresni a boldogságot? Fogós kérdések ezek, amelyeket időről időre érdemes feltenni magunknak, és a válaszok függvényében a megfelelő irányba kormányozni az életünket.

+1

„Nem tudom – mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.”

A végére hagytam az egyik kedvenc idézetemet. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra valahogy nagyon megnyugtató az a gondolat, hogy mi itt mindannyian felfedezésre váró, egyedi kisbolygók vagyunk. Akinek kedve van, az szépen felfedezheti a sajátját, és miután ott rendet rakott, („Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is”), elindulhat, hogy más kisbolygókat is felfedezzen. Út közben szép (vagyis a szemnek láthatatlan) dolgokat láthat, közben sok „fölöttébb furcsa fölnőttel” találkozhat, hogy aztán egy napon visszataláljon a saját csillagához, ahol várja őt egy rózsa, aki az övé.

Kívánom nektek, hogy legyen erőtök és időtök rendet rakni a saját kisbolygótokon, a rendrakás közben találjatok rá a régen elfeledett, a fiók mélyére gyűrt rajzaitokra, és minél több olyan fölnőttel, vagy éppen rókával találkozzatok, akik látják a csukott óriáskígyót, látják a szépet és látnak titeket is. Legfőképpen pedig azt kívánom, hogy merjetek kis hercegek maradni ebben a nagyon fölnőtt világban.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt, itt és itt

Szólj hozzá!

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest