„Csak azzal történhetnek rossz dolgok, aki azt érdemli?” – Gyakori kognitív torzításaink családi közegben

Sok esetben megkönnyítené a dolgunkat, ha számítógépszerűen, racionális folyamatok mentén, minden rendelkezésre álló információt feldolgozva hoznánk döntéseket. Ez talán különösen hasznos volna szülőként, mikor elárasztanak minket a sokszor új, ismeretlen, kihívást jelentő helyzetek. Az agyunk azonban nem képes ilyesfajta működésre, így más megoldások mellett kognitív (megismerési) torzításokat alkalmaz. Ezek az egyszerűsítő folyamatok megkönnyítik az információ befogadását, feldolgozását, és megvédik azt a képet, melyet magunkról és másokról kialakítottunk. Ez evolúciós előnyt, ugyanakkor korlátokat is teremt, hiszen bár gyorsabban és hatékonyabban, de torzított kép alapján döntünk.

Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy a kognitív torzítások miként befolyásolják családi közegben hozott döntéseinket, és hogyan mérsékelhetjük ezek nem kívánt hatásait.

Mi lesz holnap az ebéd? Lemegyünk a játszótérre? Milyen sütit veszünk a születésnapra? Hova megyünk kirándulni? Mikor jön hozzánk a nagymama? Beiratkozhatok a focicsapatba? Kimehetek a többiekkel kosarazni? Nem kérek főzeléket. Elszakadt a tornazsákom. Nem tudom megcsinálni a házit. Fáj a fejem. Félek a tornaórától. Nem akarok elmenni az osztálykirándulásra. Szeretnék egy kutyát.

Mondatok, amelyeket a szülők minden nap hallanak, több verzióban, többször. Kérdések, döntések, megoldandó helyzetek, melyekre gyakran azonnal vagy rövid időn belül kell reagálni, számtalan válaszlehetőséget végiggondolva, bizonytalan kockázatok és várt hatások közt lavírozva.

Mivel agyunk ennyi információt képtelen észlelni, befogadni és feldolgozni, egyszerűsítő megoldásokra van szüksége, Ilyenek a kognitív torzítások is.   Ezek a nem feltétlenül tudatos folyamatok befolyásolják az észlelésünket, így bár elsősorban segítségünkre vannak, gyakran következetesen irracionális döntésekhez is vezetnek.

A kognitív torzítások által az agyunk „meggyőz” minket olyan dolgokról, melyek nem, vagy nem teljesen felelnek meg a valóságnak. Ez elsőre talán ijesztően hangzik, de fontos látni, hogy a megismerési torzítások segítenek gyorsan és hatékonyan dönteni és cselekedni, melyre másképp nem volnánk képesek.

Nézzünk néhány gyakori kognitív torzítást a családi közegben, ismerjük meg, milyen előnyökkel járnak, és miként ellensúlyozhatjuk negatív hatásukat!

Az igazságos világba vetett hit

Előfordult már, hogy gyermeked lehorzsolt könyökkel, fél pár kesztyűvel, ételmaszatos pólóban vagy törött játékkal tért haza az óvodából/iskolából? Vajon az volt az első gondolatod, esetleg az első hangosan kimondott reakciód is, hogy “Olyan figyelmetlen/rendetlen/elővigyázatlan/ügyetlen vagy.”?

Ha igen, akkor az igazságos világba vetett hit szólalhatott fel benned (vagy persze némi tapasztalat…), miszerint a dolgok igazságosan történnek a világban, a jó jutalmat kap, a rossz pedig büntetést. Eszerint nem az az első feltételezés, hogy gyermekedet fellökték, viccből elcsenték az egyik kesztyűjét, véletlenül lelöttyintették a pólóját az ebédlőben, vagy valaki rálépett a játékára, hiszen egy igazságos világban ilyesmi nem történik. Ha valakivel rossz dolog esik meg, azért ő a hibás, mert ez így igazságos.

Így, ha igazságtalanság történik, két lehetőségünk van: vagy beismerjük, hogy a világ nem mindig jó (vannak kevésbé melegszívű osztálytársak, érzéketlen osztálytársak, véletlen balesetek); vagy az áldozatban keressük az okot (biztos felbosszantottad, azért lökött meg; biztos gonosz voltál vele, azért rejtette el a kesztyűdet; biztos útban voltál, azért öntöttek le; biztos rossz helyre tetted a játékodat, azért léptek rá). Ez utóbbi jelenség az áldozathibáztatás, amely az igazságos világba vetett hit gyakori velejárója.

Ennél a jelenségnél is megfigyelhető a kettősség, ami a kognitív torzításokra jellemző. Az igazságos világba vetett hit lehetővé teszi azt, hogy optimistán és reménnyel telve közelítsünk a mindennapi helyzetekhez, és megerősíti pozitív cselekedeteink értékét. Ugyanakkor torzíthatja a világról alkotott képünket. Ezért a fentihez hasonló helyzetek mérlegelésekor fontos emlékeztetnünk magunkat a tényre:

nem csak azzal történhetnek rossz dolgok, aki azt érdemli. Ezzel az egyszerű gondolattal megóvhatjuk magunkat attól, hogy beleessünk az áldozathibáztatás csapdájába, és megbántsuk szeretteinket akkor, amikor vigasztalásra és biztatásra van szükségük.

A trivialitás törvénye

Egy túra-útvonal kiválasztásakor többet tűnődsz azon, mennyit bírnak menni a gyerekek, és hol készülhetne néhány szép fénykép, mint azon, hogy az ízületekre, valamint a keringési és a légzőrendszerre milyen hatással lesz egy-egy terep? A válasz valószínűleg igen, hiszen míg az előbbi tényezők könnyedén megismerhetők és megválaszolhatók, addig az utóbbiak egy adott területen mélyebb tudást, szakmai ismeretet igényelnek.

Hiába volna érdemes több időt szánni az utóbbi kérdésekre, azok súlya és komolysága szerint, hajlamosak vagyunk a lényegtelenebb, ám a saját tudásunkhoz közelebb eső dolgokkal többet foglalkozni.

Inkább azokkal a témákkal törődünk, amelyekhez értünk, míg a bonyolult vagy összetett kérdés hiába fontosabb, kisebb hangsúlyt kap.

A trivialitás törvénye a döntési helyzetek szükséges velejárója, hiszen nincs lehetőségünk valamennyi komplex döntésbe szakértőt bevonni, vagy szaktudást szerezni. Emellett segít minket a számunkra fontos kontrollérzés megteremtésében, valamint a mindennapi döntési helyzetek egyszerűbb és hatékonyabb kezelésében. Komplex, nagyobb horderejű döntések (pl. iskolaválasztás, a gyermek sport karrierjének elindítása, az egyik szülő külföldi munkavállalása) meghozatalakor azonban érdemes lehet a trivialitás törvényét ellensúlyozni. Szakembert is bevonhatunk a döntésbe, vagy olyan szakmai forrásokból tájékozódhatunk, melyek segítenek látókörünk bővítésében. Így olyan döntési szempontokat és érveket is megismerhetünk, melyekre magunktól nem gondoltunk volna.

Megerősítési torzítás

Volt már olyan kirándulás, szabadidős program vagy foglalkozás, amire nem engedted el a gyermeked, mondván, hogy túl veszélyes, nem neki való, vagy úgysem élvezné? Megfigyelted, hogy miként gyűjtötted az ezt megerősítő információkat, és utasítottad el az ezt cáfolókat? Fogékonyabb voltál-e azokra a hírekre, amik sportsérülésekről szóltak, mint azokra, amik sport sikereket mutattak be? Nyitottabb füllel hallgattad-e az ismerőseid azon történeteit, miszerint a plusz foglalkozások elterelik a gyermeket a tanulmányoktól, mint azokat, melyek a kikapcsolódás tanulási hatékonyságot növelő előnyeiről szóltak? Könnyebben észrevetted-e, amikor gyermekednek nem volt kedve edzésre menni, mint azt, amikor lelkesen tért haza onnan? Valószínűleg igen, hiszen jellemzően azokat az információkat részesítjük előnyben a minket ért ingerek feldolgozásánál, melyek már meglévő feltételezéseinkkel, hitrendszerünkkel párhuzamban állnak.

Annak érdekében, hogy önmagunkkal ne kerüljünk konfliktusba, megtartjuk azt, ami megerősíti az elképzelésünket, és elvetjük azt, ami megkérdőjelezné, függetlenül az információ igazságtartalmától, pontosságától. Úgy is értelmezhetjük, hogy bizonyítékot keresünk elképzelésünk alátámasztására, ez esetben arra, hogy az adott tevékenység veszélyes, nem a gyermeknek való, vagy nem élvezetes számára.

A megerősítési torzítás segít minket abban, hogy kitartsunk elképzeléseink mellett, határozott meggyőződésünk alakuljon ki, és ne billegjünk egy-egy döntési ponton aszerint, hogy épp melyik oldalt erősítő információ jut birtokunkba. Ugyanakkor szűk látókörűvé, és mások nézőpontjával szemben elutasítóvá tehet minket, ha mindig a megerősítést keressük. A torzítás hatását ellensúlyozhatjuk az ellenkező lehetőség megfontolásának stratégiájával, vagyis annak elképzelésével. A fenti példánál maradva a saját elhatározásunkat megerősítő érvek mellett érdemes fontolóra venni azt is, hogy a program talán mégsem olyan veszélyes, talán mégis a gyermekünknek való, aki talán mégis szívesen részt venne rajta. Emellett segít, ha tudatosan gyűjtjük és megvizsgáljuk a meggyőződésünknek ellentmondó információkat is. Továbbá ne felejtsük el azt sem, hogy gyermekünknek is van egy véleménye, preferenciája, akár korábbi tapasztalata, hallgassuk meg ezt is!

Ismerősségi hatás

Amikor a gyermekednek vásárolsz egy kis nassolnivalót, egy csomag színes ceruzát, egy pár új sport zoknit, vagy egy társasjátékot, mi alapján választasz? Előfordult már, hogy azért vetted le az adott terméket a polcról, mert már sokszor láttad itt-ott, és úgy érezted, “ezt ismerem, tudom, mi ez”? Valószínűleg igen, hiszen jellemzően jobban megbízunk az ismerős dolgokban, akár akkor is, ha ezt racionális érvek nem támasztják alá.

Lehet, hogy ha összehasonlítanánk a sokat látott terméket egy másik márka képviselőjével, azt találnánk, hogy bizonyos tényezők mentén jobb volna az utóbbit választanunk. Ezt azonban gyakran nem tesszük meg, ehelyett egyszerűen az ismerős után nyúlunk. A reklámok, hirdetések erre a kognitív torzításra építenek, miszerint ha valamivel sokszor találkozunk, ismerősnek érezzük, és szívesebben választjuk.

Az ismerősségi hatás segíti döntéseink gyorsabb meghozatalát, hiszen nincs időnk minden információt beszerezni, és valamennyi kérdéses ponton elidőzni. Kisebb horderejű problémák esetén időmenedzsment szempontjából növeli a hatékonyságunkat ez a kognitív torzítás. Nem kockáztatunk sokat, ha az ismerős vagy nem ismerős zsebkendő közül egyszerűen az első mellett döntünk, bár nem biztos, hogy ez költséghatékony is egyben. Ugyanakkor nagyobb jelentőségű döntések meghozatalakor érdemes lehet tudatosan felismerni az ismerősségi hatást, és ellensúlyozni döntési szempontok felállításával, alapos tájékozódással, és mások véleményének meghallgatásával. Így bár lassabban, de akár eredményesebben is dönthetünk.

A fenti példák a kognitív torzítások széles skálájából a legjellemzőbbek közé tartoznak, melyek családi mindennapjainkon felül az élet egyéb területein is megjelennek. Hatékonyságot növelve, időt spórolva, következetességet hozva, és ebből fakadóan korlátokat képezve segítik döntéseinket. Szükségünk van rájuk, azonban olykor fontos emlékeznünk arra, hogy tudatosan mérsékeljük nem kívánatos „mellékhatásaikat”.

Felhasznált irodalom:

1. Lerner, M. J. (1998): The two forms of the belief in a just world: Some thoughts on why and how people care about victims. In Montada, L., Lerner, M. J. (eds): Responses to Victimization and Belief in a Just World. Plenum, New York, 247-269.
2. Nickerson, R.S. (1998): Confirmation Bias: A Ubiquitous Phenomenon in Many Guises. Review of General Psychology, Vol. 2, No. 2. 175–220. DOI: https://doi. org/10.1037/1089-2680.2.2.175
3. Parkinson, C. N. (1957): Parkinson’s law, and other studies in administration. The Riverside Press. Cambridge – Massachusetts
4. Tversky, A., Kahneman, D. (1974): Judgments Under Uncertainty: Heuristics and Biases. Science, 185 (4157). 1124–1131.