Különleges kötődés: kutya és gazdi kapcsolata

Szerző: | 2016. 07. 26. |

A kutya az ember legjobb barátja, tartja a közmondás. Szinte már családtagként tekintünk rá, nem hiába a tudományos neve a „Canis lupus familiaris“. Egyedüliként az emlős állatok között megkapta a családhoz tartozó jelzőt, ez sok mindenről árulkodik…

eb1

„Családtag effektus“

Kutyánkhoz sokszor úgy viszonyulunk, mint a gyerekekhez. Simogatjuk, ölelgetjük, dajkáljuk őket. Hamar megbocsátunk nekik, elfelejtjük, hány papucsot rágtak össze az évek során vagy milyen mély gödröt ástak a szép kertben… Persze ez a viszonyulás nem egyoldalú: a kutyák részéről is olyan viselkedést figyelhetünk meg, amely kiváltja belőlünk a szülői gondoskodást. Úgy érezhetjük, hogy „többek“, mint egyszerű állatok, akár lelkitársként is tekintünk rájuk, akik képesek megérteni minket, érzik, ha szomorúak vagy boldogok vagyunk. Úgy tűnhet, képesek ránkhangolódni, osztozni örömünkön és fájdalmunkon is.

A kutyák rendkívül értelmes állatok, ennek alátámasztására számos kutatást végeztek az elmúlt évtizedekben. Hogy magyar vizsgálatokat említsünk, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportja bebizonyította, hogy az emberi kommunikációs jelzésekre  adott reakciójuk nagyon hasonló a babákéhoz. Emellett egy nemzetközi szinten is figyelmet kapott vizsgálatukban a kutyát és embert ugyanazon ingerek mentén hasonlították össze egy MRI géppel. Sikerült kimutatniuk, hogy nagyon hasonló agyterületek aktiválódnak emberben és kutyában is ugyanazon hangok hallatán, és hasonló módon dolgozzuk fel a pozitív érzelmeket is.

Sőt, az etológiai és evolúciós megközelítés szerint azoknál az állatoknál, amelyek az emberek mellett élik mindennapjaikat, könnyen kialakul egyfajta kötődés.

Kötődés

A kötődéselmélet kidolgozója, John Bolwby brit pszichiáter elmélete alapján a kötődés egy veleszületett viselkedéses rendszer anya és gyermeke között. A baba saját viselkedésével – mint a sírás, mosolygás, gügyögés – biztosítani próbálja az anyához való közelséget, a kontaktust, a biztonságot. Célja, hogy fenntartsa az anya hozzáférhetőségét és érzékenységét. Fontos az is, hogyan reagál az anya gyermeke viselkedésére, mert ennek fényében eltérő kötődési mintázatok alakulnak ki.

A különböző kötődési típusokról, illetve arról, milyen szerepet játszhat ez a párkapcsolatunkban, ebben a cikkünkben olvashatsz.

eb3

Ember-kutya kötődés = anya-gyerek kötödés?

Az Università di Milano és University of London kutatócsoportja az Ainsworth-féle Idegen helyzet kísérleti elrendezésében nézték meg, vajon létezik-e olyasfajta kötődési kapcsolat a kutya és gazdája között, mint anya és gyermeke között.

Az idegen helyzettel felmérhető, hogyan reagál a kutya arra, ha gazdája rövid időre magára hagyja egy szobában elsőként teljesen egyedül, majd egy idegen társaságában.

Az eredmények szerint a kutyák viselkedése rendkívül hasonló a csecsemőkéhez ebben a kísérleti helyzetben, ezért érezhetjük úgy, mintha még egy gyerekünk lenne…

Például lényegesen többet játszottak a gazdájukkal, mint az idegennel. A gazditól nem húzódtak el, az idegentől pedig előfordult, hogy igen, viszont mindkét emberrel keresték és fenntartották a fizikai kontaktust. Szeparáció során a distressz, tiltakozás és kereső viselkedések jelentkeztek, azaz többet ugattak, nyüszítettek, és ez különösen igaz volt akkor, amikor teljesen egyedül hagyták őket. Az idegen is képes volt némileg megnyugtatni őket. Amikor újra meglátták a gazdit, közelség- és kontaktuskereső viselkedések jelentek meg, mint az ugatás, követés, odarohanás, és más módon is üdvözölték őt, mint az idegent.

Azonban a kutatók szerint mindez csupán azt igazolja, hogy nagyon erős érzelmi kötelék alakulhat ki a kutya és gazdája között. De ez mégsem egyenlő az anya-gyermek kötődéssel.

Érzelmi kötelék vs. Kötődés

Az érzelmi kötelék egy adott személyre irányul – például a gazdira, és ez erős érzelmi jelentőséggel bír. Az érzelmi kötelék megléte esetén törekszünk a közelségre, a kontaktusra és szeparáció esetén zaklatottak lehetünk.  Ez volt az, amit a kutatók a kutyáknál megfigyeltek.

A kötődés pedig tulajdonképp az érzelmi kötelékek egy sajátos fajtája, amely során megtapasztaljuk a kapcsolatban a biztonságot és kényelmet, ezáltal képesek leszünk arra, hogy kilépve belőle magabiztosan folytassunk más tevékenységet is – például egyedül játszunk. A kutatók nagyjából erre, a biztonságos bázis effektusra keresték a jeleket. Így ennek fényében azt hiányolták, hogy a kutyusok túl keveset játszottak egyénileg – tehát nem hagyták el a bázist, függtek a gazditól. És amikor elhagyták, csak néhányan maradtak a gazdájukhoz közel, vagy tértek vissza hozzá. Továbbá fontos még, hogy nem voltak óvatosak az idegennel, pedig az is egy bizonyíték lehetett volna, hogy elutasítják a játékot, ha nincs jelen a gazdi.

Ennek ellenére szerethetjük a kutyánkat, sőt. Kiemelt szerepet tölthet be az életünkben, megszépítve mindennapjainkat. Figyeljünk arra is, hogy ez ne csak „egyoldalú“ kapcsolat legyen, hiszen gazdiként felelősséget vállaltunk egy kis életért, akit társunknak választottunk. Viseljük hát méltón gondját!

Képek itt, itt és itt

Felhasznált irodalom:

Prato-Previde, E., Custance, D. M., Spiezio, C. & Sabatini, F. (2003). Is the dog–human relationship an attachment bond? An observational study using Ainsworth’s Strange Situation. Behaviour 140, 225-254.

 



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Zilahi Tímea
A tudomány és a modern kutatások rajongója. Imádja Pécset, a német nyelvet és kultúrát. Szeret utazni – arra, amerre a lába viszi. Dinamikus, pontos, rendszerető. Életében meghatározó választott sportága, a crossfit.

Pin It on Pinterest

Share This