„A lélek gondjaihoz a művészet a kulcs” – Ruben Brandt, a gyűjtő című filmjét ajánljuk

Szerző: | 2018. 11. 08. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 7 perc

Már csak egy hét, és mozikba kerül egy régóta várt magyar animációs film. Az új Macskafogóként is emlegetett Ruben Brandt, a gyűjtő című film szálai és a cselekmény több ponton és szorosan kapcsolódnak a pszichológia tudományához, de nem csak emiatt ajánljuk jó szívvel ezt a lélektannal, képzőművészettel alaposan átitatott akció-krimit.

A film készítésének előzményeiből is sejthető, hogy különleges alkotással van dolgunk: ez a felnőtteknek szóló, thriller, film noir és kalandfilm elemeket ötvöző animációs mozi 3 évig készült. A Magyarországon élő, de szlovén származású rendező „a képek, vagyis a filmek és a festészet szerelmeseként” ebben a minden szempontból monumentális alkotásban egyesítette ezt a két, számára meghatározó művészeti ágat.

„A filmben száznál is több hommage és remake szerepel, emléket állítva a rendezőt inspirálóknak, de minden megjelenő műalkotás a rendező és csapatának keze nyomán valami mássá formálódott át” – olvasható a film ismertetőjében.

A Ruben Brandt ennek megfelelően rogyásig van képző- és filmművészeti utalásokkal – nem is tudom, hányszor kéne végignézni, hogy ne legyen benne egy újabb apró, felfedeznivaló részlet. Az ötletesen megrajzolt, az eklektika jegyeit magukon hordozó, olyakor kétfejű és/vagy háromszemű karakterek kalandjai az egyetemes képző- és filmművészet legnagyobb alkotásaiból összeálló díszletek között játszódnak.

Az animációs mozi stílusához igazított, és az alapján újragondolt alkotásokból 100-nál is több szerepel a filmben (ezek átdolgozása kapcsán egyébként összesen 110 szerzői jogi eljárást indítottak, és a film alkotóinak tekintélyes jogdíjakat kellett emiatt kifizetniük.)

A cselekmény

Az sem véletlen, hogy a cím két híres művész, Rubens és Rembrandt nevének összeolvadásából jött létre, de a cselekmény gerincét is 13 híres festmény tartja össze.

A történet szerint a sikeres művészetterapeutaként dolgozó Ruben Brandt-ot egy ideje rémálmok gyötrik – éjszakánként, vagy amikor alszik, többek között Botticelli, Gauguin, Vincent Van Gogh, Manet, Picasso és Velázquez festményei rendszeresen Rubenre támadnak, az éltére törnek.

A hallucinációktól és rémálmoktól egyre jobban szenvedő terapeuta az átlagosnak semmiképpen sem nevezhető pácienseitől kér segítséget, aminek nyomán a profi bűnözőkből álló csapat – sajátságos szempontok szerint szervezett – világkörüli útra indul: a céljuk, hogy begyűjtsék a „dokit” gyötrő, a világ leghíresebb múzeumaiban található festményeket.

„Birtokold a problémát, hogy leküzdhesd” – szól a művészetterapeuta ars poeticája, amelyet a profi tolvajokból álló klientúrája hűen követ, teszik ezt annak érdekében, hogy segítsenek „az ő kedvenc művész-lélekbúváruknak”.

A rejtélyes, de azért szerethető tagokból álló bűnbanda – az élükön az igazi femme fatale-val, Mimivel – sorra keresi fel a világ leghíresebb kiállítótereit, de nem azért, hogy szétnézzenek… A Louvre-ból, az Uffizi Képtárból, vagy éppen a Szépművészeti Múzeumból sorra tűntetik el az értékesebbnél értékesebb műveket. Ruben gyűjteménye ezzel párhuzamosan szépen gyarapodik, ő maga pedig egyre felszabadultabb, nyugodtabb lesz.

Lélektani vetület

„László Marcell, a film animációs rendezője szerint az alkotás a művészettörténet, a filmtörténet és dizájntörténet mellett az eklektikáról és annak a történetéről is szól” – olvasható a filmet ismertető Wikipedia bejegyzésben.

Ez valóban így van, de szerintem érdemes hiba lenne átsiklani a mozi lélektani vetületére is. És nem csak azért, mert a főhős egy művészetterapeuta…

Szerintem a Ruben Brandt több mint egy zseniális animációs mozi: a képző- és filmművészeti utalásoktól roskadozó, pörgős akció-krimi fontos lélektani téziseket is megfogalmaz, és ezzel együtt, vagy éppen emiatt kísértetiesen hasonlít egy önismereti utazáshoz.

Mert ha úgy vesszük, az önismereti munka egyszerre kaland, krimi, és sajnos sok esetben egy eszement thriller, ahol mindenféle démonok üldöznek minket.

De vajon mi kell ahhoz, hogy szabadok legyünk, hogy nyugodtan tudjunk aludni és végre ne kísértsenek kontrollálatlanul a minket gyötrő szorongások? Egy bazi nagy ház medencével, vagy az, hogy összegyűjtsük szépen a félelmeinket és szembenézzünk velük?

Ha az utóbbi mellett döntünk, akkor valóban rázós útra kell számítanunk, amihez elkél a segítség: ahhoz, hogy megszabaduljunk a minket üldöző félelmektől, előfordulhat, hogy bele kell taposni a gázba, fel kell égetni pár hidat, meg kell mászni néhány hegyet. De amikor visszatekintünk az útra, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a végén nem marad el a katarzis – és ez igaz a Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmre is, amiről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: okos, pörgős alkotás, igazán míves munka, aminek megérdemelt helye van az Oscar-díjra esélyes animációs filmek listáján.

„A lélek gondjaihoz a művészet a kulcs”

Szól a film tézismondata. Valóban, a képek, így a film- és a képzőművészet műremekei tulajdonképpen ablakok a világra, amelyeken át saját magunkba is nézhetünk. Ez az élmény lehet félelmetes, szórakoztató, ijesztő, sokkoló, ambivalens – de ha egy értékes műről van szó, akkor semmi esetre sem közömbös.

A Ruben Brandt egy több száz ilyen ablakból álló építmény, tulajdonképpen egy mozgóképpé konvertált interaktív múzeum, egy hatalmas kép, ahol kalandozhat az elme – ez a kaland lehet felhőtlen, vagy éppen feszültséggel teli, de ha jól figyelünk, a lélek szabadságához vezető ajtókat kinyitó kulcsokat is találunk.

Rendezte: Milorad Krstić

Forgatókönyv: Milorad Krstić

Producer: Miskolczi Péter, Roczkov Radmila, Roczkov Hermina, Kurdy-Fehér János, Milorad Krstić

Látványtervező: Milorad Krstić

Zene: Cári Tibor

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This