“Gyűlölök és szeretek – szerteszakít ez a kín” – Létezhet gyűlölet és szeretet egymás nélkül?

A minap fültanúja voltam egy testvérpár közti veszekedésnek. A két gyerek az egyik percben még ölelgette egymást, a másikban pedig már azt ordította a nagyobb a szüleinek, hogy vigyék vissza a kórházba a kisebbiket, ahol született, mert elege van belőle. Szeretet és gyűlölet között nagyon vékony a határvonal – ezt a határvonalat vesszük most közelebbről szemügyre, méghozzá az irodalomterápia segítségével.

Nehéz ezt elhinnünk, főleg amikor éppen a szerelem rózsaszín ködében éljük a napjainkat. Hogyan lesz mégis a szeretetből gyűlölet? Számos példát látunk a történelemből, a művészetből, vagy akár a híradóból arra, hogy ez lehetséges. Vajon melyiket könnyebb éreznünk: szeretetet, vagy gyűlöletet? És érezhetjük-e mindkettőt egyszerre?

Kettősség

„Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt,

Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.”

– írja Catullus az ókori Róma aranykorában (Devecseri Gábor fordítása). Hogyan élhetjük meg egy időben ezt a két, látszólag egymásnak ellentmondó érzelmet? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, érdemes kicsit elgondolkodni azon, mit is jelent valójában a gyűlölet.

A magyar nyelv számos szinonimát tud felsorakoztatni a gyűlöletre: utálat, harag, ellenszenv; mégis vannak köztük árnyalatnyi különbségek. Határozzuk meg magunkban a gyűlölet szó jelentését! Akár egy skálára is összegyűjthetjük az érzéseket, aminek kiindulópontja a szeretet, a végpontja pedig a gyűlölet. Érdemes megfigyelni azt is, hogy mi a két végpont a mi olvasatunkban, egyet tudunk-e érteni a fenti két fogalommal.

Vizsgáljuk meg a saját életünkben, hogyan jelenik meg a szeretet és a gyűlölet két érzése.

A szeretetünk és gyűlöletünk tárgya nem csak egy személy lehet. Nevezzük meg magunkban azokat akiket, vagy amiket szeretünk, vagy épp ellenkezőleg: akik, vagy amik a gyűlölet érzését váltják ki belőlünk.

Képzeletbeli skálánkra is felírhatjuk a neveket, fogalmakat, tárgyakat, amik elsőre eszünkbe jutnak. Figyeljük meg, hogy tényleg ahhoz az érzéshez került-e egy-egy név, amihez előzetesen szántuk, ahogy korábban gondoltunk rá.

Azon is elgondolkodhatunk, hogy Catullus miért beszél egyszerre a két érzésről és mi a “kín, ami szerteszakítja”. Elképzelhetjük, hogy kiről, vagy miről írja kétsorosát, milyen történet bújhat meg a szavak mögött. Vizsgáljuk meg, hogy a Catullus számára elképzelt történet igaz-e, vagy igaz volt-e valaha a mi életünkben.

Haragban

Fekete István Roráte című novellájában egy szemléletes példát mutat Catullus soraira. Két barát, akik már réges régen haragban állnak:

“Kitartó, régi haragban. Formája sem volt már, nem is emlékeztek, ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.”

A feloldás pedig két szó: “Már elmúlott.“

Gondoljuk végig, hogy mi vezethet oda, hogy gyűlöljünk valakit. Gyűlöletet érezhetünk egy korábban szeretett személy iránt, aki valamilyen módon bántott minket, vagy ártott nekünk. De igaz-e feltétlenül az, hogy előbb szeretnünk kell valakit, ahhoz, hogy gyűlölni tudjuk?

A másik fontos kérdés, ami a megbocsátással kapcsolatos témáknál szokott felmerülni: kell-e a másik bocsánatkérése a megbocsátáshoz? Itt ezt a kérdést úgy lehetne feltenni, hogy ha a gyűlölet tárgya nem változik, mi tudunk-e úgy változtatni, hogy végeredményeképpen feloldjuk magunkban ezt az érzést? Arra is megkereshetjük a saját válaszunkat, hogy fel kell-e egyáltalán oldani a gyűlöletet.

Se veled, se nélküled

Edward Albee Nem félünk a farkastól című művét is megvizsgálhatjuk Catullus sorainak gyakorlati megjelenítéseként. Egy egymással, de talán egymás nélkül is élni képtelen házaspár folyamatos marakodása ültet fel minket az érzelmi hullámvasútra (különös pikantériája a filmváltozatnak, hogy az Elizabeth Taylor-Richard Burton páros alakítja a főszerepeket, akik való életükben is se vele, se nélküle kapcsolatban álltak), ami Ady sorait is eszünkbe juttathatja:

“Ez az utolsó nászunk nékünk:

Egymás husába beletépünk” (Héja-nász az avaron)

Figyeljük meg, hogy milyen érzéseket kelt bennünk Albee drámája. Vizsgáljuk meg, hogy egyetértünk-e azzal. hogy a gyűlölet és a szeretet egyszerre jelenik meg benne. Végiggondolván a saját kapcsolatainkat, nézzük meg, hogy találunk-e olyat, amit a film nézése, vagy a könyv olvasása közben, felmerülő érzéseink előhívnak.

Hogyan tovább?

A gyűlölet és a szeretet egy dologban biztosan közös: az érzés intenzitásával párhuzamosan hozzáköt a tárgyához. A gyűlölet tárgyával kapcsolatban valószínűleg ez az, amit a legkevésbé szeretnénk, legalábbis tudatosan.

Ezért a saját magunk számára és érdekében fontos, hogy megismerjük érzéseink gyökerét, minőségét, sajátosságait. Jó gyakorlat lehet kipróbálni, hogy minek kellene változni ahhoz, hogy a szeretet-gyűlölet skálánkon minden felsorolt dolog  egy hellyel előrébb ugorjon.

Ezzel megtehetjük az első lépést a feloldáshoz, átkeretezéshez.